Az árvíz várható közegészségügyi következményeinek (járvány-, illetve fertőzésveszély, az ivóvíz minőségének romlása) megelőzése legalább olyan fontos fejezete a vészhelyzet kezelésének, mint az emberek, az állatok és a vagyontárgyak mentése.
Az árvízi védekezést követően igen gyakran hallottuk a járványügyi szakemberektől a figyelmezetést: akik részt vettek a gátépítésben, akik valamilyen okból az árterületen tartózkodtak vagy ott élnek, minden esetben fordítsanak fokozott gondot a személyes higiénére, azaz fertőtlenítőszerrel mosakodjanak, fertőtlenítsék a ruházatukat, a használati tárgyaikat, visszaköltözés előtt pedig a lakásukat, nyaralójukat, lakókörnyezetüket.
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) szakemberei közleményekben tudatják a lakossági és önkormányzati teendőket, kezdve a személyes higiénés tennivalóktól az étkezési és ívóvízfogyasztással kapcsolatos ismeretekig, az ár levonulása utáni teendőkig: az érintett területeken lévő házak átszellőztetésétől a fertőtlenítéséig, a víz által elárasztott kertek, ásott kutak, udvari illemhelyek, vízaknák fertőtlenítéséig, a kertekben termő zöldségek, gyümölcsök felhasználásáig. A tanácsokra annál is inkább rászorulnak az árvíz sújtotta településen élők, mivel az ilyen hirtelen jött veszélyhelyzetekben a civil emberek nemigen tudják, mit kell csinálni...
Az árvíz elmúltával is indokolt tehát feltenni a kérdést dr. Homor Zsuzsa főorvos aszonynak, a Pest Megyei ÁNTSZ vezetőjének: A magunk és mások egészségének védelmében mi a teendőjük az árvíz sújtotta térségekben élőknek, a védekezésben segédkezőknek?
Bár nem kifejezetten a testi egészség védelmét szolgálja, inkább a biztonságérzetet erősíti, ha a veszélyeztetett területen élők összekészítenek egy úgynevezett "túlélőcsomagot", amelybe minden olyan személyes holmi belekerül, amelyre akkor lehet szükségük, ha el kell hagyniuk az otthonukat.
A védekezésben részt venni nem tudókat (idősek, gyerekek) ajánlatos távol tartani az árral és belvízzel elöntött területektől. Az árvízi védekezésben, a kármentésben közreműködők számára kötelező a napi többszöri - a munkavégzés utáni étkezések, ételkészítés előtti, dohányzóknál a rágyújtás előtti, az illemhely használata előtti és utáni - fertőtlenítőszeres kézmosás. A védekezés során használt, illetve más okból szennyezett ruhaneműk és textíliák fertőtlenítőszeres mosása, vasalása ugyancsak a fertőzések, járványok megelőzését szolgálja. Különös gondossággal kell eljárni az elöntött házakba történő visszaköltözések előtt. Az ár levonulását követően kötelező az ingatlanok, sőt ólak, istállók, vízóraaknák, udvari vécék takarítás utáni klórmeszes fertőtlenítése, illetve a mosható felületek (pl. burkolatok, ajtók, kapuk) átmosása is. A szennyezett tárgyak (pl. konyhafelszerelések, evőeszközök stb.) csak fertőtlenítőszeres áztatás után használhatók újra. A lakberendezési tárgyakat ugyancsak fertőtlenítőszerrel kell lemosni. Az árral, belvízzel elöntött területeken, a szennyeződött ásott kutak vizét (az ár levonulását követően) a közegészségügyi előírásnak megfelelő fertőtlenítésig tilos fogyasztani. Ezeken a területeken, ha az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat másként nem rendelkezik, csak a vezetékes, illetve a zacskós, palackos, tartálykocsikból származó ivóvíz fogyasztható.
A vízzel elöntött területeken, a csőtörés vagy a vízkimaradás miatt is fertőzötté válhat a csapvíz, így mindaddig, míg a vízmű üzemeltetője, illetve a közegészségügyi szakemberek nem vizsgálják meg a vízminőséget, az csak forralás után iható. Az ásott kutakat csak a talajvíz teljes visszahúzódását követően, többszöri kiszivattyúzás után lehet fertőtleníteni.
A zöldségkerteket viszont nem kell klórozni, mivel a talaj egy idő elteltével - természetes öntisztulásának köszönhetően - közömbösíti a szennyezőanyagokat. A friss leveles kerti növényeket (pl. saláta, káposztafélék stb.), különösen a nehezen megtisztíthatókat (és a vermelteket) nyersen sem, főzve sem szabad elfogyasztani, a gyümölcsöket pedig folyóvízzel többször meg kell mosni, esetleg meg kell hámozni - sorolja a legfontosabb tudnivalókat a közegészségügyi és járványügyi szakember.
A korábbi években a nyári árvíz levonulása után igen sok településen okozott gondot, mi legyen az alkalmi gátak építéséhez használt homokkal és zsákokkal. Ezek eltakarítása, megfelelő "elhelyezése" igen sok fejtörést okozott az önkormányzatoknak, ugyanis ezek - felhasználásuk után - már a "környezetre ártalmasnak" számítanak. A 2002-es augusztusi dunai árvíznél több százezer homokzsákot használtak fel a vízáradat megfékezésére. Sem játszóterek, sem homokozók, sem kertek nem tölthetők fel a gátakon használt zsákok tartalmával, de a kiürített és kiszárított zsákok sem használhatók másra, csak sitt, szemét gyűjtésére, tárolására. Még a gáton fel nem használt, ám ártéren tárolt homok, illetve homokzsákok felhasználása is fokozott elővigyázatosságot igényel. A homokot csupán építkezéseken, a zsákokat pedig szintén csak hulladék, építési törmelék gyűjtésére szabad felhasználni.
Sokan csak kellemetlen árvízi következményként tartják számon a szúnyoginváziót. Alaptalan ugyan a félelem, hogy ezek a rovarok maláriát terjesztenének, ám a rovarcsípésre érzékenyeknél allergiás tünetek is jelentkezhetnek, a csípések helye pedig (gyerekeknél, cukorbetegeknél) kisebesedhet és elfertőződhet. Ezért is fontos a szúnyogok összehangolt irtása.
A különféle veszélyhelyzetek "kezelésének" (árvíz, földrengés stb.) megvannak a sajátos és gyakran igen szigorú közegészségügyi és járványügyi szabályai. A higiénés szabályok, illetve a járványügyi, katasztrófavédelmi, vízügyi szakemberek utasításainak betartásával ki-ki sokat tehet a fertőzések elkerüléséért, járványok megelőzéséért, azért, hogy egészségkárosodás nélkül vészeljük át ezeket a lelki és fizikai próbatételeket. X.évf./10.sz. nyomán
