Az endoszkópia arra szolgált, hogy az üreges belső szervek, testüregek és a bennük található szervek állapotát az orvosok felmérjék egy kis bemetszésen, vagy leggyakrabban valamelyik testnyíláson keresztül bevezetett optikai eszköz, az endoszkóp segítségével. Ha pedig szükséges, a kamera kivetített képe alapján a szakemberek az operációt is elvégezhetik. Sokféle endoszkópia létezik, csak példaként héhány: bronchoszkópia (tüdőtükrözés), kolonoszkópia (vastagbéltükrözés), cisztoszkópia (húgyhólyagtükrözés), laparoszkópia (hastükrözés), laringoszkópia (gégetükrözés), mediasztinoszkópia (gátortükrözés), torakoszkópia (mellkastükrözés), felső endoszkópia (felső tápcsatorna tükrözése) stb. A robotsebészeti műtétek terjedése is egyre fontosabbá tette az endoszkópiát az utóbbi időben.
Az endoszkópiás vizsgálatok legtöbbje semmilyen vagy csak kis kellemetlenséggel, fájdalommal jár, ezért jelentős részüknél nincs szükség fájdalomcsillapításra vagy altatásra. De ez gyakran mégsem azt jelenti, hogy egy ilyen vizsgálat ne kívánna előkészületeket a betegtől, és ne lennének utólagos hatásai. A vizsgálatot megelőzően az orvosok egy sor szabályt írnak elő, hiszen olyan feltételeket kell teremteni a megcélzott testüregben, hogy ott a vizsgálatot semmi se akadályozza. Ezért például a gyomortükrözés előtt 6-8 órával már nem szabad enni, a vastagbéltükrözésnél pedig már előző napon is csak folyékony ételeket vehet magához a páciens stb. Az endoszkópos vizsgálatok következtében általában csak enyhe kellemetlenségek maradnak hátra. De a köhögés, a torok kiszáradása, a gyomorban maradt levegő felböfögése, vagy az enyhe vérzés a legtöbb esetben gyorsan elmúlik. (Vannak súlyosabb következményekkel, például szövetperforációval, fertőzéssel járó esetek is, de alapvetően az endoszkópia csak enyhén invazív, biztonságos és igen hatékony módszer.)
Összességében azonban egy ilyen vizsgálat lelkileg és fizikailag is komoly stresszt gyakorolhat a betegekre, akik nyilvánvalóan örömmel vennék, ha a problémájuk felderítése nem haladná meg egy ultrahangos vizsgálat kellemetlenségeit. Egy technológiai áttörés, amely lehetővé teszi, hogy ultrahang segítségével készítsenek a test mélyebb rétegeiről is éles képeket, ezt az új korszakot hozhatja meg - írja az MNT orvosi hírportál.
A fizikai lencsét virtuálisra cserélték
A Pittsburgh-i Carnegie Mellon Egyetem két kutatója Maysam Chamanzar és Matteo Giuseppe Scopelliti olyan nem-invazív ultrahangos képalkotó technikát dolgoztak ki, amely az endoszkópiás vizsgálatokat akár teljesen leválthatja. A kutatók erről a Light: Science and Applications folyóiratban számoltak be. Chamanzar és Scopelliti a tanulmányukban kifejtették, hogy a biológiai szövetekről többnyire csak zavaros képek készültek eddig, mert túl sűrűek és átlátszatlanok, ami eddig korlátozta az optikai módszerek lehetőségeit. A képek mélységét és felbontását különösen a spektrum látható és infravöröshöz közeli tartományában korlátozta az átvilágítandó anyag állaga.
Az új technika - amelynek működését valószínűleg csak a szakemberek látják át, ezért nem is részletezzük mélyebben - azonban az ultrahang használatával fizikai lencse helyett egy "virtuális lencsét" alakít ki a testben. A kezelő ezután azzal állíthat a lencsén, hogy megváltoztatja az ultrahangos nyomáshullámokat a közegben. Ezzel pedig nem invazív eszközökkel olyan mélyreható képeket készíthetnek, amelyek még soha korábban nem voltak elérhetők. Ráadásul az ultrahanghullámok kívülről történő beállítása vagy átkonfigurálása elmozgathatja a "lencsét" a közeg belsejében, lehetővé téve, hogy eljussanak különböző régiókba és különböző mélységű képeket készíthessenek. "Ami megkülönbözteti munkánkat a szokásos akusztikai-optikai módszerektől, az az, hogy magát a célközeget használjuk, amely biológiai szövet is lehet, hogy befolyásolja a fényt, amikor a közegen keresztül terjed. Ez az in situ interakció lehetőséget nyújt a fény haladását zavaró akadályok ellensúlyozására" - fejtette ki Chamanzar.
Forradalmasíthatja az orvosi képalkotást
Az új technika alkalmazható többek között agyi képalkotásra, a bőrbetegségek diagnosztizálására és a különféle szervekben lévő daganatok azonosítására. A módszer kézi eszközzel vagy bőrtapasszal is működhet a megfigyelést igénylő területtől függően. Azáltal, hogy a módszer egyszerűen alkalmazható a bőr felszínén, anélkül mutat képeket a belső szervekről, hogy az endoszkópia lehetséges mellékhatásainak és kellemetlenségeinek ki lennének téve a betegek. Chamanzar szerint ezért ez a módszer forradalmasíthatja az orvosbiológiai képalkotást.
"A zavaros közeget mindig is az optikai képalkotás akadályának tekintették. De megmutattuk, hogy az ilyen közegek is a szövetségeseinkké válhatnak, hogy segítsenek a fénynek elérni a kívánt célponthoz. Amikor az ultrahangot megfelelő mintázat szerint aktiváljuk, a zavaros közeg azonnal átlátszóvá válik. Izgalmas elgondolkodni róla, hogy ez a módszer hányféleképpen lesz felhasználható az orvosbiológiai alkalmazásoktól a számítógépes látásig" - tette hozzá Scopelliti.
