Beszéljünk a hagyományos kezelésekről!
A rák kezelésének megszokott eszköztára a sebészeti beavatkozás (operáció), a sugárkezelés és a kemoterápia. Mindhárom kezelési eljárásnak az a célja, hogy a szervezetből a daganatossá vált sejteket eltávolítsa, azokat elpusztítsa.
A műtéti beavatkozás gyors és radikális eljárás, azonban nem minden daganatos betegnél alkalmazható. A szervezetben szórtan megtalálható daganatsejtek - az úgynevezett áttétek - kezelésére nem hatékony eszköz.
A sugárkezelés egyaránt lehet előkészítése, illetve utókezelése a sebészeti beavatkozásnak. Az első esetben a cél az elsődleges daganat visszaszorítása, kiterjedtségének csökkentése, megkisebbítése, hogy eltávolíthatóvá váljon. Operációt követő utókezelésként a sugárterápia az esetlegesen szervezetben maradt rákos sejtek, maradványok elpusztítására irányul. A sugárkezelés jellegzetessége, hogy a besugárzott területre fókuszál, a test távolabbi részeit kevésbé érinti.
A kemoterápia lényegében gyógyszeres kezelést jelent. A gyógyszer (vegyi anyag, innen is az elnevezés, hogy chemo=vegyi terápia) szervezetbe juttatása legtöbbször infúzióval, véráramba történik, de nem szokatlan a tablettás, kapszulás gyógyszerforma sem.
A kemoterápia az esetek egy részében - csakúgy, mint a sugárterápia - a sebészi beavatkozás előkészítésére, azaz a daganat megkisebbítésére irányul, hogy az eltávolítható legyen. A kemoterápiát jellemzően utókezelésként alkalmazzák. Ilyenkor a cél, hogy a véráramba juttatott vegyi anyagok a szervezetben szinte bárhol esetlegesen előforduló daganatos sejtek (áttétes gócok) működését megzavarják, hogy azok tönkremenjenek, elpusztuljanak. A kemoterápia egyik fontos jellemvonása, hogy a teljes szervezetet érinti a hatása, így a mellékhatásai is.
Klasszikus és modern együtt
A sebészeti eljárások tökéletesednek, azonban a daganatok természetéből adódóan a műtét legtöbbször nem alkalmazható egyedüli kezelési megoldásként. Az elmúlt 50 év során a kemoterápiás és radioterápiás megoldások rengeteget finomodtak, azonban azok alapvető hatástani elemei nem sokat változtak, alkalmazásuk változatlanul számos mellékhatással jár.
Az utóbbi évek rákkutatásának egyik iránya az úgynevezett célzott daganatterápia, melynek során a daganatok genetikai tulajdonságait kihasználó gyógyszerekkel igyekeznek elpusztítani a rákos sejteket. Ezeket a terápiák bizonyos ráktípusokban szenvedő betegeknél, megfelelő genetikai vizsgálatok után, a hagyományos kemoterápia mellett jönnek számításba.
A szakmai figyelem a klasszikus onkológiai kezelések tökéletesítése mellett egyre inkább azok kiegészítésére irányul. Az úgynevezett kiegészítő, támogató (idegen szóval: supportive) kezelési eljárások lényege, hogy olyan hozzáadott értéket képviselnek, amely révén a jelenleg elérhető legjobb sebészeti, kemoterápiás, radioterápiás beavatkozások eredményessége érdemben növekszik.
A rákkezelések mellékhatásait nem érdemes csendben tűrni - a legtöbb kellemetlen tünet ma már eredményesen csökkenthető, vagy akár meg is szüntethető kiegészítő terápiák segítségével. A mellékhatások visszaszorítása, a jó életminőség fenntartása a tapasztalatok szerint a betegséggel való sikeres megküzdést is segíti.
A szupportív terápia (támogató kezelés) tehát nem helyettesítheti a hagyományos gyógyító eljárásokat (a sebészi-, sugár- és/vagy kemoterápiás kezelést), de elősegíti és fokozza azok hatását, enyhíti a kísérőtüneteket (például fájdalmat), ezáltal javíthatja a betegek életminőségét.
Melyek a támogató (kiegészítő) terápia lehetőségei?
Az előírt kórházi kezelések kiegészítésére szolgáló speciális vagy gyógytápszerrel a daganat és annak áttétei sok esetben hatékonyan csökkenthetők. A rákbetegséggel járó, illetve a kezelések mellékhatásaként fellépő kellemetlen tünetek visszaszoríthatók, az életminőség jelentős mértékben javítható. S mivel a daganatos betegek többsége fogyásról számol be, megfelelő tápszerek, étvágyjavító gyógyszerek és szükség szerinti kisebb-nagyobb műtéti beavatkozások segítségével a tápláltsági állapot kedvezően befolyásolható.
Fontos a vérszegénység kezelése!
A gyengeség-érzés hátterében általában a vérszegénység áll. Vaspótlással, vérátömlesztéssel, illetve bizonyos daganatos betegségek esetén a vérképzést serkentő gyógyszerekkel a vérszegénység megszüntethető. A vérszegénység kiküszöbölése a daganatellenes kezelés hatékonyságát is fokozza, így a normális vérkép biztosítása nemcsak a panaszok csökkentése, hanem a kezelés sikerének biztosítása szempontjából is fontos.
A daganatellenes kemoterápia egyik legfontosabb és legnagyobb kockázatot jelentő mellékhatása a fehérvérsejt-szám-, illetve a vérlemezke (trombocita) szám csökkenése. A fehérvérsejtek képződését serkentő faktorok alkalmazásával az alacsony fehérvérsejt-szám időtartama csökkenthető, a vérlemezke-szám emelhető gyógyszerekkel, szükség szerint trombocita-transzfúzióval.
Daganatos betegségben, de kemoterápia és sugárkezelés után is megnövekszik a bakteriális és gombás fertőzések kockázata. Gyanú esetén törekedni kell a kórokozó azonosítására, célzott antibiotikus és gombaellenes kezelésre.
A műtéti beavatkozás, vagy akár maga a betegség többnyire a nyirokrendszer közvetlen vagy közvetett érintettségét is jelenti, ezért az ebbe a betegségcsoportba tartozók egyben potenciális nyiroködémásnak (limfödémásnak) tekinthetők, ezért fontos szupportív terápia a nyiroködéma-kezelés is.
S végül, de végképp nem utolsósorban: a korszerű fájdalomcsillapító gyógyszerek és módszerek alkalmazásával még a súlyos, kínzó fájdalmak is szinte minden esetben csillapíthatók.
További információkat a www.daganatok.hu oldalon találhat.
