Két nagy ember
Az Apple cég alapítója, elnöke, a technika világába szinte csodagyerekként berobbanó, az informatikát forradalmasító 56 éves amerikai Steve Jobs, és a 68 éves kanadai kutatóorvos, az emberi immunrendszer titkait feltáró Ralph M. Steinman életében, személyiségében, munkamódszereiben stb. valószínűleg kevés közös vonás lehetett. Egy végzetes véletlen miatt szerepelhetnek mégis közös lapon: mindkettőjüket a sikereik csúcsán érte a halál, és hosszas küzdelem után mindketten ugyanannak a szörnyű betegségnek, a hasnyálmirigyráknak lettek az áldozatai.
Steve Jobs hét éve jelentette be, hogy hasnyálmirigyrákot diagnosztizáltak nála, műtéten esett át, de utána már jobbára a nyilvánosság kizárásával küzdött betegségével. Ez az ő esetében, akit szinte azonosítottak a cégével, és akinek az egészségi állapota ezért még a tőzsdén is információértékű volt, teljesen érthető. Annyi tudható, hogy a kezelések, a műtét hatására az állapota sokat javult, képes volt visszatérni egyszer már elhagyott vezérigazgatói posztjára, 2008-ban még arra is volt ereje, hogy viccelődve, maga cáfolja Mark Twain szavaival ("A halálomról szóló hírek erősen eltúlzottak") tévedésből felröppent halálhírét. Az időnkénti rosszabbodását, a látványos fogyását banális betegségekre, illetve hormonháztartás egyensúlyának felborulására fogta. 2009-ben féléves szabadságra ment, és csak utóbb derült ki, hogy ez idő alatt májátültetést végeztek rajta. A legutolsó időkig dolgozott, idén augusztusban mondott le az Apple vezérigazgatói tisztségéről.
Ralph M. Steinman nevét a 2011-es Nobel-díj kitüntetettjeként ismerhettük meg néhány napja: mivel idén az immunrendszer fontos szereplőivel, a dendritikus sejtekkel kapcsolatos kutatásaiért ő kapta meg az orvosi-élettani Nobel-díjat Bruce A. Beutlerrel és Jules A. Hoffmannal megosztva. Nem adatott meg neki, hogy örülhessen a magas rangú tudományos elismerésnek, mivel néhány órával a Nobel-bizottság döntése előtt elhunyt. Nála négy évvel ezelőtt állapították meg a hasnyálmirigyrákot, és esetében összefonódott a személyes sors és a szenvedéllyel végzett kutatás, hiszen többek között a saját maga által kidolgozott immunterápiát is alkalmazták kezeléséhez. Mindez azonban a gyógyuláshoz kevés volt, csupán meghosszabbította az életét, amelyet ő is végig a munkának szentelt.
Amikor arcot kap egy statisztikai adat
E két nagy formátumú tudós esetében egyéni sorsokhoz köthető, mintegy arcot kapott ez a kevéssé ismert betegség, így az érdeklődés középpontjába került. Néhány fontos tudnivalót mi is összegyűjtöttünk róla. A statisztikai adatok szerint a hasnyálmirigyrák előfordulása viszonylag ritka: az összes tumoros betegség mintegy 2-3 százalékát adja. A jelentősége azonban ennél nagyobb, mert gyakran csak későn, áttétes formájában ismerik fel, és nagyon rossz a halálozási aránya: így érthető, hogy minden huszadik rákhalálozás mögött ez a különösen rosszindulatú, kedvezőtlen kimenetelű rákfajta áll. Az egyik legkegyetlenebb tumoros betegség: az ebben szenvedők közül csupán minden huszadik éli meg a diagnosztizálás utáni ötödik évet, és még az egy éves túlélés is csak tíz százalékos.
A szomorú statisztikához hozzátartozik, hogy Magyarországon nő a hasnyálmirigyrák előfordulása, évente mintegy másfél ezer új betegnél diagnosztizálják.
Tünetszegény betegség
A hasnyálmirigynek több, fontos funkciója van. Belső elválasztású (endokrin) szigetsejtjei termelik az inzulint, az úgynevezett exokrin mirigyei pedig emésztőnedveket termelnek, amelyek közvetlenül a vékonybélhez tartozó patkóbélbe jutnak. A szerv rosszindulatú tumora általában az emésztőenzim-termelő részekből indul ki, de például Steve Jobs a ritkább, kevésbé agresszív, ún. neuroendokrin típusú betegségben szenvedett, amelynek jobb, mintegy 42 százalékos az ötéves túlélési aránya.
A hasnyálmirigyrák alattomosan alakul ki: sokáig szinte semmi tünet nem jelzi, legfeljebb banális gyomorrontásra emlékeztető diszkomfortérzés, visszatérő hányinger, hasmenés, fáradtságérzés, gyengeség, indokolatlan, szándéktalan fogyás utalhat rá. Gyakori még a felső gyomortájékon jelentkező, olykor a hát felé is sugárzó hasi fájdalom.
Korai tünet lehet emellett a sárgaság, ami az epevezetékek közelsége miatt alakul ki, mert a daganat összenyomhatja az epeelfolyás útját. Tünetszegény volta miatt a betegek felénél csak akkor állapítják meg, amikor már áttétei is vannak. Az orvos fizikális vizsgálat során tapintással érzékeli az elváltozásokat, köztük a máj és az epe megnagyobbodását, emellett a laboratóriumi vérvizsgálat jelezheti a bajt, például a vérben az epefesték megszaporodását, illetve az ún. tumormarker molekula megjelenését.
Műtét ad reményt a gyógyulásra
A korai felismerés az életet jelentheti, mert amíg a tumor még nem lépte át a hasnyálmirigy szöveteinek határát, műtéttel, a daganat teljes eltávolításával elérhető a gyógyulás. Ez A beavatkozás azonban csak az esetek 10-15 százalékában végezhető el. A műtéttel eltávolítandó részek nagysága a tumor kiterjedésétől függ, de rendszerint a teljes hasnyálmirigyet kiveszik (totális pankreatektómia), olykor a gyomor, a vékonybél és a lép egyes részeit is eltávolítják.
A műtétet követően a hiányzó emésztőnedv- és hormontermelést gyógyszeresen pótolják, s a betegnek a diabéteszesekhez hasonlóan meg kell tanulnia vércukorszintjének méréssel és helyes inzulinadagolással történő karbantartását. A korai felismerés és a műtét jelentőségét növeli, hogy a hasnyálmirigy rákja általában csak kevésé reagál a kemoterápiára.
Csak remélni lehet, hogy Ralph M. Steinman munkatársai tudóstársuk elhunyta után is folytatják majd az immunrendszer működésével, ezen belül a fertőzések, a daganatok elkerülésében nagy jelentőségű dendritikus sejtekkel kapcsolatos kutatásaikat, hiszen a rákellenes küzdelemnek ez az útja egyre nagyobb lehetőségeket sejtet.
