"A szájüregből származó nyál, illetve váladék fehérvérsejteket is tartalmaz, és ezek tulajdonképpen a szervezetünk első védelmi vonalát képezik a kórokozókkal szemben. A fehérvérsejtek képesek (egyszerűen fogalmazva) csapdába ejteni és elpusztítani a mikrobákat, ráadásul a szájüregi váladékban található fehérvérsejtek hatékonyabban végzik ezt a feladatot, mint a szervezet más részein lévők" - mondta Ole Sorensen, a svédországi Lund Egyetem kutatója. "Maga a váladék serkenti még hatékonyabb működésre a fehérvérsejteket."
A nyál gyorsítja a sebgyógyulást A svéd és dán kutatók azt is megállapították, hogy bizonyos szájüregi betegségeknél a nyálban, illetve a váladékban nincsenek ilyen serkentő anyagok, vagyis a fehérvérsejtek kevésbé hatékonyan működnek. Az egyik ilyen az úgynevezett Behcet-kór, a másik pedig az afta - ez utóbbinál a száj nyálkahártyáján apróbb vagy nagyobb, fekélyes, fájdalmas sebek alakulhatnak ki.
A sebek nyalogatása azonban ösztönös reakció, mely az állatvilágban is megfigyelhető, és kedvezően hathat a gyógyulásra. A nyálban ugyanis olyan vegyületek találhatóak (a fehérvérsejtek mellett), amelyek a bőrrel érintkezve fertőtlenítő és antibakteriális hatásúak, vagyis megvédhetik a sebeket attól, hogy elfertőződjenek.
Azonban a nyálban olyan baktériumok is lehetnek, amelyek a szájban nem okoznak semmilyen problémát, más területen, például mélyen egy sebbe jutva azonban fertőzéshez vezethetnek. Szerencsére ez azonban meglehetősen ritka. Kövessük a következő alapszabályt: az apróbb, felületes sérüléseket (például, ha megszúrjuk az ujjunkat tűvel, vagy elvágjuk a papír szélével) megnyalhatjuk, súlyosabb sérüléseknél, mélyebb sebeknél azonban nyalogatás helyett vízzel tisztítsuk meg a területet.
