Miért érezte szükségesnek, hogy az inkontinens betegek érdekében civil egyesületet hozzon létre?
Egészségügyi újságíróként dolgozom hosszú ideje, így láthattam, hogy ezt a problémát maguk a betegek is még mindig tabutémaként kezelik. A teljességgel indokolatlan szégyenérzet sokszor akadályozza őket abban, hogy megtalálják a megfelelő megoldást, hatékony kezeléshez vagy a normális életvitelt lehetővé tevő segédeszközökhöz jussanak. Ráadásul hozzátartozóként magam is érintett vagyok: még inkább átérzem a baj súlyosságát, amióta az édesanyámat ápolom, akinek a betegsége szintén inkontinenciával jár. Bár népbetegségről van szó, Magyarországon az érintetteknek csupán kicsiny hányada fordul orvoshoz panaszával, ezért nagy jelentőségűek az egészségnevelő kampányok, amikben nagy szerep jut az írott és elektronikus médiának, a civil szerveződéseknek, így a közelmúltban megalakult Inkontinencia Egyesületnek is.
Népbetegségnek nevezte az inkontinenciát - indokolt ez?
Az előfordulási gyakorisága alapján feltétlenül. A nők körében az esetszám 50 éves életkorig fokozatosan nő, amikor is eléri a 30-40 százalékot. Ez azt jelenti, hogy a középkorú asszonyok között legalább minden harmadik küzd ezzel az egyre kellemetlenebb problémával! 70 éves kor felett mind több az inkontinens beteg, különösen a nők körében. A férfiak között sokkal kisebb arányban, 8-10 százalékban fordul elő a betegség. A népbetegség kifejezés legfeljebb akkor nem használható, ha teljesen pontosak akarunk lenni, hiszen az inkontinencia önmagában nem betegség, csupán tünet, betegséggé akkor lesz, amikor az érintett számára nehezen tűrhető, nagyon kellemetlen állapottá válik.
Hogyan foglalná össze a probléma lényegét?
A vizelettartási zavar pontos és rövid definíciója a következő: az akaratlan vizeletelfolyás panasza. Pontos okának felderítése az eredményes kezelés feltétele. A Nemzetközi Inkontinencia Társaság beosztása szerint az inkontinenciáknak három nagy csoportja ismert, a stressz-, a késztetéses (urge), és a túlfolyásos inkontinencia, de a gyakorlatban a kevert formák is gyakoriak. A stressz szó itt nem a köznyelvi jelentésben szerepel, hanem az inkontinenciának azt a (talán leggyakoribb) formáját jelöli, amikor a vizelettartási zavar kizárólag a hasűri nyomás emelkedésekor, például nevetés, köhögés, tüsszentés alkalmával lép fel. Ez a típus döntően a többször szülő nőkre jellemző. Kiváltó oka a medencefenék izomzatának gyengesége, amely így a húgycső záróizmának gyengeségéhez vezet. Sürgető (más néven urge) inkontinenciáról akkor beszélünk, ha a vizelettartási zavar mellé sürgető, váratlan vizelési inger társul. A hólyag és a húgyutak gyulladása gyakran okozza a tüneteket. Túlfolyásos inkontinencia esetén a beteg valamilyen ok, például szűkület, prosztatamegnagyobbodás miatt képtelen üríteni vizeletét, ezért a telített hólyagban a nyomás meghaladja a kivezetési ellenállást, így kis mennyiségű vizelet elcsepeg. A világon a népesség mintegy 5 százalékánál jelentkezik az inkontinencia valamilyen formája. Magyarországon a becslések szerint 500 ezer felnőttet érint a probléma.
Mennyi a normál nyugalmi pulzus, és mikor a legjobb megmérni?
Nyereményjáték szabályzat 2025.11.
Magyarországon van megfelelő lehetőség a kezelésre?
Az egészségügyi kultúra fejlődésének köszönhetően egyre több beteg keresi fel háziorvosát, urológusát, nőgyógyászát vizelettartási problémájával. Megfelelő ismeretek birtokában a háziorvos a teendők egy részét el tudja végezni. A háziorvosi kompetenciát meghaladó szakvizsgálatokat, illetve a szükséges kezeléseket az egyre nagyobb számban létrejövő "inkontinencia-szakrendelések" vállalhatják föl. A különböző típusú és fokú inkontinenciában szenvedők eltérő arányban gyógyíthatók, de a szakorvosok tapasztalata szerint az érintetteknek összességében mintegy 50-60 százaléka válik csak tünetmentessé. A többieknél a normális hétköznapi életben való részvételhez csak a betétek jelentenek megoldást. Az első lépés azonban mindenképpen az, hogy a beteg legyőzze beidegződött szégyenérzetét, és szakemberhez forduljon, beszéljen a gondjáról.
Ezt a "nyitást" igyekszik elősegíteni az Inkontinencia Betegegyesület is. Milyen sikerrel?
Az egyesület szeretné a betegek felvilágosítását segíteni, körükben tudatosítani, hogy nem szégyenletes, hanem sokszor orvosolható, sokszor pedig gyógyászati segédeszközökkel elviselhető bajról van szó. Az inkontinens, ha hallgat ránk és közénk áll, kiléphet a lakásból, az önkéntes fogságból, és emelt fővel közlekedhet a világban. Tudnia kell, hogy nem ő az egyetlen, sok-sok ezer társa megfelelő eszközök birtokában az egészséges emberekhez hasonló életet él. A társadalommal pedig meg kívánjuk értetni: az inkontinencia bárkit, bármely életkorban utolérhet, nincs védelem ellene. Ezért például nyugdíjasklubokba járunk, ahol még a rossz időjárás esetén is alkalmanként minimum 80-150 nő és férfi gyűlik egybe. Elképesztően nagy a felvilágosító előadásaink iránti érdeklődés, hamarosan kiderül, hogy a hallgatóságból ennek is, annak is van ilyen gondja, de nem tudják megfizetni a pelenkákat, a tisztasági betéteket. Sokan nem ismerik ezeket, a legtöbbjüknek meg nem futja rá. Segíteni kívánjuk továbbá a politika, a gazdaság, az egészségügy szereplőivel folytatott tárgyalásokkal, hogy az élethosszig tartó segédeszközök, gyógyszerek elviselhető áron legyen kaphatóak.
Az Inkontinencia Betegegyesület tagokat toboroz betegek, hozzátartozóik és támogatóik köréből. Eredményesebben lehet az érintettekért szót emelni, ha sokan vagyunk. Sajnos az inkontinensek tömeget alkotnak, ha összefognak, és nem bújnak el a lakás mélyében, hanem közénk állnak, hírünket viszik társaiknak.
Várjuk a jelentkezéseket. Bár nem vagyunk orvosok, ha tagjaink igénylik, titoktartást, vagyis anonimitást garantálunk számukra. Ezenkívül kérdéseik megválaszolásához a legjobb szakembereket, orvosokat, ápolókat, sorstársakat és médiabéli problémafelvetést, vagyis megoldáskeresést biztosítunk.
Legjobban: