A sokkos állapot minden esetben azt jelenti, hogy jelentős eltérés mutatkozik a keringő vértérfogat és az erek össztérfogata között. Ez kétféle mechanizmussal jöhet létre.
A keringő vértérfogat jelentős és hirtelen kialakuló vesztesége (pl. vérzés, sérülés, égés) következtében nincs elegendő mennyiségű folyadék az érpályában. Ilyenkor a szervezet úgy próbálja helyreállítani a keringést, hogy a nem létfontosságú szerveket ellátó erek összehúzódnak, amit vazokonstrikciónak nevezünk.
Azonban normális vérmennyiség mellett is létrejöhet a keringő vértérfogat relatív hiánya. Anafilaxiás sokkban rendszerint valamilyen, a szervezet számára idegen anyag (pl. gyógyszer, méhméreg) allergiás reakción keresztül a perifériás erek hirtelen kitágulását idézi elő (vazodilatáció), és emiatt omlik össze a beteg vérkeringése.
A vazokonstrikciós sokk
Elsődleges okaként a keringő vértérfogat hirtelen kialakuló, jelentős mértékű csökkenése nevezhető meg. Kóreredet szerint legfontosabb a traumás, vérzéses, égésből eredő vazokonstrikciós sokk lehet.
A keringő vértérfogat csökkenése - a kiváltó októl függetlenül - vérnyomáseséshez vezet. A szív fokozott munkával, magasabb pulzusszámmal igyekszik fenntartani a perctérfogatot. Ha a keringő vérmennyiség jelentős csökkenése miatt ez nem sikerül, akkor a periférián elhelyezkedő, de nem létfontosságú szerveket (pl. bőr, izomzat, vesék, belek) ellátó erek hormonális hatásra összeszűkülnek, vagyis vazokonstrikció jön létre.
Ezzel az életfontosságú szervek (agy, szív, tüdők) felé terelődik a vér, így azok oxigén- és tápanyagellátása biztosított. Idővel a perifériás szervekben jelentős szöveti oxigénhiány alakul ki, ami igen erős értágító inger. Ha ez bekövetkezik, a beszűkült perifériás erek megnyílnak, az egyébként is kevés vér jelentős része ezekbe áramlik, és a vérkeringés összeomlik, a beteg meghal.
Ha a beavatkozás elkésik, akkor a folyamat már visszafordíthatatlan, vagy ha a keringést sikerül is rendezni, a perifériás szövetekben - elsősorban a vesékben, májban - az oxigénhiány következtében olyan súlyos szövetkárosodás jön létre, hogy a beteg napokkal később, ezeknek a szerveknek a teljes működészavara következtében hal meg.
A keringés átrendeződéséből adódnak a betegség tünetei. Ezek a következők:
- A beteg bőre hűvös, sápadt, esetleg kékesszederjes színben márványosan elszíneződött, nyirkos, apró cseppekben verítékes.
- A pulzus igen szapora, és ami különösen jellegzetes, ujjainkkal könnyen elnyomható, nem kellően telt.
- A vérnyomás alacsony és folyamatosan csökken.
- Ha a beteg fekszik, akkor jellegzetes módon mindvégig eszméleténél van, de vagy fokozott nyugtalanság, vagy teljes közömbösség jellemző rá.
- Nagyon jellegzetes, hogy a sokkos állapotú betegnél az úgynevezett kapilláris-visszatelődési idő megnyúlik. Ha ujjunkkal megnyomjuk a beteg körmét, az elhalványodik, és - a sajátunkhoz viszonyítva - rózsaszín színét sokkal lassabban nyeri vissza.
A folyamatba beavatkozni nem könnyű, mert párhuzamosan végzendő feladatok várnak az ellátást végzőre. Ezek helyes sorrendjének eldöntése is nehéz lehet, főleg, ha egyedül van a segélynyújtó.
- Lehet a mentők értesítése az első teendő, de ha a betegnek jelentős vérzést okozó sérülése van, akkor annak csillapítása, vagyis a további vérvesztés megakadályozása a legfontosabb, életmentő feladat.
- Fektessük le a beteget, és - például egy székkel - polcoljuk fel az alsó végtagjait.
- Rendszerint a helyszínen nincs erre mód, de ha a vérzés már megszűnt, akkor az alsó végtagok rugalmas fáslival történő átpólyálásával további vérmennyiség juttatható még a keringésbe.
- A nyugtalan beteget próbáljuk meg lecsillapítani, megnyugtatni, és semmiképp ne engedjük felkelni, mozogni.
- Takarjuk be a beteget.
- Eszméletlen betegnél légútbiztosításra, a légzés- és/vagy keringés leállása esetén annak pótlására, újraélesztésre van szükség.
A kiérkező mentők elsőként az elvesztett keringő vértérfogat pótlására törekednek. Ennek érdekében akár több vénán keresztül is infúziót és/vagy kolloidoldatot juttatnak a beteg szervezetébe.
Az oxigénpótlás mellett - ha a sokkos állapotot fájdalom idézte elő - kábító fájdalomcsillapítót is adnak. A beteg elszállítása - helyszínen csillapíthatatlan vérzés esetét kivéve - általában a sokkos állapot rendeződését követően történik csak meg.
A vazodilatációs sokk
A folyamat - mechanizmusát tekintve - egészen eltérő a vazokonstrikcióval járó sokktól. Végeredményében azonban ugyanúgy a keringés teljes összeomlásához és a beteg halálához vezet.
Legfontosabb képviselője az allergiás reakción alapuló úgynevezett anafilaxiás sokk. Ilyenkor a szervezetbe kerülő idegen anyag, legtöbbször gyógyszer, vegyszer túlérzékenységi reakciót vált ki, és a nagy mennyiségben felszabaduló, értágító hatású anyagok - elsősorban hisztamin - perifériás értágulatot, vazodilatációt okoznak.
Hasonlóképp értágulatot okoz, ha a gerincvelő sérül. Ilyenkor a sérülés alatti területeken található erek beidegzése megszűnik, és az idegi impulzusok hiányában az érfalak simaizom-sejtjei ellazulnak, az erek kitágulnak.
Az anafilaxiás sokk tünetei a következők:
- Jellegzetes, hogy a beteg előzőleg valamilyen gyógyszerrel, vegyszerrel, méreganyaggal (pl. méh- vagy darázscsípés) került kapcsolatba.
- A keringés összeomlásának tünete a zuhanó vérnyomás.
- A hisztamin a bolygóideget is ingerli, ezért a pulzus rendszerint nem olyan szapora, mint a vazokonstrikciós sokk esetén.
- A hisztamin hatásaként csalánkiütés, bőrpír jelentkezhet, ami éppen ellentétes jelenség a vérvesztéses sokkban tapasztalható sápadtsággal.
- Gyakori, hogy hisztamin hatásra - akárcsak az allergiás asztmában - hörgőgörcs alakul ki, és a beteg légzése sípolóvá válik.
- Hosszabb lefolyású esetekben hányinger, hányás, hasmenés is előfordulhat.
- Igen jellemző a kialakuló gégevizenyő, ami fulladást okozhat.
Az allergiás reakcióra jellemző tünetek változó sebességgel és változó intenzitással jelentkezhetnek. Előfordul, hogy a folyamat a bőrpírnál, némi szemhéjvizenyőnél megáll, de az is lehetséges, hogy a gyógyszer vagy méreganyag keringésbe jutásakor (pl. vénás injekció) azonnal sokkot kap a beteg.
Anafilaxiás sokkban fontos a gyógyszer/vegyszer expozíció lehetőség szerint azonnali megszüntetése. Az infúziós folyadékpótlást mellett antihisztaminok és adrenalin adása jön még szóba. XI.évf./3.sz.
