Balesetek, sérülések, sebek
A modern világban nemcsak felmérhetetlen mértékű természeti erők mellett, hanem nagy erejű gépek, nagy magasságok-mélységek között élünk, magunk is "nagy fordulatszámon" pörgünk otthon, a munkahelyen és a közlekedésben egyaránt. Nem csoda hát, hogy valóban mindenkit érhet baleset, vagyis (szaknyelven szólva) olyan, az illető akaratától független, egyszeri, külső erőhatás, amely egészségkárosodást, sérülést okoz. Ez az erőhatás megbontja, megváltoztatja az érintett testrész molekuláris-anatómiai szerkezetét, akár összenyomja, széthúzza, hajlítja, csavarja vagy széttolja annak szöveteit.
Sérülésnek azt nevezzük, ha a test látható vagy szemnek láthatatlan, belső helyen lévő szöveteiben folytonossági hiány, roncsolódás következik be. Ez nemcsak az adott szövetben, hanem az érintett testrészben vagy akár az egész szervezetben is okozhat működészavart - ennek a mértéke függ a sérülés nagyságától és az érintett testrész funkciójától, hiszen az agyban, a szívben vagy a tüdőben például a viszonylag kis sérülés is súlyos károkat okozhat. A mechanikai erőhatás (például nagy sebességű tárggyal való ütközés, éles vagy hegyes eszköz stb.) mellett sérülést okozhat hőhatás (égés vagy fagyás), vegyi anyag, elektromosság (áram vagy villám) és radioaktív sugárzás is.
Az emberi szervezet első számú védvonala, "pajzsa" a bőr és a nyálkahártya. Ennek a kültakarónak a szemmel is látható, nyílt sérülését nevezzük sebnek.
Sérülések a mentőorvos szemével
A sérülésnek számtalan formája van, a szakemberek több szempontból osztályozzák ezeket. Lehet nyitott, sebzéssel járó és fedett, zárt (belső) is, érintheti a csontokat illetve a lágyrészeket, egyszerre mindkettőt is. Sebzés nélküli sérülés például a bőr alatti szöveteket ellátó erek szakadása következtében kialakult véraláfutás, zúzódás, vagy ilyenek lehetnek a csontokat illetve az ízületeket érő törések, repedések, rándulások, ficamok. Igen súlyos sérülések következhetnek be a belső szervekben, a koponyaüregben, a hasüregben vagy a medencében seb, látható bőrfelszíni seb nélkül is.
Ezekre a szemmel nem látható sérülésekre a balesetet szenvedett fájdalma, gyorsan romló általános állapota, a vérkeringésében, légzésében, tudatában bekövetkező zavarok, esetleg eszméletvesztése figyelmeztetheti az elsősegélyt nyújtót.
Fontos megkülönböztetni a sérüléseket azok vélhető súlyossága szerint is, ha például egy közlekedési balesetnél egyszerre több sérült van, akkor az őket először ellátóknak különbséget kell tennie életveszélyes, súlyos állapotban lévő, netán már a fenyegető vagy klinikai halál állapotában lévő balesetesek között.
Metszett, szúrt, vágott
A seb, vagyis a bőrön lévő folytonossági hiány, nyitott sérülés is számtalanféle lehet aszerint, hogy milyen erő, eszköz okozta, mekkora kiterjedésű felületen jelent meg illetve milyen mélységre hatolt. Leírhatók aszerint is, hogy milyen fájdalommal, milyen intenzitású vérzéssel járnak, milyen sebüreg és sebszélek nyíltak meg és mekkora a sebfertőzés veszélye. Így a mechanikai hatás okozta sérülések közt megkülönböztetnek metszett, vágott, zúzott (horzsolt, roncsolt), szúrt, szakított, harapott, lőtt stb. sebeket. A legkisebb fertőzésveszély a metszett és a vágott sebeknél van, ezeknél a sebszélek összeillenek. (Ilyen a nem baleset során, hanem sebészi beavatkozás miatt ejtett műtéti seb is.) A horzsolás felszíni, nem mélyre ható seb, csupán hámsérülés, de nemegyszer szennyezett tárggyal vagy talajjal érintkezve jön létre, így fertőtlenítésre ennél is szükség van. A mélyre hatoló szúrt és a szabálytalan sebszélekkel tátongó szakított sebek esetében fokozottan számolni kell a fertőzés lehetőségével, és a különösen nagy ennek a veszélye a harapás okozta sérüléseknél.
Vér(zés)es jelenetek
A sebzés, a nyílt sérülés legtöbbször több-kevesebb vérzéssel is jár, ha a szövetek sérülésekor érfalak is átszakadnak. Helye, jellege szerint artériás, vénás és capilláris, vagyis hajszáleres lehet. Legveszélyesebb, ha a sérülés artériát, verőeret érint: ilyenkor az élénkpiros színű vér a szív üteme szerint spriccel. A vérző ér (ujjal, illetve nyomókötéssel történő) elnyomásával csillapítható. A vénák (vagy visszerek, gyűjtőerek) sérülésekor sötétvörös színű, bőséges, de lassabban csordogáló vér jelenik meg. A legkevésbé veszélyes a hajszálerek vérzése, hiszen ilyenkor inkább csak szivárgásról beszélhetünk.
