Mint azt korábban megírtuk, a kormány múlt csütörtökön bocsátott társadalmi egyeztetésre egy, a Belügyminisztérium által jegyzett jogszabálytervezetet. Úgy módosítanák a vonatkozó rendeleteket, hogy a jövőben gyógyszerész vagy okleveles kiterjesztett hatáskörű ápoló is írhasson fel társadalombiztosítási támogatással gyógyszert bizonyos esetekben. A hivatalos indoklás szerint a folyamatos gyógyszeres kezelést követő krónikus betegek számára létfontosságú, hogy ne maradjanak a szükséges készítmények nélkül. Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor a soron következő gyógyszeradagot valamilyen akadály miatt nem tudják időben orvosnál felíratni. Ilyen esetekben állíthatnának ki tehát receptet a gyógyszerészek és az alapellátásban részt vevő kiterjesztett hatáskörű ápolók.
Receptfelírás a gyógyszertárban: sok a nyitott kérdés
A jogszabálytervezet szövege úgy fogalmaz, mindezt „a betegbiztonság szem előtt tartásával szükséges lehetővé tenni”. Csakhogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) álláspontja szerint éppen ez nem érvényesül: mostani formájában a javaslat alapvető betegbiztonsági garanciákat nélkülöz. „Orvosi szemszögből nézve sajnos egy nagyon alacsony minőségű tervezetről van szó” – hangsúlyozta kérdésünkre dr. Álmos Péter, a MOK elnöke. Hozzátette, a kormány teljesen kizárta az orvosokat a jogszabály megalkotásából. Emiatt pedig számos kritikus kérdésre nem is tér ki a szabályozás.
Leszögezte, a kamara alapvetően támogatja, hogy a gyógyszerészek és az emelt hatáskörű ápolók pluszjogosultságokat kapjanak a betegellátásban, hiszen ez nemcsak a betegek, de az orvosok érdekét is szolgálná. Számos országban találni egyébként jól és biztonságosan működő gyakorlatot erre. Fontos azonban, hogy a jogszabályi hátteret megfelelően alakítsák ki, meghagyva az orvosok döntéshozatali szerepét a betegek terápiájának alakításában. „A gyógyszerrendelésnek minden esetben orvosi döntésből kell kiindulnia, még ha csupán egy korábban beállított terápia meghosszabbításáról van is szó. Ennek része kell, hogy legyen a beteg állapotértékelése, a kockázatelemzés, a mellékhatás-kockázatok és gyógyszerkölcsönhatások mérlegelése, bizonyos gyógyszereknél akár labor- vagy egyéb vizsgálatokkal történő ellenőrzés” – húzta alá a kamara vezetője.
Magyarán komoly biztonsági kockázatot jelenthet, ha egy betegnek úgy ír fel a gyógyszerésze egy adott gyógyszert, hogy a kezelőorvosnak erre nincs előzetesen érdemi rálátása, befolyása. A teljesség igénye nélkül orvosi kompetencia beállítani például a véralvadásgátlók és a vérnyomáscsökkentők pontos adagolását, vagy akár a lítiumét, amelynek szintjét rendszeresen ellenőrizni kell a vérben.
Ezenkívül dr. Álmos Péter szerint eleve szükség lenne egy tiltólistára, amely meghatározza, hogy mely gyógyszerek felírását nem végezhetné el gyógyszerész vagy kiterjesztett hatáskörű ápoló. Bár tartalmaz kitételt a tervezet, hogy mit nem írhat fel a gyógyszerész, de ennek meghatározásából az orvosokat kihagyták. A jelenlegi kör túl általános, a kamara pedig úgy véli, az orvosoknak kell meghatározni, hogy mit írhat fel gyógyszerész szabadon, mit egyáltalán nem és mit csak akkor, ha a beteg orvosa engedélyezi. Példaként említette a pszichotróp szereket, melyek közül egyes gyógyszereket érdemes lenne felírhatóvá tenni, míg például benzodiazepineket tilos lenne. Szakmai körökben már ma is jól ismert jelenség, hogy a függők gyakran azzal keresik fel az orvosi ügyeleteket, hogy szeretnének ilyen típusú gyógyszert felíratni maguknak, mert nem jutottak el időben a háziorvosukhoz – holott csak arról van szó, hogy a háziorvos tudatosan nem állította ki a receptet.
Mindezen részkérdések szabályozására a MOK álláspontja szerint nem vagy nem elégséges módon terjed ki az új tervezet, ahogy például a felelősségi köröket sem tisztázza kellő mélységben. Nem derül ki belőle, hogy ki viseli a felelősséget a betegeket érő esetleges egészségkárosodás kapcsán az orvosilag nem ellenőrzött gyógyszerfelírást követően. Hasonlóképpen nem ad választ a jogszabálytervezet arra sem, hogy hogyan történhet meg egy patika nyílt ügyfélterében az anamnézisfelvétel, hogyan lesz biztosított helyben a titoktartás és az adatvédelem.
Helytelen válasz egy létező problémára
A kamarai elnök kiemelte, hogy a hivatalos indoklás alapján a jogszabály-változtatás azokat a helyzeteket igyekezne feloldani, amikor a beteg valamilyen oknál fogva nem fér hozzá a szükséges orvosi ellátáshoz és ezáltal a vénykiállításhoz. Szerinte ez az érvelés lényegében az orvoshiány enyhítését foglalja magában, amiben jelentős szerepet játszik az alapellátási ügyeleti rendszer közelmúltbeli átalakítása. „Az ügyeleti rendszer átalakítása több térségben jelentős ellátási hiányt eredményezett. Úgy tűnik, az egészségügyi államtitkárság ezt a maga által generált problémát próbálja most elfedni ahelyett, hogy az orvoshiány valódi okait kezelné” – fogalmazott dr. Álmos Péter.
„Egy jó megoldással meg lehet könnyíteni a betegek életét, ahogy az orvosoknak is segítség lenne. Egy kidolgozatlan és kapkodva bevezetett megoldással viszont árkokat lehet ásni az ágazaton belül, problémákat generálva gyógyszerész és orvos között. Mindenekelőtt pedig bizonyos betegeknél ez kockázatot jelenthet. Nem arról van szó, hogy betegek tömegei kerülnének hirtelen veszélybe. De az orvosok és gyógyszerészek nem adhatják nevüket egy olyan megoldáshoz, amely miatt bizonyos rizikócsoportok igenis veszélybe fognak kerülni, mert elesnek az orvosi kontrolltól. Különösen ma, amikor egymillió embernek nincs állandó háziorvosa Magyarországon” – mutatott rá a MOK vezetője. Hozzátette, rövid távon az orvoshiányt elsősorban az adminisztratív terhek csökkentésével lehetne ellensúlyozni.
Kitért rá, ha a kormány a jogszabálytervezetet a mostani formájában fogadja el, akkor az orvosi kamara – a páciensek biztonságát szem előtt tartva – minden beteget arra fog kérni, hogy továbbra is kizárólag kezelőorvosukkal írassák fel vényköteles gyógyszereiket.
