Ki éli túl a rákot?
A nyugat-európaiak 40 százalékkal nagyobb eséllyel élik túl a betegséget, mint a kelet-közép-európai lakosok. A túlélés nagyban függ a rákkutatásra fordított állami pénzektől - összegezték a legújabb kutatások eredményeit egy rákellenes programokat középpontban állító nemzetközi konferencia előadói.
Hatalmasak a különbségek az európai országok és régiók között a rákos betegségek előfordulásában és túlélhetőségében. Az eltérések és azok okainak pontos feltérképezése azonban egyelőre még nagy kihívást jelent - írja cikkében a Napi.hu . "Ugyanakkor a túlélési mutató javításához, a különbségek kiegyenlítéséhez nemzetközi együttműködésre, összemérhető adatbázisra van szükség, az országok között meg kell osztani a jó gyakorlatokat, meg kell vitatni és össze kell hangolni a nemzeti rákellenes programokat" - vezette be a rákellenes programokat fókuszba helyező nemzetközi konferencia előadásait Bécsben Linda Gibbs, a programot szervező Pfizer gyógyszergyár közép-kelet-európai képviselője.
Linda Gibbs hangsúlyozta, a rákgyógyítás legfontosabb fokmérője a túlélési ráta, amely nemcsak az egészségügyi ellátórendszer hatékonyságát jelzi, hanem a rákbetegek számára is fontos eredményként szolgál.
Ahol többet költenek rá, többen élik túl?
Az egyik leggyakoribb ráktípus, a mellrák esetén Európa szerte növekszik a túlélési ráta, a javulás mértéke ugyanakkor a nyugati államokban sokkal nagyobb, mint a keletiekben - fejtegette előadásában a 2000-2014 között végzett, 37 millió beteg adatait összesítő nemzetközi felmérés adataira hivatkozva Claudia Allemani professzor.
A globális elemzés során 71 ország 322 ráknyilvántartásában szereplő 37 millió beteg adataiból választottak ki 10 ráktípust és 15 millió beteget a vizsgálathoz, az eredményeket a The Lancet című tudományos folyóiratban publikálták. Az összehasonlítás során kiderült, az elemzés 14 éve alatt a mellrák túlélési ráta az európai országokban 71-89 százalék között növekedett, a javulás a nyugati államokban lényegesen világosabb volt, mint a keletiekben. Az elemzés a túlélés és a fejenkénti rákkezelésre költött nemzeti összkiadás közötti lineáris kapcsolatra is rámutatott.
"Abban az országban, amelyben már korai fázisban arányaiban többet költenek a tumor kezelésére, magasabb a túlélési arány" - részletezte a kutatás megállapításait Claudia Allemani, kiemelve, hogy ugyanakkora büdzsé esetén az erőforrások elosztása határozza meg az eredményeket. Mint kiderült, az adatok összesítése várhatóan 1-1,5 év múlva ér véget.
Eredményesen kezelni csak megfelelő diagnózis esetén lehetséges, mindehhez hozzáférhető adatbázisra is szükség van. Példaként Észak-Írországot említette, ahol a rendkívül rossz halálozási mutatókon a stratégia egy kézbe helyezésével sikerült javítani, ezenkívül átfogó keretrendszer készült, amelyben az információk összegyűjtésétől kezdve a nemzeti rákregiszterek felállításán és az innovatív kezeléseken keresztül a kutatásokig minden lépés helyet kapott. A program eredményeként tíz év alatt mintegy 30 százalékkal csökkent a mellrákos esetek száma.
Az optimális időben megkapott diagnózis és ellátás vezethet el ahhoz a célhoz, hogy 2035-ig 70 százalékosra nőjön a hosszú távú túlélési ráta - mondta az előadó a kutatás fontosságát is hangsúlyozva. Az aktív kutatások jelentősége a vastagbélrák túlélési rátájánál - ami a kelet-közép-európai országokban különösen rossz - jól látható. Minél kevesebb a kutatás, annál kevesebb az orvosok számára elérhető információ, ami meglátszik a hosszú távú túlélési adatokon. A klinikai vizsgálatokban aktív kórházak sokkal jobb minőségű ellátást nyújtanak a daganatos betegeknek, ez szintén javítja a túlélési esélyeket.
