A GfK kutatásából kiderült, mit teszünk az egészségünkért, és az is, hogy minderre mennyi időt és pénzt áldozunk.
A 2012 nyarán végzett Egészségmonitor felmérés szerint kiugróan magas azoknak az aránya, akik egészségük megőrzése érdekében, vagy akár kezelés gyanánt is valamiféle alternatív kezelésre áldoznak. Az is kiderült, hogy egy év alatt 21 százalékkal nőtt az éves szintű egészségfogyasztásunk. Ez magyar tendencia?
Világtendencia. Olyan ütemben nő az egészségre fordított költések aránya, hogy az nem valaminek a rovására megy, hanem ezek jellemzően inkább újra gondolt kiadások. Átalakulóban vannak a fogyasztási szokásaink, de ez nem jelenti azt, hogy többet fogyasztunk, inkább azt, hogy a különböző vásárlásainknál egyre többen az egészségesebbet keressük, olyan megoldásokat, amik az egészséghez kapcsolódnak.
Négyféle típusba sorolták a magyar lakosságot, annak fényében és függvényében, hogy milyen az egészségükhöz, az egészséges életmódhoz való hozzáállásuk. Milyen ma egy egészségtudatos vagy egy passzív magyar?
Jellemzően az különbözteti meg ezt a négy csoportot, hogy mennyi energiájuk van a saját egészségük érdekében a mindennapi erőfeszítéseket megtenni. Vannak az "egészségben élők", akik mindennapos tevékenységeik részeként tesznek az egészségért, nálunk a legerősebb az őket körülvevő szociális háló. Ők az orvosi ellátást is gyakran veszik igénybe. Az "egészségre törekvők" csoportja az egészséget divatként, trendként építi be az életébe, nekik ez egyben egy közösségépítő erő, és jellemző módon valamilyen sporttevékenységet űznek. Ez jól tetten érhető például az olyan hétvégi rendezvényeken, mint a leszokjak a dohányzásról vagy, hogy lefogyjak", azaz inkább beszélnek róla, de ritkábban cselekszenek. A negyedik csoport az egészség szempontjából alapvetően passzívnak mondható, sőt ellenálló! Ha bármilyen egészséggel kapcsolatos üzenettel találkozik, inkább dacot és ellenállást mutat: "ilyen vagyok, így születtem, így élek" felkiáltással, és nekik van a legkevesebb energiájuk arra, hogy erőfeszítést tegyenek saját maguk érdekében. Ők csakis az ellátórendszertől várják a megoldást minden bajukra, és félnek a betegségektől.
Az Egészségmonitor fontos részeredményei
A szakemberek a nyugati trendek szerint mind inkább a prevenció irányába próbálják terelni az ellátás jellegét, a felmérésből viszont úgy tűnik, még mindig többen fordulnak meg a háziorvosnál, szakorvosnál "tűzoltás", azaz már meglévő betegség miatt.
Igen. Nagyjából 40 százalék az, aki a mindennapokban tesz az egészségéért, és 60 százalék, aki csak akkor, ha valami baj van. A háziorvoshoz leggyakrabban magas vérnyomással fordulnak Magyarországon, és az utóbbi években az ízületi fájdalmak, az ízületi gyulladások és egyéb fájdalmak miatti segítségkérés is növekedett. Ezen felül a megfázás, a cukorbetegség , a szívbetegség, az érrendszeri betegségek és a gyomorbántalmak vezetik a listát.
A felsorolás nagyjából tükrözi a magyar népbetegségek toplistáját. Milyen módszerrel, gyógymódokkal küzdünk mindezek ellen, és mennyit költünk miattuk?
Korábban kiderült, hogy aki elmegy a háziorvoshoz, az jellemzőn gyógyszerszedő, és azért megy el, hogy ezeket a készítményeket felírassa. Azt tudjuk viszont, hogy sokkal kevesebben szednek gyógszert – akár magas vérnyomásra is – mint ahány embernek szüksége lenne rá.
Ha nem gyógyszerre, akkor mire áldozunk? Elképesztő adat, hogy a lakosság jelentős része, több mint négyötöde vett igénybe valamilyen alternatív gyógyászati megoldást, íriszdiagnosztikai, akupresszúrás vagy például fényterápiás kezelést.
Igen. Gyógyszerre viszont még mindig sokkal többet költünk, mint alternatív megoldásokra - gyógyteára, gyógycseppekre, homeopátiás készítményekre -, tavaly a háztartások kétharmadában jelentkezett valamilyen gyógyszervásárlás egy év alatt. A gyógyszerekre való költés és az alternatív megoldásokkal kapcsolatos kiadások nagyjából egyforma gyakorisággal fordultak elő, és egyre inkább egymás mellett jelennek meg, nem egymás helyett.
Az Egészséggazdasági Monitor a GfK Hungária felmérése, amely a magyar lakosság egészséggel kapcsolatos viselkedését, fogyasztását, gondolkodását és attitűdjeit követi. A bemutatott adatok forrása országos reprezentatív lakossági felmérés, mely 2000 fő megkérdezésével 2012 júniusában zajlott.
