Zak kísérletében 10 kutyától és 10 macskától vett vérmintát kétszer: az emberekkel való foglalkozás előtt és után, a vérmintákon pedig oxitocintesztet végeztek.
A kutató elmondása szerint az oxitocin az a neurotranszmitter, amely a kötődéshez kapcsolódik – ha valaki fontos nekünk, közellétében ez az anyag termelődik az agyunkban. Akkor termelődik, amikor a szülők gyermekeikkel töltenek időt, illetve amikor amikor jó élményt élünk meg valakivel. A termelődés mértéke mértéke pedig függ a helyzet stresszességétől.
Zak kísérlete során a kutyáknál átlagosan 57,2 százalékos oxitocintermelést mért. Ez a kutató szerint azt jelenti, hogy a kutyánk tényleg szeret , bár ezt eddig is tudtuk. A kutatásból kiderülő érdekesség inkább az, hogy a kötődési hormont nemcsak a saját fajtájuk egyedeivel töltött idő közben, hanem az emberek esetében is termelik.
A macskák nagyon máshogyan teljesítettek a teszten: felüknél nem is lehetett hormonszintet mérni, akiknél pedig igen, ott csak 12 százalék volt az átlagtermelés mértéke. Ez természetesen nem meglepő, hiszen a macskák nem olyan társas állatok, mint a kutyák és nagyon területvédők.
Csakhogy a labor, ahol a kutatásokat végezték, nemcsak steril, hanem a macskák számára teljesen ismeretlen volt, így a helyzet is stresstes volt számukra. A kutató szerint nagyobb hormonszintet mérhettek volna otthon, a megszokott környezetben.
Forrás: Huffington Post
