Vermonti kutatók egy frissen megjelent tanulmányban arról számoltak be, hogy a bőrrák egy típusát egymásnak is átadhatják a törpeharcsák (Ameiurus nebulosus). A faj ezzel egy igen szűk körhöz csatlakozott az állatvilágon belül: korábban mindössze az erszényes ördögöknél, a kutyáknál és a kagylóknál írtak le hasonló jelenséget a szakemberek. Arról van ugyanis szó, hogy az egyik egyedben kialakuló ráksejtek a beteg élőlény testéből kiszabadulva el tudnak jutni egy másik egyed szervezetébe, majd ott megtelepedve tovább élnek és osztódnak. A folyamatban semmilyen vírus, baktérium vagy parazita nem vesz részt: szokatlan módon kizárólag a kóros sejtek terjednek – írja a The Conversation oldalán Lewis C. E. Mason, a Kingstoni Egyetem mikrobiológusa.
Rák terjedése emberről emberre: lehetséges?
A felfedezés nyilvánvalóan felveti azt a kérdést, hogy vajon emberek körében is történhetnek-e ilyen megbetegedések. Fogalmazhatunk-e úgy magyarán, hogy a rák fertőző? Nos, Mason szerint a rövid válasz az, hogy nem. Mégsem érdemes egy vállrándítással elintézni a problémát.
Az említett állatfajok esetében egészen specifikus körülmények teszik lehetővé a rák populáción belüli terjedését. Az erszényes ördögök például párzás közben és egymással verekedve is gyakran harapnak egymás pofájába. A tumorsejtek így közvetlenül átjuthatnak a sebeken keresztül egyik állatból a másikba. Ugyanígy kutyáknál is megfigyelték már, hogy párzás során átadhatnak egymásnak nemi szervi daganatsejteket. A kagylóknál pedig azt feltételezik, hogy amikor egy beteg egyed elpusztul, és a teteméből nagy számban szabadulnak fel rákos vérsejtek, azokat aztán a fajtársak táplálkozás közben kiszűrhetik a vízből, hogy végül náluk is beinduljon a tumorképződés. Ami a törpeharcsákat illeti, egyelőre nem tisztázott, hogy náluk miként terjed pontosan a bőrrák, de a tudósok elméletei szerint a korábbiakhoz hasonlóan itt is felmerül a párzás közbeni vagy a víz közvetítésével zajló terjedés lehetősége.
Ahhoz viszont, hogy megérthessük, hogy nálunk, embereknél miért nem kell hasonló kockázattal számolni, érdemes egy picit mélyebbre ásni a jelenség biológiai hátterében. A rák átadásához elméletben nincs szükség másra, mint élő daganatsejtekre, amelyek képesek az egyik testből a másikba vándorolni, majd ott megtelepedni. Csakhogy bármennyire is egyszerűnek hangzik, a valóságban sokkal komplexebb és trükkösebb ez a folyamat.
Ezért ritka, hogy a rák fertőzésszerűen terjedjen
Először is fontos beszélni az immunrendszerről, amely folyamatosan vadászik mindenre, amit nem talál a szervezet saját részének. Egy másik állatból származó ráksejt pedig kétségtelenül ebbe a kategóriába esik, még ha a faj egyezik is. Azaz nem sokáig élne túl az új környezetben, mert az immunrendszer gyorsan elpusztítaná. Éppen ez jelenti egyébként az egyik legnagyobb nehézséget a szervátültetéseknél. Mivel az egészséges immunrendszer könnyen elutasíthatná a donorszervet, a betegeket a védelmi rendszert elnyomó, úgynevezett immunszuppresszáns gyógyszerekkel kezelik, megelőzendő a kilökődést.
Ugyancsak tovább bonyolítja a helyzetet a genetika. Az állatok zöme – az embert is beleértve – óriási genetikai változatosságot mutat az adott fajon belül. Az egyik egyedből származó ráksejtek így aztán nagy valószínűséggel túl különbözőek genetikailag ahhoz, hogy túl tudjanak élni egy másik fajtárs szervezetében. Az erszényes ördögök pont ebben számítanak kivételnek: genetikai diverzitásuk szokatlanul alacsony, ami tehát eleve kedvezőbb terepet biztosít a ráksejtek terjedéséhez.
Végezetül érdemes megemlíteni, hogy maguk a sejtek is igen sérülékenyek. Érdemes úgy gondolni rájuk, mint egy szappanbuborékra, amely egy gombostűn egyensúlyoz: a legkisebb széllökés vagy hőmérséklet-változás is elég lehet ahhoz, hogy kipukkanjon. A sejtek sok tekintetben hasonlóak. A szervezeten kívül általában hamar elpusztulnak. A rákos sejtek terjedéséhez ezért is elengedhetetlen az a közvetlen kontakt, amelyet például az erszényes ördögöknél és a kutyáknál megfigyeltek, vagy az olyan barátságos közvetítő közeg, mint a sós víz a kagylók esetében.
Kapcsolódó cikk
Aligha véletlen tehát, hogy embereknél még sosem írtak le természetes módon, önállóan terjedő rákos megbetegedéseket. Arra volt már példa, hogy egy transzplantált szervben megbúvó ráksejtek okoztak rosszindulatú elváltozást, vagy hogy egy anyáról került át tumor az anyaméhben fejlődő magzatára. Sőt, nem ritka, hogy emberről emberre terjedő fertőzések okoznak rákos megbetegedést, mint például a humán papillomavírus (HPV). Mason hangsúlyozza azonban, hogy ezek csupán elszigetelt és egyszeri esetek, valamint vírus okozta elváltozások, nem pedig olyan rákos megbetegedések, amelyek önálló életet élő sejtvonal formájában terjednek.
„Az állatokban előforduló fertőző daganatok kutatása ennek ellenére sokat taníthat az emberi rákról is. Segíthet jobban megérteni, miként fejlődnek a daganatok, hogyan kerülik ki az immunrendszer védekezését, és milyen mechanizmusok révén képesek terjedni. Mindez olyan betekintést nyújt a daganatok biológiájába, amelyet kizárólag az emberi daganatok vizsgálatával nem lehetne megszerezni” – fogalmaz cikkében a mikrobiológus szakértő.
