1942-ben, a második világháború kellős közepén az amerikai hadsereg egy belülről jövő fenyegetéssel is szembesült. Súlyos hepatitisjárvány tört ki, amely a becslések szerint több százezer embert érintett. A kormány kétségbeesetten kereste a járvány kitörésének okát és a megfékezésének módját. Akkoriban a vírusos májgyulladás kutatásában még nem léteztek állatkísérletek. Így történt, hogy a hadsereg egyesítette erőit az orvosbiológiai kutatókkal, köztük a philadelphiai Pennsylvaniai Egyetem és a New Haven-i Yale Egyetem tudósaival, hogy közösen belefogjanak egy kegyetlen és grandiózus emberkísérletbe, amely aztán évtizedekkel a világháború befejeződése után is tovább folytatódott - írta meg a Nature .
Börtönökben, pszichiátrián "toboroztak"
A harminc éven át tartó program során - amelyről részletes beszámoló olvasható a Dangerous Medicine könyvben - a kutatók több mint ezer embert, köztük legalább százötven gyermeket fertőztek meg szándékosan hepatitist okozó vírussal. Sydney Halpern szociológus szerint az áldozatok börtönben fogvatartott emberek, fogyatékos gyermekek, súlyos mentális zavarban szenvedők és a katonai szolgálatot lelkiismereti okokból megtagadók voltak, akik a fegyveres harc helyett közösségi szolgálatot teljesítettek. Az Egyesült Államok börtöneire és pszichiátriai intézményeire jellemző rendszerszintű előítéletesség és részrehajlás miatt az áldozatok között aránytalanul sok volt a fekete. Ráadásul a kutatók évtizedeken keresztül próbálták igazolni munkájukat a kollégáik és a sajtó előtt, a tálalással mindig a kor aktuális elvárásainak próbálva megfelelni.
Kezdetben a háborúval, a harcoló csapatok támogatásához szükséges áldozattal jellemezték a kutatásokat. A börtönben élő foglyokkal végzett kísérleteket a társadalom szolgálatán át vezető rehabilitációként igyekeztek bemutatni. A mentális zavarral élő embereken végzett kísérletek hivatalosan a "lázterápia" kiterjesztései voltak. Egyes tudósokat ugyanis akkoriban foglalkoztatta az a gondolat, hogy a fertőző betegségek, például a malária és talán a hepatitis által okozott magas testhőmérséklet javíthat bizonyos pszichiátriai kórképeken.
A gyermekek érdekében
A fogyatékos gyerekekkel végzett kísérleteket pedig azzal magyarázták, hogy a cél az, hogy immunitást hozzanak létre egy olyan betegség ellen, amely éppen azokban a zsúfolt és nem higiénikus intézményekben nagyon gyakori, amilyenekben ők is élnek, tehát a vizsgálatok az ő érdeküket szolgálják. Halpern rámutat, hogy bár a hepatitis hosszú távú következményeit a kísérletek idején még nem ismerték, már az 1940-es években is voltak jelek, amelyekből erre következtetni lehetett volna. Hivatalosan csupán az 1970-es és 1980-as években mutatták ki az epidemiológiai vizsgálatok, hogy a hepatitis B hordozóinál nagyobb valószínűséggel alakul ki májzsugor és májrák, mint azoknál, akik nem hordozók.
Különösen lesújtó az az (ál)naivitás, amellyel a gyerekek hepatitisfertőzéséhez viszonyultak. Mivel a gyerekeknél az azonnal jelentkező tünetek viszonylag enyhék, ezért a tudósok azzal érveltek, hogy a megfertőzésük immunvédelmet biztosít számukra, és így felnőttkorukra kevésbé lesznek kitéve más súlyos betegségeknek. A valóság az, hogy a hepatitis B-ben szenvedő gyermekek a felnőttekhez képest sokkal nagyobb valószínűséggel válnak élethosszig tartó hordozókká, és rendszerint egész életükben tapasztalják a betegség következményeit.
