Az emberi agy hihetetlen mennyiségű információt képes feldolgozni, olykor mégis fellépnek rövidzárlatok a működésében. Ahhoz azonban, hogy megérthessük, miért felejtünk el időről időre dolgokat, először is fontos tisztázni, hogyan működik a memóriánk – írja a Live Science. „A memória nem egy önmagában létező dolog. Nagyon sok különböző eleme van, amelyek mind-mind különböző kognitív folyamatokhoz kapcsolódnak” – magyarázza Susanne Jaeggi, az amerikai Northeastern Egyetem pszichológus professzora. Mint mondja, jelen esetben fontos megkülönböztetni a memória két típusát: a hosszú távú és a munkamemóriát.
A feledékenység okai
A hosszú távú memória emlékek széles körű, sokrétű repertoárját hordozza, ezáltal pedig az agyban tárolt ismeretek, tapasztalatok és élmények sokaságát – órákon vagy olykor akár egy életen át. Ezzel szemben a munkamemóriában cikázó gondolatok legfeljebb másodpercekig, percekig vannak jelen elménkben. Earl K. Miller, a Massachusetts-i Műszaki Egyetem (MIT) idegtudományi professzora szerint a munkamemória olyan, mintha a tudatos gondolkodás vázlatfüzete lenne. Minden új információmorzsa, belső dialógus és érzékszervi inger első útja a munkamemóriába vezet, amelynek bizonyos jellemzői magyarázatul szolgálhatnak arra, miért felejtünk el dolgokat.
Először is érdemes leszögezni, hogy a munkamemória nagyon korlátozott kapacitással rendelkezik. A pszichológusok szerint legfeljebb 4-7 egyszerű információt – betűket, számokat, szavakat vagy kifejezéseket – tud egyszerre tárolni. Ahelyett ráadásul, hogy agyunk ezen információknak végig szimultán a birtokában lenne, inkább csak ugrál egyikről a másikra, amitől még nagyobb a kockázat, hogy a káoszban előbb-utóbb valami elveszik. Hozzátartozik továbbá ehhez, hogy agyunk eleve gyorsan igyekszik megszabadulni a felesleges információktól, hogy helyet csináljon az újabbaknak a munkamemóriában. Így aztán nem minden emlék szilárdul meg a hosszú távú memóriában: sok gondolat egyszerűen köddé válik.
Mivel az agy nem képes valódi multitaskingra, azaz ténylegesen megosztani a figyelmét, ezért Miller megfogalmazása szerint inkább csak zsonglőrködik, miközben a munkamemória gyorsan váltogat az egyes gondolatok között. A folyamat tudatos figyelmet és mentális erőfeszítést igényel, amit az agy prefrontális kérge irányít – ez a terület felel a komplex tanulásért, a döntéshozatalért és a gondolkodásért. Ha azonban figyelmünk egyetlen gondolatra összpontosul, vagy hirtelen egy új inger felé fordul, az agy könnyen megfeledkezik a korábbi gondolatokról – mintha csak a zsonglőr észrevétlenül elejtene egy labdát. Az ilyesfajta labdaejtés különösen gyakori, ha az ember fáradt, álmos, illetve ha alkohol vagy más tudatmódosító szer hatása alatt áll. Az életkor is szerepet játszik: a munkamemória működése általában a 20-as életévekben tetőzik, majd középkortól fokozatosan gyengülni kezd.
Kapcsolódó cikk
Mi segíthet mérsékelni a feledékenységet?
Azok számára is van azonban remény, akik gyakran küzdenek feledékenységgel. Miller szerint az egyik legfontosabb teendő, hogy igyekezzünk mindig csak egyetlen feladatra koncentrálni. „Amikor úgy hiszed, hogy multitaskingolsz, valójában csak zsonglőrködsz” – mutatott rá, hozzátéve, hogy ez a zsonglőrködés önmagában is növeli a felejtés kockázatát. Jaeggi pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy ha egy gondolat már elveszett, akkor is van esély a felidézésére. „A kontextus újrateremtése segíthet” – mondja. Ez azt jelenti, hogy érdemes visszamenni abba a helyiségbe, ahonnan elindultunk, vagy végiggondolni, mit csináltunk előtte. Ezek a környezeti és helyzethez kötődő emléknyomok segíthetnek az agynak abban, hogy visszanyúljon néhány másodperccel korábbi munkamemóriás tartalmakhoz, és még azelőtt előhívja azokat, hogy teljesen eltűnnének.
