A szexuális élettel kapcsolatban számtalan tabu él, de talán az egyik legnagyobb mind közül az, ha valakinek egyáltalán nincs szexuális élete felnőtt korában. A 31 évesen is szűz Richard azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban a The Guardiannek, hogy bár szerinte nem elfogadott már valakit azért megszólni, mert túl sok szexuális partnere volt, a szüzeket „kigúnyolják, megszégyenítik, vagy legalább gyanakvással tekintenek rájuk”.
Életünkben számos terület van, amiről nem, vagy nehezen beszélünk – különösen érzékenyek lehetnek egyes egészségügyi témák, legyen szó akár fizikális, akár lelki kihívásokról. Hiszünk benne azonban, hogy a megoldások a nyíltsággal kezdődnek: szembe kell néznünk a gondjainkkal, körülményekkel, tényekkel, ahhoz, hogy változtatni tudjunk rajtuk. És bizony az sem árt, ha ehhez megkapjuk a szűkebb és tágabb környezetünk támogatását is, már csak ezért sem szabad hallgatni. A HáziPatika elkötelezett amellett, hogy merjünk beszélni akár kellemetlen, intim dolgokról is, hiszen az életünk részei.
Természetesen nincs egy meghatározott időpont erre az alkalomra, elvégre számtalan tényező befolyásolhatja, mikor és kivel veszíti el valaki a szüzességét. A World Population Review adatai szerint azért is nehéz a kérdés, mert bár sokan a behatolással járó első aktust tartják a mérföldkőnek, másnak az első orális szex is a szüzesség elvesztésének számíthat. A legtöbb felmérés szerint az emberek 17 és 20 éves koruk között teszik meg ezt a lépést a felnőtté válás útján. A skandináv országokban (Dániában, Svédországban, Finnországban, Norvégiában) valamivel fiatalabban, 16 évesen, Izlandon pedig 15 évesen. Európában és Észak-Amerikában általában fiatalabb életkorban történik, mint Ázsiában: Japánban és Hongkongban 19 és 20 éves korban jellemző, Kínában pedig 22 évesen.
A 37 éves Vera esetében nem volt szó vallási meggyőződésről, illetve olyan típusú trauma sem érte gyerekkorában, ami miatt tartott volna a szexuális együttléttől. Úgy érzi, egyszerűen nem volt szerencséje a fiúkkal.
Pontosabban az első fiú, akivel közelebb kerültünk egymáshoz, a súlyomat kritizálta. Utólag persze azt mondom, teljesen átlag testalkatom volt 18 éves koromban, de nyilván akkor a szívemre vettem minden megjegyzést, ami arra utalt, hogy van rajtam némi felesleg. Ezt ő még azzal is megspékelte, hogy a barátnőim szépségét dicsérte, ezzel jókora komplexusokat okozva. Nem egy barátság közé ezzel egy életre éket is vert
– írta Vera.
Bár ez az ember kikerült az életéből, jóval nehezebben nyílt meg utána másoknak.
„5 évvel később találkoztam valakivel, akivel elkezdtek jól alakulni a dolgok. De őszinte voltam vele, ő pedig megmondta, hogy ezt túl nagy felelősségnek, ezért lényegében még azelőtt véget ért a dolog, mielőtt elkezdődött volna. Ez egy elég faramuci helyzet volt: utólag nagyon bántam, hogy elmondtam az igazságot. Másrészt haragudtam azért, mert visszautasított, pedig nem akart rosszat: egyszerűen csak egy futó kalandra vágyott, és tudta, hogy nekem ez ennél jóval többet jelentene. Szóval én őt alapvetően jó szándékúnak tartottam, mégis rengeteg kárt okozott: csak még inkább megsínylette az önbizalmamat” – emlékezett vissza Vera.
Ezzel az élménnyel nincs egyedül. Dr. Stephen Snyder szexuálterapeuta azt nyilatkozta a The Atlanticnak, hogy a 25 évnél idősebb, szűz páciensei kicsit szégyellik magukat a tapasztalatlanságuk miatt, a 45 év felettiek pedig rendkívüli módon szégyellik magukat emiatt. Mint magyarázta, mind a szexuális, mind az érzelmi bántalmazás kiválthatja azt az érzést, hogy valaki nem tartja magát elég vonzónak, vagy nem bízik meg az ellenkező nemben. Férfiak esetében az extrém félénkség is fel szokott merülni akadályként. „Általában a férfi a kezdeményező fél, és némi kockázatot vállal akkor, amikor elhív valakit, aki iránt érdeklődik. Szóval az, aki szociálisan szorongó típus, sokkal nehezebben vállalja ezt a kockázatot” – magyarázta a portálnak.
Egy ördögi kör
„Ebből állt elő az a lehetetlen helyzet, hogy tapasztalatlan voltam, és pont azért nem szereztem tapasztalatokat, mert tapasztalatlan voltam. Rettegtem, mi történik akkor, ha megismerkedem valakivel, és őszinte leszek vele. Azzal együtt, hogy volt pár olyan randim, ahol elég bizalmas lett a viszony ahhoz, hogy ilyesmikről beszéljünk, nyílt elutasítást azon az egy alkalmon kívül nem kaptam emiatt. Viszont sokkal nagyobb törést láttam az emberek szemében, amikor a hosszútávú párkapcsolataim, vagyis ezek hiánya került szóba. Nem tudom őket hibáztatni ezért: teljesen külső szemmel valószínűleg én is valamilyen nagy baj jelének venném, ha valaki mondjuk a huszonöt elmúlt és még nem volt párkapcsolata. Értelemszerűen ez az évek múlásával még inkább probléma” – magyarázta.
A már fent említett Richard is arról számolt, hogy egy bizonyos kor felett ez már intő jelnek számít. "Nincs tapasztalatom a romantikus kapcsolatokban, nemcsak a fizikai részében, hanem érzelmileg sem" - mondta a The Guardiannek. Úgy gondolja, a vallásos neveltetése mellett a mentális egészségügyi problémái, valamint a szerhasználata is hozzájárultak az intimitástól és a visszautasítástól való félelméhez. "Olyan ez, mintha egy olyan nemi betegséggel próbálnál randizni, ami nem fertőző és könnyen gyógyítható, mégis elriasztja az embereket" - viccelődött saját helyzetén.
Vera számára végül egy egyéjszakás kaland lett a „megoldás”, egy olyan fiúval, akivel akkor találkozott először, és nem is akart többet tőle, mint túlesni az első alkalmon.
„Ekkor már 27 éves voltam. Természetesen ettől nem lett minden azonnal jobb – bár arra számítottam, hogy ha végre kinyílt számomra a világ, akkor szépen bepótolok mindent, ami kimaradt. De attól még én én maradtam, ugyanazokkal a problémákkal, ezt az egyet leszámítva. Nyilván az az ideális, ha az ember ezt megélni akarja az első szexet, nem pedig túlesni rajta, de számomra a szüzesség egy nyűg volt, egy megoldandó probléma.”
Dr. Aline Zoldbrod szexuálterapeuta azt nyilatkozta a The Atlanticnek, hogy az otthoni környezet is nagyban meghatározza a szexualitáshoz való viszonyunkat. Szerinte egy boldog otthonban a szexuális kíváncsiságot támogatják, a vele kapcsolatos kérdéseket pedig a gyerek korának megfelelően válaszolják meg, a függetlenséget és a magánszférát pedig tiszteletben tartják. Egy olyan családban, ahol a szex tabunak számít, a szülők pedig nem mutatják ki nyíltan a szeretetüket egymás felé, később problémákat okozhat. Ha ehhez hozzáadjuk a saját testünkkel kapcsolatos aggodalmainkat, vagy a félelmet attól, hogy rosszak leszünk az ágyban, még nehezebb lesz a viszonyunk a szexualitáshoz.
Zoldbrod viszont úgy gondolja, sosem késő megoldani ezeket a problémákat és jó szexuális élményeket szeretni: egyik páciense 60 éves korában veszítette el a szüzességét.
Mindannyiunk számára van remény, mert bármelyik életkorban megtanulhatjuk szeretni a szexet
– mondta az oldalnak.
A Texasi Egyetem felmérése szerint azok, akik 20 éves koruk után veszítették el a szüzességüket, kielégítőbb romantikus kapcsolatokról számoltak be, mint azok, akik korábban kezdtek el szexuális életet élni. Bár ez természetesen nem igaz mindenkire, Vera arról számolt be, hogy stabil párkapcsolatok követték az első éjszakát. "Nem tudom, nem szoktam már ezen gondolkodni, így alakult és kész. Talán annyit tudnék még mondani, hogy próbálkozni kell" - tanácsolta Vera.
Legjobban: