Nem minősít, nem moralizál
Az én-üzenet a saját érzelmeinket vagy vágyainkat tartalmazza anélkül, hogy közben másokról ítélkeznénk, vagy hibáztatnánk, leszólnánk, fenyegetnénk őket. Úgy számolunk be egy számunkra fontos személynek a jelenlegi lelkiállapotunkról, érzéseinkről, hogy ezért teljes mértékben vállaljuk a felelősséget. Tényszerűen szólunk arról, hogy mi van velünk, de nem minősítjük a magatartását, nem fenyegetőzünk, nem moralizálunk. Mi ennek a haszna, és mik a megvalósítás nehézségei? A bennünk felbukkanó érzelmek elfojtása vagy tagadása komoly bajok forrása lehet:
- Egyre ingerlékenyebbek leszünk, gyakrabban veszekszünk.
- Nagyon megnehezíti az emberi kapcsolatainkat, hiszen állandóan beleütközünk a saját elmondhatatlan, elfojtott érzelmeinkbe.
- Az elfojtás miatt egyre több lesz a kommunikációnkban a vakfolt, a tabutéma, hiszen amit magunknak megtiltunk, arról egyéb összefüggésben sem szívesen hallunk.
- Ha mások azt kérik, legyünk őszinték hozzájuk, kényelmetlenül érezzük magunkat, hiszen saját magunkhoz sem vagyunk azok.
Mindettől megszabadulunk, ha megtanuljuk, miként kell én-üzeneteket küldeni. Ez persze egyáltalán nem könnyű lecke. Amikor ugyanis felbukkan bennünk egy érzelem, azonnal beindul egy bonyolult gépezet is, amely mindenféle módon méricskéli, miként kommunikáljuk ezt másoknak, esetleg rejtsük el jó mélyre, hallgassunk róla, mint a sír.
Falra mászás helyett
Ha például egy reggel az érezzük, hogy "a falra mászom a flegma viselkedésedtől" még nem biztos, hogy pontosan ezt fogjuk mondani a párunknak. Attól függően, hogy épp most milyennek gondoljuk a kapcsolatunkat, milyen terveink, reményeink vannak a másikkal kapcsolatban, milyen korábbi tapasztalataink vannak a konfliktusainkról, mekkora önbizalommal rendelkezünk, sokféleképpen elsülhet a dolog. Lehet, hogy irtózatosan összeveszünk, elveszítjük az önuralmunkat és tányérokat vagdosunk a falhoz, lehet, hogy egy szót se szólunk, de olyat teszünk, amitől a másik mászik a falra, esetleg még aznap délután megcsaljuk- bosszúból. És az is lehet, hogy nagyot nyelünk, majd felszolgáljuk a reggelit párunknak. Elfojtjuk az egészet, mert úgy gondoljuk, hogy ezek az érzések a kapcsolatunkat veszélyeztetik, márpedig azt nem tudnánk elviselni.
Mikor segít a módszer
Az én-üzenetek akkor segíthetnek:
- Ha érzéseink őszinte, de nem bántó, követelőző megfogalmazása segíti a kapcsolat tisztázását, javítását, fejlesztését, átalakítását, vagy egyszerűen általa a másik jobban megismeri a mi pillanatnyi állapotunkat.
- Ha egyre több stressz halmozódik fel a kapcsolatban, és az egyik fél úgy érzi, a másik mereven ellenáll mindenféle változtatási kísérletnek.
- Ha mindkét félnek vannak problémái, és ezeket én-üzenetek formájában közlik egymással.
- Ha az egyik fél bántó, gúnyolódó hangnemben bírálja a másikat, aki viszont képes erre a kritikára én-üzenettel válaszolni, és azokat a bíráló megjegyzéseket, amikkel egyetért, elfogadja.
A fenti leírt esetben a "falra mászom a flegma viselkedésedtől" helyett az én-üzenet így hangzana: "Nagyon rosszul esik, amikor nem válaszolsz a kérdéseimre". Nem biztos, hogy egy ilyen mondat fordulatot hoz a kapcsolatban, de két célt mindenképpen elérünk vele: elmondtuk, mit érzünk, ugyanakkor nem provokáltunk veszekedést, ezzel lehetőséget teremtettünk, hogy a másik indulatok nélkül a lényegre válaszoljon.
Példabeszédek - beszédpéldák
Nézzünk néhány további példát:
- Persze, te mindenhez értesz! - helyett: Sokkal jobban tudnálak szeretni, ha egy picit szerényebb lennél!
- Mi lenne, ha nem flörtölnél más nőkkel minden egyes bulin? - helyett: Amikor másokkal flörtölsz, az engem teljesen elbizonytalanít.
- Te aztán sose leszel képes leválni az anyádról! - helyett: Nagyon zavar, hogy évek óta csak beszélsz arról, hogy függetlenedsz az anyádtól.
- Kibírhatatlan élősködő alak vagy! - helyett: Megalázó érzés, hogy más sem érdekel, mint az, hogy miként költhetnél még többet az én pénzemből.
- Most legjobb, ha kialszod magad, utána majd esetleg beszélünk... - helyett: Szeretném, ha tudnék segíteni neked.
- Fel a fejjel, minden rendben lesz! - helyett: Nagyon sajnálom, ami veled történt.
- Pofa be! - helyett: Felháborít, hogy ilyen durván beszélsz velem!
Ha a kamasz az agyunkra megy
Konfliktusos helyzetekben a te-kijelentések szinte mindig tartalmaznak kisebb-nagyobb adag fenyegetést, zsarolást, lekicsinylést, gúnyt. Thomas Gordon, a világszerte ismert PET könyvek szerzője, a szülő-gyerek kapcsolat megjavításához, az eredményes és hatékony családi kommunikációhoz elengedhetetlennek tartja, hogy tartja, hogy tanuljunk meg én-üzeneteket küldeni.
A szorongás, harag és tehetetlenség, amit például kamasz gyermekünk határtalan szemtelensége miatt érzünk, könnyen kivált belőlünk egy ilyesféle mondatot: " Miből gondolod, hogy ezt a minősíthetetlen hangot tovább tűröm?! Erre a kifakadásunkra két reakció valószínűsíthető: a gyerek kimegy a szobából, egyszerűen otthagy bennünket, vagy mond egy még nagyobb szemtelenséget. Ha azonban az én-üzenetekben már gyakorlottak vagyunk - ami fontos, mert éles helyzetben általában ösztönösen szaladnak ki a mondatok a szánkon - talán képesek vagyunk valami ilyesmire: "Megalázottnak és tehetetlennek érzem magam, amikor így beszélsz velem." A gyerek ettől persze nem lesz kezes bárány, de legalább nem eszkaláltuk a helyzetet, nem vesztünk össze még jobban. Mivel mi csak az érzéseinkről beszéltünk, a saját fortyogása helyett kénytelen a mi lelkiállapotunkkal is szembesülni. Így maradt egy kiskapu, amin később megnyugodva visszajöhet, és magyarázatot adhat a viselkedésére.
