1555 áprilisában I. Mária angol királynő magányba vonult, miközben első gyermeke születésére várt. VIII. Henrik legidősebb, akkor 38 éves lányának kétségbeesetten szüksége volt egy örökösre, lehetőleg fiúra, hogy biztosítsa a Spanyolországgal való szövetséget és a katolikus uralom folytatását Angliában. Egy évvel azután, hogy hozzáment II. Fülöp spanyol királyhoz, a királynő terhesnek tűnt: a melle és a hasa megduzzadt, reggeli rosszullétekről és méhmozgásokról számolt be. Így hát a gyermekszobát előkészítették, vizes dajkák álltak készenlétben, a bejelentő leveleket pedig elkészítették és aláírták, már csak a szülés időpontját és a gyermek nemét kellett kitölteni – írja a National Geographic.
Nem jött a baba
Ám ahogy telt az idő, egyre több pletyka kelt szárnyra a királynő, majd a baba haláláról. Az igazság azonban az volt, hogy minden látszat ellenére Mária soha nem volt várandós, és az a szerencsétlenség érte, hogy ő volt a történelem első jól dokumentált esete egy nagyon ritka jelenségről, az úgynevezett fantomterhességről. Az álterhesség, amelyet néha hamis, hisztérikus, fantom- vagy téveszmés terhességnek is neveznek, a terhesség szinte valamennyi tünetét mutatja annak ellenére, hogy az érintett nő méhében nincs magzat.
Aki álterhességet él át, annak elmarad a menstruációja, mellei megnagyobbodnak, és akár tejet is termelhetnek, hasa pedig felfúvódik, ráadásul érezheti a terhesség során megszokott fáradékonyságot, hányingert, sőt a gyakori vizelési ingert is – mondja Mary Seeman, a Torontói Egyetem Pszichiátriai Tanszékének professzora, aki régóta tanulmányozza ezt a mentális rendellenességet.
A kórkép meglehetősen ritka: az Egyesült Államokban 22 ezer terhességre mindössze 1-6 eset jut, olyan kultúrákban azonban gyakoribb, ahol a házas nőktől elvárják, hogy gyermeket szüljenek. A modern orvostudomány és az ultrahangok széleskörű elérhetősége miatt ma már nagyon kevés ilyen eset marad észrevétlenül. Az állapotról egyébként jelenleg még az orvostudomány sem tud sokat, ezért továbbra is vizsgálják, mi állhat a hátterében. Az szinte biztos, hogy a stressz és a hormonok is okolhatók a kialakulásáért.
