Az, hogy ártalmatlan társa marad-e az embernek, vagy elárasztja-e a szervezetét és betegséget okoz, az a mikroorganizmus természetétől és az emberi test védekezőképességétől függ.
Kölcsönös kapcsolatban
A mikroorganizmusok és az emberi szervezet viszonyának három alapvető típusa van: lehet szimbiotikus, amikor mind a mikroorganizmusnak, mind az emberi szervezetnek csak előnye származik az együttélésből. Ilyen például a tejsavbacilus. A másik formája az együttélésnek kommenzalizmus, amikor a mikroorganizmus nyer ugyan az együttélésből, de ezzel az embernek nem okoz kárt. Így élnek például az emberi szervezetben a szaprofita baktériumok. Végül a parazita jellegű mikroorganizmusok élősködése miatt az emberi szervezet károsodik.
Az egészséges személy harmonikusan él együtt normális mikróbaflórájával, mely bizonyos testrészeket telepít be. Sok mikroba él a bőrön, a szájban, a légutakban, belekben és a nemi szerveken, pl. a hüvelyben. A saját vagy rezidens flóra általában nem okoz betegséget (kivéve azokat az eseteket, amikor a test védekezése valami miatt legyengül, ezeket nevezzük fakultatív patogéneknek), inkább megvédi a testet a betegséget okozó kórokozókkal szemben.
A női szervezet különösen sérülékeny
A hüvely hámfelületén kétféle baktérium jellemző leginkább. A Staphylococcus epidermidis szerepe, hogy a trigliceridekből zsírsavat hasít le, beállítja a bőr 5.5-ös pH értékét, segíti a bőr védelmi funkcióját. A Döderlein-féle tejsavbacilusok a hüvelyhámban lévő glikogénből táplálkozva tejsavat és hidrogén-peroxidot állítanak elő: ezzel tartják távol a fertőzést. Mivel a glikogéntermelődés a szervezet ösztrogéntermelésétől függ, ezért idős korban, a menopausa idején kipusztul a hüvelyflóra, gyakoriak a hüvelygyulladások. Ezért a kezelést ki kell egészíteni ösztrogénkezeléssel is, különben az egyensúly nem állítható helyre.
Gondot okoz, hogy a szimbióták is kipusztulnak a paraziták elleni antibiotikumos kezelésnél, aminek a következménye hüvelygyulladás, gombásodás lehet. A túl széles spektrumú antibiotikum kipusztítja a teljes bélflórát is, ami bélelhalássá fajuló gyulladásos betegséghez vezethet (Entercolitis necrotisans). A megoldás a normál hüvely- és bélflóra visszatelepítése lenne, de ehelyett sokszor újabb antibiotikumot vetnek be az antibiotikum miatti hüvelygyulladás kezelésére is - amitől az ördögi kör bezárul, és a hüvelygyulladás állandósul.
A leggyakrabban elkövetett hibák
A hüvely fertőtlenítésére irrigálók, pezsgőtabletták, granulátumok vannak forgalomban, ezek gondoskodnak a PH-érték fenntartásáról is. Gyakran elkövetett hiba, hogy a szükségesnél szélesebb spektrumú antibiotikumot írnak fel például egy egyszerű torokgyulladás esetére, amelyre kisebb hatósávú baktériumellenes szer is megfelelne. Ha már széles spektrumút kap a beteg, gondolni kell a kezelés végén a tejsavbaktériumok visszapótlására hüvelytabletták segítségével. Nagyon sokszor elmulasztják ezt, pedig legalább hat napon át naponta egyszer hüvelygolyókat kellene alkalmazni (pl. a vény nélkül is kapható Floragyn). A kezelés eredménye 90 százalék körüli - az utógyulladások többnyire tisztán gombás eredetűek, amit gombaellenes szerrel kezelni lehet. Gyakori hiba az is, hogy elfelejtkeznek arról, hogy a gyulladás, illetve az antimikróbás fertőzés kezelésének ideje alatt óvszerrel kell védekezni, hogy az ún. "ping-pong effektusnak", vagyis a partnerek közötti oda-visszafertőzésnek elejét lehessen venni. Ez alatt az idő alatt természetesen az orális szextől is tartózkodni kell.
A hazai gyakorlatnak sajnos nem szerves része, de minden esetben be kellene vonni a kezelésbe a partnert is, vagyis mikroszkóppal megvizsgálni a férfi ondóját. Ugyanis nagyon gyakran tünetmentesen hordozza a fertőzést, sőt, akár panaszok nélkül lehet hosszú ideig prosztatagyulladása is. A kórokozó tenyésztéssel nem, csak mikroszkóppal mutatható ki. Ha nincs spermatológiai fertőzés, akkor nincs szükség kezelésre, ha viszont igazolódik a férfi ivarcsatorna fertőzése, akkor neki is (akár hónapokig tartó) antibiotikumos kezelésre van szüksége.
