A Béke utca meredek lejtőjén csúszkálva cseppet sem voltam kibékülve az előző napi döntésemmel, miszerint inkább elhalasztom másnap délelőttre az aktuális edzésem, megspórolva ezáltal, hogy futás közben bőrig kelljen áznom a március idusához képest igencsak zord esőben. Ehelyett végül dacolhattam a hóvaksággal Ceglédbercel latyakos útjain botorkálva a névnapomon, köszönhetően az éjszaka során váratlan fordulatot megejtő időjárásnak. Hiába, a név kötelez, így ha már meleget nem hoztam Sándorként, akkor legalább becsületből fel kellett vennem a küzdelmet a télies körülményekkel. Nesze nekem!
A természettől kapott pofon mindenképpen tanulságos volt, hiszen rámutatott, hogy egy igazi életmódváltónak akkor sem szabad a lehetséges kifogásokba kapaszkodva kibúvót keresnie, ha azok teljesen nyilvánvalóak. Aki változtatni szeretne az életén, annak be kell látnia, hogy ez a folyamat nem mindig lesz kényelmes és barátságos. Saját magunknak felelünk arról, hogy következetesen betartjuk-e a szabályokat, nincs tehát helye a sumákolásnak. Nyilvánvalóan kellemesebb a fűtött szobában átvészelni a kinti rossz időt, mint cipőt húzni és nekivágni a kilométereknek, ahogy egyértelműen édesebb néhány kocka tejcsokoládé is, mint egy szál nyers répa. Nem véletlenül tartja azonban úgy a mondás, hogy a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Elég csak egy-két alkalommal engedni a kísértésnek, és máris bedőlhet mindaz, amit addig nagy nehézségek árán felépítettünk.
Sebezhetetlenre gyúrtam magam
Alighanem egyénfüggő a kérdés, de számomra továbbra is a rendszeres testmozgás a simább ügy az egészséges életmód alappillérei közül. Az emberi test hihetetlenül gyorsan képes alkalmazkodni a fizikai terheléshez, ennél fogva már néhány alkalom után is látványos előrelépést lehet elérni. Eleinte még azon tanakodtam, hány fekvőtámaszt erőltessek ki magamból, hogy ne maradjak szégyenben, míg mostanra már azt számolgatom, mennyivel növelhetem edzésről edzésről az ismétlésszámot anélkül, hogy túlvállalnám magam. A kezdeti 1,4 kilométer után immár közel 3 kilométert futok kardió gyanánt, törekedve arra, hogy egyre kevesebbszer kelljen menet közben oxigénpótló sétára váltanom.
Ettől függetlenül természetesen még mindig akadnak gyakorlatok, amelyeket kifejezetten utálok és még merő rosszindulatból sem kívánnék senkinek. Összességében azonban csak alátámasztani tudom a közkeletű pletykát, miszerint a sport oldja a stresszt, illetve javítja a hangulatot. Arról nem is beszélve, hogy amióta néhány napja megnéztem a Sebezhetetlent Bruce Willis főszereplésével, ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy kiderítsem, vajon maximálisan hány kilót lennék képes fekve kinyomni. Úgy sejtem, borzasztóan sokat.
Ismerkedés a halakkal
Az egészséges táplálkozás már egészen más tészta, elvégre jóval több önmegtartóztatást igényel, mint a testmozgás. Bodon Judit , a Nosalty dietetikus szakértője a napokban megkérdezte tőlünk Andival, milyen ételeket hiányolunk már nagyon, és bizony nem volt egyszerű röviden válaszolni erre. Miközben viszont lehajtott fejjel suhanok el az utcán a pékségek kirakata előtt, egyre inkább úgy érzem, hogy rejtőznek eddig még nem vagy alig bejárt ösvények előttem a gasztronómia világában. Valószínűleg soha nem lettem volna képes például önszántamból halat enni, ha ehetek oldalast is. A kedvenc ízek nélkül viszont én magam kértem egyik este valami újat, konkrétabban hekket vacsorára a páromtól, aki előtt le a kalappal, hiszen még annak az elvárásnak is meg tudott felelni, hogy a sültnek ne legyen különösebb halíze. A sort folytathatnám még a joghurttal és fetával töltött, hajszálvékony tojáslepénnyel, nem is beszélve az eddig általam pusztán a köret köreteként ismert párolt zöldségekről. Mondhatnám úgy is, hogy egy nagy fiók bezárult a hűtőszekrényben, eközben viszont kinyílt sok másik.
2 fotó
Két hét elteltével máris akadnak tehát teljesen váratlan, de egyben örömteli változások az ízlésemben, ugyanakkor van, amivel eddig adós maradtam az egészséges étrend követésében. A kezdeti időszakot arra szántam, hogy megszokjam a napi ötszöri étkezést és az ételválasztási megszorításokat. Úgy érzem, ennek lassan meg is tudok felelni, a következő lépés viszont, hogy elkezdek számolni. Hiába lenne ugyanis a fogyás szempontjából üdvös az 1800 kalóriás és legfeljebb 200 gramm szénhidrátot tartalmazó diéta, ha mindent csak szemmérték alapján dobok a tányéromra. Nincsenek gondjaim a fejszámolással, mégsem lesz egyszerű megszokni, hogy egy fűszeres sült csirkemellre nézve ne csupán egy finom ebédet lássak, hanem egy komplett tápanyagtáblázatot.
Apró biztatást jelent ugyanakkor, hogy a mérleg szerint a találomra összeállított fogásokkal sem jártam teljesen tévúton: az életmódváltás első hétvégéjéről a másodikra majdnem két kilót fogytam. Ha így folytatódik, a program végére nagy bajban leszek a ruhatárammal.
