Megfogadtam, hogy naponta keményen edzek egy teljes hónapon át - és ettől természetesen azt is várom, hogy jobb formába lendülök. Nem vagyok kezdő, hiszen évek óta sportolok, de eddig nem tartottam magam ennyire szigorúan a napi mozgáshoz, mindig voltak pihenőnapok, amikor erőt merítettem a folytatáshoz. Most viszont kezdek elfáradni, ez nem panasz, tényként osztom meg. De nézzük részletesen, mit is takar pontosan ez a fáradtság és milyen kihívásokkal kell megküzdenem.
30 helyett 36 nap
Elnéztem a napokat és már a május 1-jei startnál túl voltam 6 napnyi folyamatos edzésen. A 30 napos kihívásból így 36 napos lett. Az elmúlt napok tanulságait pedig kár lenne elhallgatni: az izmok elfáradnak, nincs elég pihenőidő, nagyobb a sérülésveszély még akkor is, ha folyamatosan tolom magamba a vitaminokat és különféle roboráló szereket. Tehát ezt a megfeszített tempót nyugodt szívvel senkinek nem tudnám javasolni. Azoknak végképp nem, akik nem elég edzettek. A rendszeres mozgás valóban fontos, de bőven elég minden másnap edzeni. Legyenek változatosak a gyakorlatok, és ne hajtsunk magunkat halálra.
El kell fogadnom magam... csapzottan is
A másik óriási kihívás, amire korábban nem gondoltam, hogy el kell fogadnom magam a videókon. Mint a legtöbb emberben, bennem is van egy jó adagnyi hiúság. De tanulom elfogadni magam, edzés közben is. Csapzottan, álmos fejjel, smink és szűrők nélkül megmutatni magam - talán ez volt eddig a legnehezebb. Mert amúgy sem talpig sminkben rohanok az edzőterembe, így a kamera kedvéért sem fogok úgy tenni, mintha igen. Persze az elején folyamatosan vizslattam a külsőm, mennyire látszik a felesleg rajtam, hogyan festek, ha már jól kifáradtam, mennyire nézek ki öregnek és fáradtnak. Aztán leszoktam erről is.
És azon félelmem is megalapozatlan volt, hogy majd mások fognak megjegyzéseket írni a kinézetem miatt. Úgy tűnik, jóval szigorúbb vagyok magammal, mint mások velem. Lassan kezdek békét kötni a párnácskáimmal, a ráncaimmal és úgy általában a reggeli tükörképemmel.
Fontos, hogy a család (is) mellénk álljon
Sokat segít nekem, hogy a férjem támogat ebben a kihívásban, és sok egyéb feladatot átvállal erre az időszakra. De nagyon hálás vagyok az edzőmnek is, Heim Péternek, aki nem unja még a rengeteg videót, hogy sokszor már leírja a teljes edzéstervet mire érkezem, hogy ne legyen vele gondom. A feleségének, Annának is köszönet jár, mert amikor már nagyon unom magam a videókon, akkor beugrik ő helyettem.
