Egy felnőtt férfi Magyarországon naponta 53 gramm cukrot fogyaszt el , ami 13-14 kockacukornak felel meg. Első hallásra talán hihetetlennek tűnhet, de ha egy átlagos napot átgondolva összeszámolunk mindent, még a kevésbé édesszájúak is meglepő eredményt kaphatnak. Ennek tudatában, körülbelül másfél éve teljesen átalakítottam az étrendemet, és egy tudatosabb, cukorban legalábbis szegény életmódot próbáltam fenntarthatóvá tenni. Most még egy - elég komoly - lépést teszek, és megpróbálom egy hónapig teljesen elkerülni a hozzáadott cukrot. A feladat nem tűnik lehetetlennek, de azért az elmúlt két hét is sok tanulsággal szolgált.
Alapvetően mindig is nagyon szerettem enni, a gourmet különlegességektől az egészséges reformkonyhán át a gyorséttermi kínálatig mindenre nyitott vagyok. Arra mindig is törekedtem, hogy ne az utóbbi kategória legyen a domináns, viszont azt sosem számoltam, hogy az elém tett ételben mennyi például a fehérje, vagy a kérdéses cukor. Ha utánaszámolunk döbbenünk csak rá, hogy mennyi olyan élelmiszert, és főképp innivalót fogyasztunk el, amelyről nem feltételeznénk, hogy számottevő mennyiségű cukrot tartalmazna, csak azért, mert nem émelyítően édes. Az ízlelőbimbóink viszont sok esetben megtévesztenek minket.
Amikor másfél éve először életmódot váltottam, még nem akartam drasztikus változtatásokat eszközölni. Olyan étrendre törekedtem, amivel hosszabb távon is számolhatok anélkül, hogy a szénhidrátdeficit miatti kimerültségtől egy szürke munkanapon az asztal mellé zuhannék.
Az egyszerűbb változások viszonylag könnyen beépültek a mindennapjaimba: a kávét és a teát cukor nélkül fogyasztom, szénsavas üdítő helyett pedig elsősorban vizet iszom. A reggeli müzlit zabkására cseréltem le, és az édesség iránti vágyamat is kielégítik a cukorpótlós fehérjeshake-ek. Az ebéd tekintetében viszont megengedőbb voltam, összetevőktől függetlenül mindent fogyasztottam, ami nem minősült kimondottan édességnek.
Egy hónap cukor nélkül
Ezen a viszonylag liberális cukordiétán igyekszem szigorítani, és átvészelni a májust hozzáadott cukor fogyasztása nélkül. Ez nagyobb odafigyelést igényel, mint elsőre gondolnánk és több munkát is, az ebédem cukormentességében ugyanis csak akkor lehetek biztos, hogyha azt magam készítem el. A natúr csirke és rizs, vagy a tonhalsaláta nagyon gyorsan unalmassá válik, szóval kénytelen leszek bővíteni - a jóindulattal is hiányosnak mondható - gasztronómiai ismereteimet. Aki pedig csak egyszer is fogyasztott már a főztömből, az tisztában van vele, milyen komoly kihívás elé állítottam magam ezekben a hetekben.
A kihívás összességében nem jár annyi szenvedéssel, főleg úgy, hogy a cukorbevitelemre már eddig is figyeltem. Sokkal több időt és odafigyelést igényel azonban egy-egy menü elkészítése, a bevásárlásra fordított idő például a triplájára nőtt azzal, hogy minden egyes termék összetevőit végig kell böngészni. El kell felejteni az olyan általános ételeket is, mint a reggelihez fogyasztott felvágott, pontosabban a feldolgozott élelmiszerek szinte mindegyike tartalmaz valamilyen mértékű cukrot. Ha másért nem is, de a tudatosabb étkezés kialakítása miatt mindenkinek érdemes lenne legalább néhány hétre átváltani egy efféle diétára. Ilyenkor derül ugyanis ki, hogy mennyire nem figyelünk oda, mit tartalmaznak a mindennap fogyasztott ételeink.
