A masszázs összetett hatást gyakorol a csont-, ízület és izomrendszerre: merev ízületet hajlékonnyá teszi, míg a gyenge ízületet megerősíti. A testedzések előtt és után is jól bevált módszer volt a frissítő illetve izomzat-regeneráló masszázs. A görög orvosok a reumás betegek gyógyítására használták. Az iszlám fürdőkben (hammam) a különféle bőrbetegségek és reumás kórképek terápiájára alkalmazták. Palesztinában és Szíriában is közismert volt. Az ókori masszázstechnikákból fejlődött ki az újkorban elterjedt módszerek két nagy csoportja, a klasszikus, és a reflexzóna masszázs.
I. Klasszikus masszírozás
A klasszikus masszírozás alapjait egy svéd gyógytornász, Per Henrik Ling, és egy holland orvos, J. Georg Mezger teremtette meg az 1900-as évek elején. Módszerükkel lehetővé tették a vénás-, és nyirokrendszer pangásának megszűntetését, az izomtónus szabályozását, a lokális vérkeringés javítását, az izomzat oxigén ellátásának fokozását, a szövetek folyadéktartalmának (turgorának) és táplálásának javítását, fájdalomcsillapítást, a vegetatív idegrendszer működésének szinkronizálását, szöveti letapadások, hegek fellazítását és pszichés relaxációt. A klasszikus masszázs öt alapfogást különböztet meg, melyek a következők: simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, vibrálás. Simítással főleg a vénás-, és nyirokpangás szüntethető meg, de az idegrendszer kifejtett nyugtató hatása sem hanyagolható el. A manuális nyirokdrenázs is a simító mozdulatokat használja.
A gyúrás főleg a nagyobb izomcsoportok lazítására alkalmazható technika. A hát lapos izmainak nyújtása görgetéssel végezhető. A dörzsölő mozdulatok hatására a bőr hízósejtjeiből hisztamin szabadul fel, amely a bőr kipirulásához, az érfal áteresztőképességének fokozásához vezet. Az ütögetés rövid, veregető mozdulatokból áll. A hát és a mellkas apró mozdulatokkal való ütögetése igen hasznos lehet krónikus bronchitisben, idős betegek hiposztatikus tüdőgyulladásában, mivel elősegíti a szekrétumok oldódását, köpettel való ürítését. A vibráció fájdalomcsillapító és izomlazító hatást fejt ki. A lábak rázogatásával a hasüreg szerveit, izomzatát lehet befolyásolni.
Összefoglalásul elmondható, hogy a klasszikus masszázst a reumatológiai, neurológiai, belgyógyászati betegségek kiegészítő terápiájára, valamint sérülések, balesetek utáni rehabilitációban, fibromyalgia szindrómában, gyermekkori fejlődési zavarokban, operáció utáni állapotokban alkalmazhatjuk. Vannak azonban olyan kórállapotok, amelyekben a masszázs nem végezhető el, ezek a következők: lázas betegségek, gyulladások, fekélyek, tumoros folyamatok, limphomák, hemofília, véralvadásgátlók szedése, trombózis, trombózis hajlam, dekompenzált szívelégtelenség, reflexdisztrófiás szindróma (Sudeck), érelmeszesedés, súlyos arteriosclerosis, stb.
Manuális nyirokdrenázs
A klasszikus masszázs egy speciális fajtája, amelynek hatására a nyirok-keringés fokozható. Alacsony intenzitású, körkörös mozdulatokkal végzik. Javallatai a következők: nyiroködéma (a malignus folyamatok kivételével!), krónikus vénás elégtelenségben létrejött ödéma, reumás betegségek, Sudeck-szindróma, sérülések, műtétek utáni ödémák, stb. Nem javasolt viszont malignus folyamatokban, trombózis, tbc, stb. esetén.
II. Reflexzóna masszázs
A reflexzóna masszázs a szegmentális reflexek kialakításán alapul. Ezáltal a szervekhez, szervrendszerekhez elektromos inger érkezik, amely az adott szervek működését befolyásolja. Számos válfaja ismert: kötőszöveti masszázs, periosteum kezelés, kolon-terápia, talpmasszázs.
Kötőszöveti masszázs
Elisabeth Dicke gyógytornász fejlesztette ki a kötőszövet masszázst 1929-ben. Ha a belső szervek valamelyike (epehólyag, gyomor, tüdő, stb.) beteg, akkor a törzs különböző helyeinek tapintása során zónák fedezhetők föl. A zónák (vagyis kötőszöveti kötegek) sokszor szabad szemmel is jól láthatók kitüremkedések, vagy "besüppedések" képében. Minden kötőszöveti zónához rendelhető egy szerv, amelyet először egy angol neurológus, Head írt le 1893-ban. A kötőszöveti masszázs során az egyes zónákhoz tartozó szervek működését lehet befolyásolni. A mozgásszerveket érintő funkcionális kórképek esetén, különböző szervbántalmakban hatékony terápiának bizonyul. Gyulladásos megbetegedések, tumorok és pszichiátriai kórképek esetén viszont a masszázs terápia kontraindikált.
Periosteum kezelés
A periosteum-kezelés (csonthátya-kezelés) ritmikusan végzett, pontszerű nyomómozdulatokból álló masszázsfajta, amelyet a megfelelő csontfelületen végeznek. Hatására fájdalom keletkezik, amely elleningerként viselkedik, és a központi gátló rendszer aktiválása révén izomlazító, fájdalomcsillapító effektust hoz létre. A terápia időtartama 3 perc. Javasolható degeneratív csontbetegségek, lábszárfekély esetén fájdalomcsillapításra, angina pectoris oldására, epeköves görcsroham, stb. megszűntetésére. Nem szabad alkalmazni gyulladásos folyamatok, tumorok fennállása esetén, valamint a csontállományt érintő súlyos kórképekben (pl. osteoporosis, osteomalacia, stb.)
Kolonkezelés
A kolonkezelés vagy magyarul vastagbél masszírozás a has bizonyos, jól meghatározott pontjait érinti. Lényegében reflexzóna kezelésről van szó, amelynek során a vastagbél idegfonatainak tónusa és perisztaltikája befolyásolható. Krónikus székrekedés (obstipáció), epeúti megbetegedések, nyombélfekély, stb. esetén javasolható. Akut vastagbélgyulladás, malignus folyamatok, terhesség esetén viszont alkalmazása szigorúan tilos.
Talpmasszázs
A talpakon lévő reflexzónák felosztását először egy amerikai fül-orr-gégész, Fitzgerald végezte el. A masszőr a talpat gondolatban kétszer öt zónára osztja, amelyekben különböző szervterületek helyezkednek el. A talp bizonyos pontjainak erőteljes nyomása fájdalomérzetet vált ki, amelynek eredményeként a primér fájdalom csökken, a talp keringése javul, amely kellemes közérzethez vezet.
Tenyérmasszázs
A tenyérmasszázsnak eredete az ókori maja kultúrába nyúlik vissza, amelyet számos írásos dokumentum is bizonyít. Jürgen Kaiser az 1980-as évek elején adta ki tízéves munkájának gyümölcsét, amely a kéz reflexzónáiról ad részletes leírást. Állítása szerint jóval könnyebb a kézmasszázs rejtelmeit elsajátítani, mint a talpmasszázst. A masszázs lényege, hogy a tenyér bizonyos pontjaira gyakorolt nyomás és körkörös mozdulat, az erek mentén húzódó idegszálakon keresztül idegimpulzust eredményez, amely végül a gerincvelőbe, majd innen a megfelelő szervekhez, agyhoz jut. Energiacsere alakul ki. A terápiát mindig a hüvelykujjal végezzük. A jobb kézen az óramutatóval megegyező irányban, bal kézen azzal ellentétesen végezzük a körző mozgást, mialatt nyomást gyakorlunk a masszírozandó pontra. Ezzel a megfelelő szervek energiát kapnak. Abban az esetben, ha erős fájdalmat érzünk, a masszírozást óvatosan folytassuk, és fokozatosan növeljük a nyomás erősségét. Ez jelzi, hogy az adott szerv működésében rendellenesség rejlik. A módszer segítségével a vázizom és a különféle szervek regenerációját végezhetjük el saját magunk.
Távol-keleti masszázsok
A kínai orvostudomány részben a meridián-rendszerek teóriáján alapul. A meridiánok összekötik a test belsejét a külsővel, a felső testrészeket az alsóval, összekapcsolják a belső szerveket, így lehetővé teszik az energiaáramlást. Az emberi test élettani funkcióinak változása a jin és jang energiaegyensúly megbomlásával, arányeltolódásával magyarázható. A tui-na-terápia, azaz hagyományos kínai masszírozás ugyanazon a teoretikus alapon nyugszik, mint az akupunktúra. Célja, hogy a jin-jang egyensúlyt visszaállítsa. Elsősorban simító és gyúró mozdulatokat alkalmaznak (neve tui-na), valamint nyomó és dörzsölő mozgást végeznek (an-mou). Az egyes fogásokon belül elkülönítenek jin és jang technikákat, amelyek tovább differenciálhatók, három különféle mozdulatfajtába: erős (célja a nyugtatás), finom (célja az izomtónus befolyásolása), középerős (célja a szervezet erősítése és a prevenció).
Akupresszúra és Shiatsu masszázs
Az akupresszúra Kínából ered, amely nem más, mint a meridián-pontok masszírozása. Előnye az, hogy egyedül, saját magunkon is elvégezhető. Betegségek megelőzésére, fejfájás és izomláz kezelésére, reumás fájdalmak csökkentésére kitűnően alkalmazható. A shiatsu az akupresszúra japán megfelelője. Lényegében semmiben nem különbözik az akupresszúrától.
