Mami (az ötvenhat éves Ági) tudta, hogy Gergő az esti fürdetéskor nyílik meg, napközben pedig megállás nélkül pörög. Fut, labdázik, rollerezik, kerékpározik. Ám az örökmozgó kisfiú fürdés közben lehiggad, és beszélgetésre vágyik.
Ági egy kis széket húzott a fürdőkád mellé, és várakozva nézett az unokájára. – Igen, mami jó lenne felnőttnek lenni, mert akkor én is azt csinálhatnék, amit akarok.
– De neked mindened megvan, szeret anya, szeret apa, szeretlek én meg a papa is, és általában azt csinálhatod, amire vágysz. Például ma egész nap játszottunk...
– Ezért is imádok itt lenni – felelte Gergő kedves mosollyal, majd váratlanul elkomolyodott az arcocskája. – Csakhogy otthon nem tudok ennyit játszani. Apával azért lehet, de anya mindig siet, dolgozik, ideges. Este pedig nagyon mérges, ha nem alszom el időben. Akkor kiabál is. Te pedig hagyod, hogy este kilenc után fürödjek...
– Gergő, álljon meg a menet! Anya azért dolgozik sokat, hogy neked mindened meglegyen, és este azért kell lefeküdnöd, mert ha nem aludnál eleget, másnap fáradt lennél az iskolában. Nálam azért maradhatsz ébren tovább, mert hozzánk mindig szombaton jössz, és vasárnap akár tízig is alhatsz – védte meg Ági a menyét, bár a lelke mélyén maga is úgy érezte, hogy túlságosan szigorú. Ráadásul azzal is tisztában volt, hogy a fia és a menye életük legnehezebb korszakát élik. Házasságuk nyolcadik évében válságba került a kapcsolatuk. A fia ki-kikacsintgat a házasságból, amiről a menye sírva számolt be.
– Édesem, legyél vele egy kicsit kedvesebb! – kérte Ági. – Hiszen a fiam jó ember, csakhogy óriási a szeretetigénye. Ha dicséred, ha jó szót kap otthon, nem lesz baj! Ő szeret téged, de nálatok te vagy a férfi. A keményebb, a határozottabb, a céltudatosabb. Te vagy a közgazdász, ő az irodalomimádó fordító. Te kezeled a pénzt, ő még egy adóbevallást sem képes kitölteni. Tudom én, hogy nem könnyű vele, de kedves, intelligens, remek a humora, és szeretik az emberek. Ráadásul te nem vagy szerelmes alkat, ő viszont már óvodás korában imádta a kislányokat, és ahogy megtanult írni, szerelmeslevelekkel bombázta az iskolatársnőit. Az is előfordult, hogy egyszerre három lánynak írta meg ugyanazt a levelet. Aztán a lányok egyeztettek, és jól kicsúfolták… Erre kerített magának egy negyediket. Mindezt tudtad, amikor feleségül mentél hozzá! Olyan, amilyen a nagyapja volt. Vagy mi rontottunk el valamit a nevelése során?
A menye gondterhelten nézett rá, majd a maga kemény módján röviden felelt: igen, ti rontottátok el, nem neveltétek felelősségre. Nem akarok elválni tőle, de a kicsi Gergőt kemény férfivá nevelem. Ezért kell betartania a szabályokat, ezért vagyok szigorú.
Áginak mindez eszébe jutott, és gondterhelten nézett felnőttségre vágyó unokájára, aki jókedvűen pancsolt a fürdővízben.
– Édes Gergő, örülj, hogy gyerek vagy, a felnőttek élete sokkal nehezebb és bonyolultabb! – mondta szomorkás mosollyal.
– Mami, nincs igazad! A felnőtteknek jó, mindent megtehetnek.
– Például mit?
– Például elválhatnak, de a gyereket nem kérdezik meg, hogy ő akar-e válni.
– Ezt kitől hallottad?
– A barátomtól, Mátétól. Válnak a szülei, az apukája már el is költözött – mondta Gergő, majd töprengve folytatta. – Mami, én majd megkérem anyut és aput, hogy soha ne váljanak el. Ugye, meg fogják ígérni?
– Remélem, kicsi csillagom – felelte Ági, majd sürgősen felállt, és kiment a fürdőszobából. Nem akarta, hogy imádott unokája lássa a könnyeit.
