Bár az elhízottak többségében él a vágy a testsúly csökkentésére, elég nehezen jutnak arra az elhatározásra, hogy elkezdjenek fogyókúrázni.
Orvos vagy dietetikus tanácsára kórházi kivizsgálás során a kövérek többsége gondolkozni kezd, hogy egészsége érdekében lefogyjon, de nagyobb számban kezdődik el más benyomásokra a fogyókúra. A szervezet ősi szabályozási folyamatok eredményeképpen a télre raktároz nagymennyiségű energiát zsír formájában. Még a koleszterinszintünk is magasabb ilyenkor, mint nyáron. A téli súlygyarapodásban természetesen nemcsak a bővebb táplálkozás - gondoljunk csak a karácsonyra -, hanem az is benne van, hogy kevesebbet tudunk mozogni. Hazánkban kevés a sípálya, a korcsolyapálya, és a legutóbbi évtizedben még a havas napok száma is kevesebb volt, mint korábban. A sportszerek áráról pedig jobb nem is beszélnünk. Télen a szervezet természetes alvásigénye is nagyobb. Így érthető, hogy jobban szeretünk még a hétvégi napokban is tovább nyújtózkodni az ágyban. Tehát télen kevesebbet mozgunk, és többet eszünk. Miért ne gyarapodna súlyunk?
Az első tavaszi napokban - felpróbálva a tavalyi szoknyát, nadrágot - gyakran szorongó érzés fog el bennünket. A tavaly még mutatós fürdőruha is kínos érzéseket okoz. Le kellene fogyni. Ehhez gyakran még a baráti kör élcelődése is hozzájárul. Végül is elhatározásra jutunk, és elkezdünk fogyókúrázni.
Veszünk egy sikerkönyvet, és gyorsan végigolvassuk. Tanulmányozzuk a képes folyóiratok receptjeit, cikkeit. Kalóriaszegény élelmiszereket és italokat vásárolunk. Esetleg egy-egy fogyasztószert vagy táplálékkiegészítőt is beszerzünk.
És mi lesz az eredmény?
Az első napokban a szénhidrátfogyasztás csökkentése jóvoltából folyadékveszteségünk nő, és ez már kilogrammokban is megmutatkozhat. Lendületet kapunk, és tovább folytatjuk a fogyókúrát.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Csakhogy ezután már a zsírunkat kell égetni az eredményhez. Ez pedig lényegesen lassúbb eredményt ad. A két évtizeddel ezelőtt végzett koplalókúrák során azt tapasztaltam, hogy legfeljebb napi 30 dekagramm súlycsökkenés érhető el a koplalás második hetében.
Ez a napi 800-1000 kilokalóriás fogyókúrák esetében természetesen még kevesebb. A türelmetlen ember erre nyugtalankodni kezd, és úgy érzi, hiába szenved. Gyakran impulzív evéssel vigasztalja magát, és máris tönkreteszi többnapos munkáját. A zsírsejtek lecsapnak a várt táplálékra, és megáll a fogyás.
A kicsinyhitűek máris abbahagyják a fogyókúrát, az elszántabbak újrakezdik. Szívós munkával fogyasztják a kilókat, de gyakran mégsem boldogok, mert nem reálisan elérhető célt tűztek maguk elé.
A kúra elején rövid és hosszú távú célokat kell elhatározni, de egyik sem lehet az úgynevezett ideális súly. A normális súly elérése nem megy könnyen, és nagyon hosszú távon kell érte küzdeni.
Az eredmény megítélésében tehát szubjektív okból követhetünk el hibát, ha a reális eredményt kevésnek értékeljük, és frusztráltak leszünk. A fogyókúrának mindenképpen életmód-változtatáson kell alapulnia, hiszen felbuzdulásokkal nem jutunk messzire.
Egyenletes, mindennapos, átgondolt tevékenységgel viszont jó eredményeket érhetünk el.
Legjobban: