Reumatológiai megbetegedések

Reumatológiai betegségeknek a mozgásszervek fájdalmával, mozgáskorlátozottságával és alakváltozásával járó, az ízületeket, csontokat és porcokat, illetve az izomzatot érintő betegségeket nevezzük. Jellemző tüneteik az ízületi fájdalom, a derékfájás, a nyakfájdalom és a fájdalmas mozgás, melyet többek között ízületi sérülés, kopás, csontritkulás, ízületi gyulladás , porckorongsérv, gerincsérv vagy reumathoid arthritis okozhat.

Arthritis psoriatica tünetei és kezelése

Mi az arthritis psoriatica?

Az arthritis psoriatica (AP/PsA) a psoriasis (pikkelysömör) nevű bőrbetegség ízületi gyulladással (arthritissel, ejtsd: artritisszel) együtt járó formája. A pikkelysömör gyakori betegség, a teljes lakosság 1,5-2 százalékáét érinti, ízületi gyulladás valamilyen formában az esetek 10-20 százalékéban alakul ki. Magyarországon körülbelül 150-200 ezer ember él pikkelysömörrel, ezek közül 15-40 ezer esetben várható ízületi gyulladás kialakulása.

Tünetek

Az AP/PsA összességében nőknél és férfiaknál egyforma gyakorisággal fordul elő, de a gerincet érintő formája a férfiakra, míg a kezek vagy a lábak kisízületeinek (elsősorban az utolsó ujjpercek ízületének) gyulladásával járó formája nőkre jellemző elsősorban.

Az arthritis psoriatica okai

Az AP/PsA alapvetően az immunrendszer működésének zavara miatt alakul ki, úgynevezett immunmediált gyulladásos kórkép. Mind a bőr, mind az ízületi tünetekre egyaránt érvényes, hogy a betegségre genetikailag fogékony embereknél valamilyen külső tényező (például fertőzés, elhízás, dohányzás, életmód, stressz, gyógyszerek, vegyszerek) váltja ki az immunrendszer hibás működését és ezzel együtt a betegséget.
Jellegzetes a családi halmozódás is, ha a családban valakinek psoriasisa vagy AP/PsA-ja van, az elsőfokú rokonoknál (szülő, gyermek, testvér) valószínű ezen betegségek kialakulása. A környezeti tényezők valószínűleg a betegség kialakulásában és a tünetek rosszabbodásában is szerepet játszanak. Általánosságban véve igaz, hogy a súlyos psoriasis , szteroid típusú gyógyszerek tartós szedése, a gyakori stressz, a fizikai trauma (például sérülés) az ízületi tünetek kialakulására hajlamosítanak, de újabb adatok szólnak amellett, hogy bizonyos psoriasis típusok fennállása esetén (hajas fej- bőr, köröm, hajlatok psoriasisa) lényegesen gyakrabban alakul ki ízületi gyulladás.

Az arthritis psoriatica tünetei

Az esetek háromnegyedében a psoriasisos bőrtünetek évekig fennállnak, és az ízületi tünetek csak később jelentkeznek. 15 százalékban egyszerre jelentkezik a bőr és az ízületi tünet, de előfordul, hogy az arthritis (ízületi gyulladás) jelentkezik előbb, sőt az is megtörténhet, hogy a betegnek jellegzetes ízületi tünetei vannak, de psoriasis egyáltalán nem alakul ki. Az ízületi gyulladás öt jellegzetes megjelenési formát foglal magába. Íme!
Az arthritis psoriatica egyik jellegzetes tünete a sokízületi gyulladás
Az arthritis psoriatica egyik jellegzetes tünete a sokízületi gyulladás
a) A betegek nagyobb részénél a reumatoid arthritishez hasonló, a kéz és a láb kisízületeit (ujjakat) érintő sokízületi gyulladás alakul ki,
b) ritkább a csak néhány, döntően az alsó végtagi nagyízületeket (térd, boka) érintő (oligoartikuláris) típus, illetve
c) az elsősorban a kézujjak utolsó (köröm-) perceinek gyulladása, ez utóbbi forma általában a körmök pikkelysömörös érintettségével jár együtt, gyakran a tévesen a köröm gombás fertőzésének tartják.
d) Néhány százalékban jelentkezik, elsősorban férfiakban a keresztcsont és a csípőcsont közötti ízület, valamint a háti-ágyéki gerinc gyulladása, mely jellegzetes éjszakai derékfájdalmat okoz, illetve
e) a súlyos ízületi károsodásokkal, időnként az ujjperccsontok részleges vagy teljes felszívódásával járó, úgynevezett mutiláló forma.
A képet kissé komplikálja az a tény, hogy a fenti altípusok sok esetben nem önállóan, hanem egymással kombinálódva, átfedve is előfordulhatnak. A betegség igen jellegzetes tünete az ínak, szalagok tapadási helyeinek gyulladása (enthesitis, ejtsd: entezitisz), amely az ínak, ínhüvelyek, az ízületek körüli lágyrészek, a csigolyák közötti szalagok fájdalmas gyulladásával jár.
Gyakran fordul elő enthesitis a sarokcsonton, az Achilles-ín tapadási pontján - a beteg esetleg hiheti mozgásból adódó túlterhelés vagy sérülés következményének, ám a röntgenen a legtöbb esetben nem látszik betegségre utaló elváltozás. Nagyon fontos, hogy vannak olyan jellegzetes panaszok és tünetek, amelyek jelentkezésekor gondolnunk kell AP/PsA fennállására. Íme, a tünetek.
1. A tartós, legalább 3 hónapja fennálló, leginkább az éjszakai-hajnali órákban jelentkező, bemozgatásra enyhülő derékfájdalom, főleg ha fiatalkorban (40 éves kor előtt) jelentkezik - ezek a tünetek jelzik, hogy a fájdalom nem kopásos eredetű, hanem gyulladás okozza.
2. A kéz utolsó percein vagy az alsó végtagokon aszimmetrikusan (csak egyik lábon vagy kézen) jelentkező ízületi gyulladás.
3. Az ínak, szalagok tapadási helyein (Achilles-ínon, bordákon, a csípő vagy váll körüli részeken) terheléskor vagy nyomásra jelentkező fájdalom.
4. A körmökön fellépő pikkelysömör.
5. A kéz vagy a lábujjak egészében való duzzanata ("kolbászujj"), különösen akkor, ha az érintett ujj minden ízülete fájdalmas ("sugárirányú érintettség").
Az AP/PsA jellegzetesen társul egyéb, nem mozgásszervi szövődményekkel, mint a szív, a szívbillentyűk, a nagy erek, a bőr, a bélrendszer és a szem gyulladásos érintettsége.
A szem érintettsége különösen fontos, hiszen a krónikusan fennálló kezeletlen szivárványhártya-gyulladás (iritisz) akár látásvesztéssel is járhat. Az íritisz általában féloldali, gyors lefolyású, erős fájdalommal, fényérzékenységgel, könnyezéssel és a szem bepirosodásával jár. Nem elhanyagolható szempont, hogy mint minden krónikus gyulladásos kórképben, az AP-ban is fokozott az artériás érbetegségek gyakorisága, ami a koszorúér- vagy agyi érbetegség nagyobb kockázatával jár együtt. Emiatt mindenképpen ajánlott a dohányzás kerülése, az elhízott betegeknek pedig a testsúly csökkentése.

Az arthritis psoriatica diagnózisa

A diagnózis a látható/érzékelhető tüneteken, a laboratóriumi vizsgálatok és a radiológiai/képalkotó vizsgálatok leletein alapul. Amennyiben a betegnek egyértelmű ízületi vagy ínhüvelygyulladása van, akkor a psoriasisnak az ízületi tüneteket megelőző megjelenése, a családban előforduló psoriasis, a kolbászujj, a jellegzetes körömtünetek, a radiológiai (röntgen vagy MRI) eltérések, valamint a vérben az úgynevezett reumatoid faktor hiánya erősítik meg az AP/PsA diagnózisát.
Lényeges a röntgenvizsgálat, amely kimutatja az ízületi károsodást, a deformitások illetve a keresztcsont és a csípőcsont közötti ízület gyulladását, de kérdéses esetben igénybe vehetjük a mágneses rezonanciás (MRI) vizsgálat segítségét is, mely nem jár sugárzással és érzékenyen kimutatja a gyulladást. A laboratóriumi vizsgálatok a betegséget jellemző gyulladás, illetve a gyógyszerek esetleges mellékhatásainak korai kimutatásában nyújtanak segítséget.
Az AP/PsA krónikus gyulladásos betegség, melynek időben való felismerésével és megfelelő kezelésével megelőzhető az ízületek tartós károsodása. Bár a betegség alapvetően nem gyógyítható meg, a kezelés célja a teljes tünetmentesség.
Ez a cél a betegséggel élők jelentős részében meg is valósítható, bár az esetek körülbelül 20 százalékában még megfelelő kezelés mellett sem sikerül tünetmentességet elérni. Erre a súlyosabb kimenetelű formára utalnak bizonyos tényezők, mint például a nagy testfelületen jelentkező bőrtünetek, a folyamatosan erős ízületi vagy bőrgyulladással járó betegség, illetve a magas vérsejtsüllyedés-érték.

Az arthritis psoriatica kezelése

Az AP/PsA kezelése a bőrtünetek és az ízületi tünetek együttes kezelését jelenti. Az esetek jelentős részében a bőr- és ízületi tünetek összefüggnek, és a psoriasis javulásával párhuzamosan az ízületi tünetek is csökkennek. A bőrtünetek kezelése elsősorban a bőrgyógyász feladata, az alapvető cél itt is a pikkelysömörös elváltozások megszüntetése vagy minimálisra csökkentése. Az AP/PsA nem gyógyszeres kezelése megfelelő felvilágosítást, a gyógytorna rendszeres végzését és a különböző fizikoterápiás eljárások alkalmazását jelenti.
A gyógyszeres kezelés első lépésben a gyulladás csökkentésére szolgáló úgynevezett nem szteroid gyulladásgátlók (NSAID) adását jelenti. Ezek hatékonysága között érdemi különbség nincs, ami azt jelenti, hogy amennyiben a páciens gyomor-bélrendszeri betegségben nem szenved, úgy bármelyik kellő hatékonysággal alkalmazható. Tartós adásuk mellett illetve 65 év felett azonban óhatatlanul kialakulhatnak bizonyos (főleg gyomor-bélrendszeri illetve idegrendszeri) mellékhatások. Ezek elkerülésére olyan újabb szereket alkalmazunk, melyek kevésbé járnak ilyen mellékhatásokkal.
Ezen gyógyszerek szedése során nemritkán magasabb vérnyomás, szív és érrendszeri betegségek léphetnek fel, de vese és májkárosodás is előfordulhat, ezért alkalmazásuk csak orvosi javaslatra és ellenőrzés mellett történhet. Az erős gyulladáscsökkentő hatással rendelkező szteroid készítményeket tartósan csak igen ritkán és csak súlyos esetekben alkalmazzuk. Ennek oka, hogy tartós adás mellett mellékhatásaik törvényszerűen fellépnek, illetve hogy a szteroid készítmények adásának megszakításakor a bőrtünetek rosszabbodására kell számítani. Az időnkénti intraartikuláris (ízületbe beadott) szteroid injekciók viszont hasznosak lehetnek a csak néhány ízületet érintő (oligoartikuláris) formában, illetve a jól kézben tartott sokízületi gyulladás esetén 1-2 gyulladt, duzzadt ízületbe adva.
Az eddig tárgyalt említett szteroidok és nem szteroid gyulladáscsökkentők alapjában véve tüneti szerek, de a betegség kimenetelét nem befolyásolják, ezért más, a betegség kialakulásában szerepet játszó immunológiai reakciókat módosító úgynevezett "bázisterápiás szereket", más néven DMARD-okat is alkalmaznak. Ma már számos bázisterápiás szer elérhető Magyarországon, melyek a különböző tünetekre gyakorolt hatásosságukban és mellékhatásaikban eltérők lehetnek.
A mellékhatások kivédésére egyéb gyógyszerek szedése és gondos, gyakori ellenőrzések (például vérvétel, májfunkció ellenőrzése, tüdőfunkció ellenőrzése, szemészeti vizsgálat) javasoltak. A bázisterápiás gyógyszerek akár kombinálhatók is egymással, ilyenkor azt várjuk, hogy az egyes szerek gyógyhatása összeadódik, de ezt is csak megfelelő óvatossággal és kontroll mellett szabad alkalmazni. Amennyiben a fenti gyógyszeres próbálkozások eredménytelenek, akkor úgynevezett biológiai terápiával kell próbálkozni.
Az AP/PsA kezelésében alkalmazott biológiai terápiás szerek olyan készítmények, amelyek megakadályozzák, hogy a gyulladásos folyamat során túlzott mértékben termelődött gyulladásos fehérjék kifejtsék hatásukat. Ezt úgy érik el, hogy specifikusan hozzájuk kötődnek, és ezáltal a biológiai terápia képes megváltoztatni a szervezet immunválaszát, így segítve a gyógyulási folyamatot. A kezelések hatására csökken a gyulladás, a fájdalom és az ízület pusztulása lelassul, ideális esetben akár megáll az ízületi károsodás. Az arthritis psoriatica kezelésében jelenleg alkalmazott biológiai terápiás szerek különböző fehérjéket blokkolnak. Egyes szerek a TNF-alfa (tumor nekrózis faktor alfa) molekulát gátolják, melyet a gyulladásos folyamatok "karmesterének" tekintenek. Más szerek az IL12/23 (interleukin-12 és interleukin-23) molekulákat, vagy épp az IL17 (interleukin17) fehérjét gátolják, melyek szintén fontos szerepet játszanak az arthritis psoriatica kialakulásában.
A biológiai terápia az AP/PsA jelenleg ismert leghatékonyabb kezelési módja, mely tehát a kórfolyamat egy adott pontján ható, pontosan ismert hatásmechanizmusú fehérjetermészetű gyógyszerek alkalmazását jelenti. Ezen szerek ugyan kiemelkedően hatékonyak, de rendkívül drágák, ezért csak az egyéb gyógyszerek hatástalansága esetén adhatók, adásukról a reumatológus és a bőrgyógyász sokszor együtt dönt.
AP/PsA kezelésére támogatással jelenleg négy TNF-alfa gátló hatóanyag valamint egy IL12/23 gátló szer érhető el Magyarországon, míg az IL17 támadáspontú szerek támogatása a jövőben várható. Alkalmazásuk történhet bőr alá beadott (szubkután) injekció formájában, melyet a beteg maga is beadhat akár otthon, vagy infúzióként a kórházi osztályon. Hazánkban a biológiai terápia csak a kijelölt hazai biológiai terápiás centrumokban adható, ezért kezelőorvosának be kell utalnia a beteget az egyik ilyen centrumba.
Különös figyelmet érdemel a körmök psoriasisa, mely körülbelül 80 százalékban az ujjak körömpercének ízületi gyulladásával is együtt jár, és a hagyományos gyógyszerekkel rendkívül nehezen kezelhető megnyilvánulási forma. A rendelkezésünkre álló bizonyítékok arra utalnak, hogy a biológiai terápiás kezelésektől a köröm érintettséggel járó ízületi gyulladás gyógyulása is várható.
Azt is tudni kell, hogy a biológiai terápiával legátolt különböző fehérjék nemcsak a kóros gyulladásban, hanem a fertőzések és daganatok elleni védelemben is több-kevesebb szerepet játszanak, ezért fokozhatják a fertőzésekre való hajlamot, illetve speciális esetekben növelhetik a daganatos megbetegedések térnyerésének kockázatát. Ez az oka annak, hogy a biológiai terápia megkezdése előtt a beteget ki kell vizsgálni daganatos betegség valamint bizonyos vírusos (pl. hepatitis-B) és baktériális (pl. tuberculosis) fertőzések tekintetében, és a szervezetben esetleg jelenlévő fertőzéseket a kezelés elindítása előtt meg kell gyógyítani. A kivizsgálás folyamata részletes fizikális, labor, röntgen, és tüdőgyógyászati vizsgálatot tartalmaz, amennyiben fertőző vagy daganatos eltérés nincs, a biológiai terápia elkezdhető.
Mindegyik gyógyszer esetén 1-3 havonta kell kontrollra járni, a kezelés hatékonyságának felmérése, illetve esetleges mellékhatások időben való felismerése céljából. Ha e kezelés nem eléggé hatékony, úgy másik biológiai gyógyszerre érdemes áttérni. Amennyiben a kezelés során fertőzés gyanúja vagy ismeretlen eredetű láz, köhögés lép fel, haladéktalanul konzultálni kell a centrum orvosával.

Az arthritis psoriatica megelőzése

A betegség alapvetően genetikai meghatározottságú, ami nyilvánvalóan nem befolyásolható. A környezeti tényezőkre kell a hangsúlyt helyezni, ami fokozott hajlam esetén (szülő, gyermek, testvér) a fertőzések és a stressz kerülését, (vagy a stresszel való hatásos megküzdést), a dohányzás és az alkoholfogyasztás abbahagyását, az egészséges, zsírszegény táplálkozást, elhízott embereknél pedig a testsúly csökkentését jelenti.
Nem lehet elégszer hangsúlyozni azonban, hogy a pikkelysömörös beteg ízületi fájdalmai és/vagy duzzanatai esetén haladéktalanul reumatológushoz kell fordulni.
Orvosmeteorológia
Fronthatás: Hidegfront
Maximum: +10 °C
Minimum: -2 °C

A Nyugat-Dunántúlon egész nap derült idő valószínű, másutt viszont erőteljes lesz a gomolyfelhő-képződés, de a legtöbb helyen így is többórás napsütésre lehet számítani. Ez alól az északkeleti megyék lehet kivétel, ott tartósabb lehet a felhőzet. Csapadék nem valószínű. A Dunától keletre megélénkül, a Tiszántúlon olykor meg is erősödik az északi szél. A legmagasabb nappali hőmérséklet 7 és 13 fok között valószínű. Hidegfronti hatásokkal kell számolni az arra érzékenyeknek, lesz viszont sok napsütés, ami segíti a D-vitamin termelődését.