Mit tegyen, ha már tényleg muszáj kimennie? Például ilyenkor hozhat jó döntéseket! Aki képes uralkodni a vizelési ingerén, az az élet más területein (például a jövővel kapcsolatos döntésekkor) sem fog elhamarkodottan cselekedni - áll a Psychological Science című lapban megjelent tanulmányban.
Nemi izgalom, éhség, szomjúság - a pszichológusok szerint, ha kielégítjük ezeket a vágyainkat, máris újak után sóvárgunk. Vegyünk például egy embert, aki, miután szexi képeket nézegetett nőkről, máris egy nagy zacskó chipset szeretne. Vajon, ha elnyomta volna a nemi vágyát, az éhsége sem tört volna elő? Erre keresett választ Mirjam Tuk, a hollandiai Twente Egyetem munkatársa.
Tuknak egy hosszú előadás hallgatása alatt jutott eszébe a lehetőség, miközben több csésze kávét megivott, hogy ébren tudjon maradni. A végén azt mondta: "A sok kávétól tele lett a hólyagom. Felmerül a kérdés: mi történik, ha az embereknek ilyen esetben sokáig kell uralkodniuk magukon?" Kollegáival, Debra Tampréval és Luk Warloppal kísérleteket kezdtek végezni annak megállapítására, hogy a testi dolgokkal kapcsolatos önkontroll más területekre is pozitív hatással van-e.
Először 750 milliliter vizet itattak meg az önkéntesekkel, majd negyven perc múlva - ennyi idő szükséges, hogy a folyadék elérje a hólyagot - nyolc egyszerű döntést hozattak meg velük. Ezek arról szóltak, hogy inkább egy kisebb, de azonnali jutalmat vagy későbbi nagyot szeretnének igénybe venni, például holnap 16 vagy egy hónap múlva 35 dollárt. Az tapasztalták, hogy akik erősebben érezték a vizelési ingert, nagyobb valószínűséggel döntöttek a későbbi nagyobb összeg mellett. Azoknál is ezt tapasztalták, akiket arra kértek, hogy az ürítéssel kapcsolatos szavakra gondoljanak.
"Úgy tűnik, teli hólyaggal jobb döntéseket hozunk" - mondja Tuk. Ezért lehet, hogy tőzsdézés előtt sem árt meginni egy pohár vizet.
Az elméleti nézőpontot tekintve meglepő az eredmény, mivel a pszichológusok régóta ismerik az "én-kimerülés" fogalmát, amely szerint, ha egy területen nagy erőfeszítést kell tennünk, nehéz egy másikra is koncentrálni. Tuk szerint azonban ez egy ennél összetettebb kérdés, mivel a vizelési inger visszatartása nagyrészt automatikus, öntudatlan folyamat.
