Mi a gond a laktózzal?
Hazánkban a szakemberek szerint a teljes népesség 15-20 százalék lehet érintett. Jól összeállított étrend és kismértékű laktózfogyasztás mellett azonban az intolerancia semmilyen hatással nincs az életminőségre, számos olyan országban élnek meg nagyon magas életkort, ahol a tejcukor-érzékenység előfordulása 90 szézalék felett van. Fontos kérdések és még fontosabb válaszok következnek a témában.
Mi az a laktóz?
Sokan tudják, hogy a laktóz, más néven tejcukor egy a tejben és néhány kivételtől eltekintve a tejtermékekben előforduló cukor. Az emberi szervezetben a tejcukor nem képes felszívódni, az ún. laktázenzim bontja két alegységre, melyek már képesek a bélből felszívódni.
Laktózérzékenységről vagy -intoleranciáról akkor beszélünk, ha a vékonybél nyálkahártyájában keletkező, a tejcukrot hasító enzim nem termelődik megfelelő mennyiségben, illetve teljesen hiányzik. Ebben az esetben a laktóz változatlanul továbbhalad a vastagbélbe, ahol az ott honos baktériumok lebontják tejsavra és más szerves savakra. A folyamat során nagy mennyiségű gáz is keletkezik, egy deciliter tej hatására akár három liter, ami kellemetlen tüneteket produkál. Tulajdonképpen felnőttek esetében a laktózérzékenység lenne a természetes állapot, évezredek táplálkozási szokása, azaz a tejfogyasztás miatt létrejövő génmutáció miatt maradhatott meg felnőtt korban is a tej illetve a tejcukor emésztésének képessége.
A leggyakoribb táplálékintolerencia
A tejcukor-érzékenység a leggyakoribb táplálékintolerancia, azonban mindenkinél különböző mértékű az a dózis, ahol a tünetek megjelennek. Egészséges ember esetében is meghúzható egy határ, ami fölött már nem képes rendesen megemészteni az elfogyasztott laktózt. A többség 1-2 dl tejet következmények nélkül képes elfogyasztani, a teljes enzimhiány azonban viszonylag ritka, az esetek 5-10%-ára jellemző. Laktázenzim nélkül kis mennyiségű tejcukor elfogyasztása is komoly emésztési zavarokat okozhat. Az különbözteti meg a tejcukor-érzékenységet a tejallergiától, hogy a zavar nem immunológiai eredetű, s a ritkább teljes enzimhiányos eseteket leszámítva meghúzható egy küszöbdózis, amit az érintett még bátran elfogyaszthat. A két betegség előfordulhat együtt is, de az allergia esetében nincs tolerálható dózis, egészen kis mennyiség már kiváltja az allergiára jellemző immunrendszeri tüneteket.
Becslések szerint a világ lakosságának 75 százaléka nem képes felnőttkorban rendesen megemészteni a tejcukrot, de egyes afrikai és ázsiai országokban ez az arány 95 százalék is lehet. Hazánkban a teljes népesség 15-20 százalék lehet érintett. Történelmi feljegyzések alapján kijelenthető, hogy azon térségekben gyakori az intolerancia, ahol nincs nagy múltja a tejfogyasztásnak, akár csak néhány évtizedes, így a szervezet nem tudott alkalmazkodni (pl. ázsiai országok). Azokban az országokban, ahol már időszámításunk előtt is fogyasztottak nyers tejet, jelentősen kisebb a laktózérzékenyek száma, mint ott, ahol egyáltalán nem vagy csak sajt formájában fogyasztották. Másrészt erős összefüggés van a laktózfogyasztás mértéke és az intolerancia előfordulása között, tehát a tejfogyasztás mértékének növekedése képes kiváltani az arra érzékenyebbeknél a betegséget, azonban rövid ideig tartott tejmentes étrenddel helyreáll a szervezet laktáztermelése és növekszik a tolerálható tejmennyiség .
Miért várunk, miből jöhetünk rá, hogy érintettek vagyunk?
A laktózintolerancia klinikai tünetei két fő hatáson alapulnak. Egyrészt a már említett gáztermelődés okoz felfúvódást, hasgörcsöket, másrészt a vastagbélbe jutó emésztetlen cukor megakadályozza a víz felszívódását, ezáltal hasmenést okoz. A tejcukor erjedése miatt a széklet híg, bűzös, csecsemőknél habos, zöldes is lehet. Az emésztőrendszeri tüneteket émelygés, fejfájás, rossz közérzet kíséri. A fenti tünetek a tejcukor-tartalmú étel fogyasztását követően már fél óra múlva jelentkezhetnek, s ha nem történik újbóli tejcukor-fogyasztás, egy-két napon belül teljesen meg is szűnnek.
A tejcukor-érzékenységet persze nehéz felismerni abban az esetben, ha az étrend nem tartalmaz nagy mennyiségű laktózt és az enzimhiány nem súlyos. A helyes diagnózisra mindenképpen szükség van, hiszen ezzel elkülöníthetők a tünetek más felszívódás zavaroktól, illetve a nem laktózintoleranciás személyeket megkíméli a laktózmentes diétától. A betegség kimutatása több módszerrel is megoldható, a leggyakoribb az ún. hidrogén kilégzési teszt, mely során a kifújt levegő hidrogéntartalmát vizsgálják, ami az enzimhiány következtében növekszik. Provokációs próbát is végezhetnek: nagy tejcukortartalmú folyadékot elfogyasztása után meghatározott időközönként mérik a vércukorszintet. Ha a laktóz képes lebontódni és felszívódni, akkor megemelkedik a vércukorszint, az enzim hiányában viszont ez nem történik meg.
Melyik mennyire súlyos?
A betegségnek három fő típusát lehet megkülönböztetni.
- Az elsődleges enzimhiány öröklött, többnyire fiatal felnőttkorban jelentkezik, ritkán jár teljes laktázhiánnyal, gyakori azokban a közösségekben, ahol kevés tejterméket fogyasztanak.
- A másodlagos laktázhiányról akkor beszélhetünk, ha az enzim termelésének képessége valamilyen más betegség következtében csökkent, pl. vírusfertőzés vagylisztérzékenységmiatt.
- A legritkább formája a betegségnek a veleszületett laktázhiány, melynél a csecsemő az anyatejet sem képes megemészteni, speciális laktózmentes tápszerekkel kell táplálni és egész életükben laktózmentes étrendet kell folytatniuk.
A tejcukor-érzékenység veszélyét az adja, hogy az enzim hiányában károsodik számos tápanyag felszívódása. Abban az esetben, ha az étrendben a fő fehérje-, kalcium- és D-vitamin-forrás a tej, a laktázhiány miatt az alultápláltság kialakulhat. Feltételezések szerint a bélflóra megváltozása miatt a nem kezelt laktózérzékeny betegeknél egyes vastagbélbetegségek kialakulása is gyakoribb.
Mit fogyasszunk helyette?
Az intolerancia nagyon jó kezelhető, hiszen ritka a teljes enzimhiány. Fontos a rendszeres, kis mennyiségű tej elfogyasztása, mellyel növelhető a bélbaktériumok tűrőképessége, valamint az étkezések közben, más ételekkel együtt történő tejfogyasztás lassítja a tej továbbjutását, így nem kerül egyszerre sok laktóz bélbe. A laktózmentes tejtermékek fogyasztása mellett a legtöbb laktózintoleranciás személy nagy hatásfokkal képes a joghurtot és más kis laktóztartalmú tejterméket (pl. kemény sajtok, túró) megemészteni, ami szintén könnyíti a diéta betarthatóságát.
A savanyított tejtermékek és a sajtok a baktériumok élettevékenysége miatt kevesebb laktózt tartalmaznak, mint a nyers tej. A hosszabb ideig érlelt sajtok (Camembert, Pannónia, parmezán, eidami, rokfort stb.) elhanyagolható mennyiségű laktózt tartalmaznak csak. A tünetek megjelenésekor csökkenteni kell a laktóz mennyiségét, egy néhány hetes tejmentes időszak után viszont növelhető a dózis - egyéni toleranciától függően.
Fontos megjegyezni, hogy rengetek olyan élelmiszer-ipari termék, étrend-kiegészítő és gyógyszer van forgalomban, melyekben kisebb-nagyobb mennyiségben előfordul a laktóz. Súlyosabb laktózérzékenység esetében ezekre is tekintettel kell lenni, pl. a felvágottak, májkrémek, margarinok, szeletelt toast-kenyerek viszonylag nagy mennyiséget tartalmaznak laktózból. A legtöbb termékben ízjavítószerként és kötőanyagként szerepel a laktóz, de adalékanyagok és a laktit elnevezésű édesítőszer is tartalmazza. Érdemes ebből az okból is minden alkalommal vásárlás előtt elolvasni az élelmiszerek címkéjét.
Az ömlesztett sajtok piacán is találkozhatunk olyan termékkel, amelyek segíthetik a laktózérzékenyeket.
Forrás: ERU Hungária Sajtgyártó Kft. Campingsajt sajtóanyaga
