A népi gyógyászat régóta használja a máriatövist emésztési rendellenességek, epebántalmak és sárgaság kezelésére, a modern gyógyászat pedig azt is felismerte, hogy a terméséből kinyert keverék – ezt nevezik szilimarinnak – segíti a krónikus májbetegségek és a toxikus májkárosodások kezelését. Ezt a hatást placebokontrollált vizsgálatokkal is igazolták, azok alapján kimondható, hogy a szilimarint tartalmazó máriatövis készítmények májzsugornál – kiegészítő kezelésként – jelentősen javítják a túlélési arányt, csökkentik a májfunkció-romlást jelző májenzimek vérkoncentrációját. A Pirulakalauz című könyv arra is kitér, hogy az ilyen kezelés vírusos eredetű májgyulladásnál is javítja a májfunkciókat és a májenzimértékeket.
Mivel a máriatövis vegyületeinek nincs közvetlen vírusellenes hatásuk, vírusmentesség nem érhető el velük – hatásukra a hepatitis C estében a vírus mennyisége csak minimálisan csökken a vérben, és hasonló eredményű az ilyen terápia a hepatitis B esetén is –, de a fertőzés ideje alatt kiegészítő kezelésként alkalmazva csökkenthető általuk a máj károsodása. A vizsgálatok szerint a szilimarinnal a májkárosító gyógyszerek okozta károk is jól kivédhetők. A hatóanyag gyulladáscsökkentő hatást is kifejt, ezáltal gátolja a májzsugorra jellemző szöveti átépülést.
Stoptábla a toxinoknak?
Állatkísérletekben az is kimutatták, hogy a szilimarin blokkolja a májkárosító hatású mérgek, gyógyszerek és mérgező gombák hatását. Ennek oka részben az, hogy a benne lévő vegyületek eleve megakadályozzák a toxinok bejutását a májsejtekbe. A máriatövisnek komoly antioxidáns hatása is van, így csökkenti a mérgek által okozott oxidatív májkárosodást is.
Esetleírások gombamérgezéseknél is alátámasztják a gyógynövény kedvező hatását, segítségével – ha készítményeit időben alkalmazzák – töredékére csökkenthető az ilyen okból bekövetkező halálozás. Ilyen helyzetekben persze nem otthoni kezelésről van szó, hanem arról, hogy az orvosok intravénásan, nagy dózisban adják a máriatövis terméséből kivont egyik vegyületet, a szilibint.
„Bár a máriatövis termése májvédőként árult teakeverékeknek is gyakori összetevője, ebben a formában a gyógynövény nem fejti ki hatását. Ennek oka, hogy komponensei vízben nem oldódnak – az ilyen kivonat a hatóanyagokat csak kis mennyiségben tartalmazza –, így a belőle készített teától nem várható érdemi hatás. Ugyanez a helyzet a máriatövismézzel, amelyről szintén elterjedt, hogy van májvédő hatása, érdemes emiatt is fogyasztani. Viszont mivel a növény májat védő hatóanyagai a pollenben nem jelennek meg, csak a termésben, ez az állítás sem igaz, a máriatövisméz maximum finom, és persze rendelkezik a mézeknél megszokott jótékony hatásokkal. Célzott májvédő képessége a máriatövis olajának sincs: ez ugyan gazdag telítetlen zsírsavakban, de szilimarint szintén nem tartalmaz” – mondja dr. Csupor Dezső farmakognóziai szakgyógyszerész.
Nem csak a májnak jó
A májvédő hatáson túl a szilimarin a koleszterinszintre is kedvező hatással van, csökkenti a triglicerid- és az LDL-koleszterin-szintet, valamint növeli az érvédő hatású HDL-koleszterin mennyiségét. Vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a 2-es típusú cukorbetegségben a szilimarin valamelyest csökkenti az éhgyomri vércukorszintet.
A máriatövis fokozhatja a tejelválasztást is. Ugyan ezt a tulajdonságot csak kismintás kutatásban vizsgálták, de a jótékony hatás mérhető volt: a szülés utáni harmadik hónapban a máriatövis- és kecskeruta-tartalmú kiegészítőt kapó anyukák közül csaknem kétszer annyian táplálták kizárólag anyatejjel a babájukat, mint a placebocsoportban. Egy másik vizsgálatban csak a máriatövis hatóanyagát alkalmazták, a tejszaporító hatás pedig akkor is mérhető volt. Állatkísérletekben azt is leírták, hogy hatására emelkedik a tejelválasztást serkentő hormon szintje.
