Már az ókori görögök is?
A fogakat már az ókorban is igyekezték pótolni. Kezdetleges fogpótlások már az i.e. X-IX. századból is fennmaradtak. Az etruszkok aranypántok segítségével a maradék fogakhoz rögzített, hídszerű fogműveket készítettek. Az etruszk, föníciai és ógörög sírokban dróttal rögzített fogpótlásokat találtak. A római császárság idején foglalkozássá nőtte ki magát az a tevékenység, amivel a foghíjasokon próbáltak segíteni.
A középkorban az alacsony átlagéletkor miatt viszonylag keveseknek volt szüksége protézisre. A pótlásokat, elefánt- és marhacsontból, vízilóagyarból faragták, ritkábban aranyból és ezüstből vagy halott emberekből származó foggal készítették.
Az újkorban a fejlődést a növekvő átlagéletkor és a fogszuvasodás terjedése serkentette.
Az első foggépek
A modern fogászat megteremtőjeként P. Fauchard-t (1678-1761) tartják számon, aki az első teljes, a két fogsort rugóval egymáshoz kapcsolt - találóan foggépnek is nevezett - protéziseket készítette. Kortársai már gyökérbe rögzített csapos fogakat is készítettek. A XVIII. században vált általánossá, hogy viasszal vettek lenyomatot és gipszet használtak mintakészítésre. A részleges protézist először az ép fogakat tönkretevő fonalakkal, majd a század végétől a valamivel fogkímélőbb kapcsokkal rögzítették. Később a rugós protéziseket felváltották a légnyomás és az adhéziós erő kihasználásán alapulók.
Gumi és porcelán a szájban
A technika fejlődésével új anyagok léptek be a fogpótlás világába, az európai kemény porcelán feltalálása után, 1710-től megjelent a porcelán, majd a kaucsuk.
Az első porcelánfogakat Dubois Foucou, napóleon udvari fogorvosa készítette. A porcelánpótlás a XIX. század második felére már kiszorította a csontfaragványokat. Az első porcelánfogakat előállító gyárat 1825-ben alapították, egy 1834-ben alapított pedig ma is sikeresen működik.
A kaucsuk vulkanizálhatóságát felfedező Goodyear fia, Charles szabadalmaztatta a kaucsukprotézist, amely sokkal gyorsabban elkészíthető, mint a korábbi elefántcsont és nemesfém alaplemezzel készültek.
Milyen anyagokat hordtunk a szánkban?
A rögzített pótlások elterjedését a fogorvosi fúrógép tette lehetővé, az első lábhajtásos modell 1870-ben került forgalomba.
A XX. század elején a fémöntési technika fejlődése, majd még újabb anyagok forradalmasították a fogpótlások és tömések készítését. Fontos mérföldkő volt a rozsdamentes fogászati acél és az olcsóbb ezüstpalládium-ötvözetek kifejlesztése, amely a kevésbé tehetőseknek is elérhetővé tette a korona- és hídpótlásokat.
1936-tól kezdték használni az akrilát (metakrilsavas metilészter alapú) fogászati műanyagot, amely a kaucsuk és részben a porcelán szerepét is átvette.
A mai fogászati kezeléseknél - legyen az fogmegtartó vagy fogpótló - már nemcsak a használt anyagok és szervezet kölcsönhatását, az esetleges allergiás reakciókat, de az állkapocsízület egyéni működési sajátosságait, az artikulációt, később pedig a fogatlan állcsontok életkor szerinti változását is figyelembe veszik a teljesen egyénre szabott pótlások készítésekor.
