Ha a húgyhólyag összehúzódik, az vizelési ingert vált ki, és azt érezzük, hogy sürgősen ki kell mennünk. Sőt, innen ered az is, amikor valaki a félelemtől akaratlanul bevizel. De miért történik mindez? A Menshealth cikkében megszólaló dr. Renata Malik urológus szerint a stressz többféle módon is hathat a húgyhólyagra. Az egyik közreműködő tényező a medencefenék diszfunkciója lehet, amely esetében a medencefenék izomzata stressz hatására megfeszül. Ezt úgy kell elképzelni, mint mikor önkéntelenül összeszorul az állkapcsunk, az efféle izomösszehúzódás pedig a fent leírt folyamatokat indítja el.
A krónikus stressz így hat a hólyagunkra
Ha hosszú időn át vagyunk stressznek kitéve, az is kihathat a húgyhólyagra: egy patkányokon végzett kutatás szerint a krónikus stressznek kitett állatok érzékenyebbek voltak a fájdalomra és a kényelmetlenségérzetre, emiatt pedig a húgyhólyagjuk is érzékenyebb lett, és erősebbnek érezték a vizelési ingert. Ez magyarázat lehet arra is, hogy krónikus stressznek kitéve miért érzünk normális ingereket, mint a vizelési inger, sokkal intenzívebbnek, már-már elviselhetetlennek.
Emellett stresszhelyzetekben az agy egy CRF nevű neurotranszmittert bocsájthat ki, amely összehúzódásra serkenti a húgyhólyagot, ami megint csak vizelési ingert válthat ki. A szakember szerint a szerotoninszintünket is befolyásolja, ha a szokásosnál stresszesebbek vagyunk. Kutatások szerint a szerotoninszint csökkenése kapcsolatban állhat a húgyhólyag-összehúzódások gyakoribbá válásával, amitől többször, illetve erősebben érzünk vizelési ingert.
Erős kapcsolat van a szorongás és a túlműködő húgyhólyag között is. Akiknek túlműködik a hólyagja, azoknak nagyobb az esélye arra, hogy az elkövetkezendő tíz évben szorongás alakuljon ki náluk, és ez fordítva is igaz. A dolog jó oldala, hogy ha az egyik problémát sikerült kezelni, azzal nagyban csökkenthető a másik kialakulásának veszélye is.
