Egy 2023-as hazai felmérés szerint naponta több mint 600 ezer magyar látogatja az online pornóoldalakat, havonta pedig mintegy 2,5 millióan fogyasztanak ilyen tartalmakat itthon. Az internetező magyar lakosság körében minden második férfi legalább egyszer egy hónapban fogyaszt valamilyen pornográf tartalmat, míg a nők esetében tízből ketten. Még ha tehát a témát széles körben tabunak is tekintik, valójában a társadalom igen széles rétege érintett benne. De vajon mikor válhat problémássá a pornónézés? És a köztudatban élő képpel összhangban tényleg pornófüggő, aki gyakran fogyaszt felnőtt tartalmakat a neten? A The Conversation oldalán megjelent cikkében három ausztrál szexológus – Danielle Thielke és Giselle Woodley, az Edith Cowan Egyetem kutatói, valamint Campbell Ince, a Monash Egyetem doktorjelöltje – éppen e kérdéseknek járt utána.
A pornófüggőség tünetei
A pornónézés megítélése nagyon vegyes: vannak, akik teljesen hétköznapi szokásnak tartják, mások számára viszont egyenesen elfogadhatatlan. Egy 2025-ben kiadott ausztráliai vizsgálat a mentális, érzelmi és fizikai egészség szempontjából vizsgálta a jelenséget. A szerzők az eredmények alapján végül arra a következtetésre jutottak, hogy a pornó eredendően nem ártalmas. Ugyanakkor nagyon eltérő hatással lehet az emberekre attól függően, hogy pontosan mi a tartalma, illetve ki és hogyan fogyasztja.
Általában véve túlzott pornófogyasztásról akkor lehet beszélni, ha az kihatással van az érintett mindennapi életére is. A szakirodalom erre a problémás pornóhasználat kifejezést használja. A fogalom azt írja le, ha valaki annak ellenére sem tudja visszanyerni a kontrollt fogyasztási szokásai felett, hogy egyébként aktívan törekszik erre, illetve ha mindennek negatív következményei vannak. Egy 2024-es, magyar kutatók részvételével készült tanulmány szerint globálisan a népesség 3-15 százaléka küzdhet problémás pornóhasználattal, és különösen magas lehet az érintettek aránya a férfiak körében.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ez egy igen összetett probléma, amelyre számos tényező befolyással lehet. Hajlamosíthatnak rá például idegfejlődési zavarok és mentális betegség, mint akár a figyelemhiányos hiperaktivitás (ADHD) vagy a depresszió. Szintén rizikófaktornak számítanak bizonyos személyiségjegyek, beleértve az impulzivitást, gyenge önkontrollt és az újdonságkeresést. Szociális és kulturális tényezők szintén szerepet játszhatnak a problémás pornóhasználat kialakulásában, kezdve az alacsony párkapcsolati elégedettségtől az elszigetelődésen át akár vallással kapcsolatos hatásokig. Ugyancsak fokozott a kockázat olyan személyek esetében, akik magányosak, illetve nem kapnak kellő érzelmi támogatást a környezetüktől.
Kapcsolódó cikk
„A problémás pornóhasználat sokaknál egy ördögi kört alakíthat ki, amely elvonja a figyelmet a kapcsolataikról és mindennapi kötelességeikről. Például a túlzott pornóhasználat következtében elveszítheti valaki az állását is, ha amiatt gyengül a munkahelyi teljesítménye. Vagy előfordulhat, hogy elszakad a barátaitól és a családjától. Az ilyesfajta következmények pedig gyakran súlyosbítják a már eleve meglévő mentális egészségügyi problémákat, megnehezítik a hétköznapi életvitelt, végeredményben még inkább elvéve a kontrollt a pornófogyasztás felett” – mutatnak rá a szakértők.
Hozzáteszik, a problémás pornóhasználat különböző módokon jelenhet meg. A legtipikusabb jelei az alábbiak.
- Kompulzivitás: az érintett erős, nehezen leküzdhető késztetést érez a pornónézés iránt, különösen, ha a felgyülemlő feszültséget és szorongást szeretné valahogy enyhíteni.
- Impulzitivás: hirtelen, spontán pornónézéshez vezet a potenciális következmények figyelembevétele nélkül, így például ahhoz, hogy valaki a munkahelyi számítógépén, munkaidőben is bekapcsolja a pornót.
- Érzelemszabályozási zavarok: az érintett a pornót használja olyan nehéz érzelmek kezelésére, mint a stressz, az unalom vagy a magányosság.
- Függőségszerű tünetek: előfordulhat intenzív sóvárgás is, illetve az, hogy az érintettnek egyre szélsőségesebb tartalmakra lehet szüksége vágyai kielégítéséhez.
Tényleg addiktív a pornó?
Érdemes hangsúlyozni, hogy a mentális zavarok Amerikai Pszichiátriai Társaság által kiadott diagnosztikus kézikönyve (DSM) legújabb, ötödik kiadása nem kezeli önálló zavarként a problémás pornóhasználatot. A szakemberek ma a kompulzív szexuális viselkedési zavarok egyik típusaként értelmezik. Ezek közös jellemzője, hogy az érintettek legalább fél éven keresztül nem tudják kontroll alatt tartani az erős, ismétlődő szexuális impulzusokat, ami miatt mindennapi teendőiket sem tudják már megfelelően ellátni.
Ilyen értelemben tehát a problémás pornóhasználat nem valódi függőség – sem a DSM-5, sem az Egészségügyi Világszervezet (WHO) betegségosztályozó rendszere (ICD) nem tekinti annak. Thielke, Woodley és Ince azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy a témában egyre több kutatás lát napvilágot, és a legfrissebb eredmények alapján a jelenség igenis sok hasonlóságot mutat a függőségekkel. Nem kizárt tehát, hogy a jövőben a viselkedési függőségek önálló válfajaként ismerjék el, éppúgy, mint például a szerencsejáték- és a videójáték-függőséget. Ezek az addikciók részben azonos területeket aktiválnak az agy jutalmazó rendszerében. Ugyanakkor például a vízivás is hasonló mintázatot vált ki az agyműködésben, ezért fontos a kutatási eredményeket óvatosan és a megfelelő kontextusban értelmezni.
Egy mérföldkőnek számító, a közelmúltban lezajlott per során az Egyesült Államokban kimondta a bíróság, hogy a Meta és a Google egyaránt úgy tervezte meg közösségimédia-platformjait, hogy azok szándékosan függőségkeltően működjenek. Márpedig az ezekre az oldalakra jellemző tervezési struktúrák számos videófeltöltő oldalon is visszaköszönnek – beleértve a pornóoldalakat is. Utóbbiak lényegében korlátlan hozzáférést biztosítanak a legkülönfélébb szexuális tartalmakhoz, így a felhasználók egyik videót kattinthatják le a másik után, amiből hamar maratoni hosszúságú tartalomfogyasztás formálódik. Kutatások igazolják, hogy e két jellegzetesség fokozhatja a problémás pornóhasználat kockázatát.
Mégis, a szakértők szerint nem érdemes elhamarkodottan függőségnek kikiáltani a túlzott pornófogyasztást. Arra vonatkozóan is születtek például felmérések, hogy sokan akkor is hajlamosak pornófüggőként azonosítani önmagukat, ha egyébként csak ritkán néznek szexuális tartalmú videókat, és általában véve ez nem is okoz semmilyen zavart az életvitelükben. Ennek hátterében állhat úgynevezett morális inkongruencia, amely azt jelenti, hogy valaki erős erkölcsi vagy vallási meggyőződései miatt ellenzi a pornográfiát, mégis folytatja annak használatát. Ez pedig még kontrollált használat mellett is jelentős lelki megterhelést vagy függőségszerű megélést okozhat, és összefüggésbe hozható több háttérben meghúzódó mentális egészségi problémával.
Hogyan nyerhető vissza a kontroll a pornó felett?
Ha úgy érzed, hogy akár a saját, akár egy szeretted pornófogyasztása problémás, akkor a szakértők szerint akad néhány lépés, amely segíthet visszanyerni az irányítást.
- Próbáld meg feltárni, mi áll a viselkedés hátterében. Érdemes például átgondolni, hogy valódi kontrollvesztésről van-e szó, netán a pornóhasználattal kapcsolatos erkölcsi konfliktusok okozzák-e a nehézséget, vagy esetleg olyan háttérben meghúzódó problémák játszanak szerepet, mint a depresszió.
- Ha úgy érzed, hogy a pornóhasználat problémát jelent, érdemes olyan képzett szakemberhez fordulnod, aki jártas ezen a területen. Egy pszichológus segíthet felmérni, hogy a viselkedésed inkább kényszeres, impulzív vagy függőségszerű mintázatot mutat-e, és bizonyítékokon alapuló módszereket – például kognitív viselkedésterápiát – javasolhat. A szexológusok és szexuálterapeuták abban is támogathatnak, hogy jobban megértsd a pornóhoz való viszonyodat, és egészségesebb szokásokat alakíts ki.
- Fontos ugyanakkor tisztában lenned azzal, hogy ezen a területen sok a félrevezető információ. Olyan terapeuták és tanácsadók is kínálhatnak segítséget, akik nem bizonyított, tudományosan megalapozott módszereket alkalmaznak, ezért érdemes körültekintően szakembert választani.
- A pornóhasználatról mindig óvatosan és tisztelettel szabad csak beszélni, akár saját magaddal, akár másokkal kapcsolatban kerül szóba. Ez ugyanis sokak számára egy erős szégyenérzettel, félelemmel vagy bűntudattal járó téma lehet.
