Százból hány férfi homoszexuális?
Alfred Kinsey eredetileg zoológus volt a bloomingtoni Indiana egyetemen, és sokáig ügy tűnt, egész életében a gubacsdarazsakat fogja tanulmányozni. Ám 1938-ban felkérték, hogy tartson egy egyetemi kurzust a házasság biológiai vonatkozásairól, vagyis a szexről. Az egyetemi hallgatók a témának kijáró igen nagy érdeklődést mutattak, és a kurzus végén a sorozat mielőbbi folytatását sürgették. Kinsey azonban rájött, hogy igencsak sovány az a kutatási anyag, amire támaszkodhat. A huszadik század első harmadában még szinte semmilyen egzakt ismerettel sem rendelkezett a tudomány az emberek valóságos nemi életéről.
Így aztán Kinsey hamarosan búcsút vett a gubacsdarazsakról, és hozzálátott a szex, mégpedig elsőként természetesen a férfiak szexuális életének empirikus kutatásához. Sok ezer férfi, elsősorban egyetemista szisztematikus kikérdezése alapján állt össze az első Kinsey jelentés 1948-ban az amerikai férfiak szexuális életéről. Akkor már komoly tudományos háttér és a témának szentelt önálló egyetemi kutatóközpont állt Kinsey rendelkezésére. A könyv bestsellerré vált, a szerzőt egész Amerika megismerte. De sokaknak nagyon nem tetszett mindaz, amivel meglepte a nyilvánosságot. Leginkább az az adat háborította fel az amerikaiakat, hogy az államokban élő férfiak 5-6 százaléka homoszexuálisnak vallja magát, illetve ilyen vonzalmakkal rendelkezik.
Bizony a nők is önkielégítenek...
Kinsey-t sokan bírálták, de ő ezeket a hangokat szerencsére meg se hallotta és hamarosan belefogott az igazán korszakalkotó munkába, az amerikai nők szexualitását feltáró kutatásba. Első lépésben a ma az ő nevét viselő egyetem női hallgatóit interjúvolta meg. Több mint ezer bátor fiatal nő vállalta, hogy az akkori viszonyokhoz képest hihetetlen őszinteséggel beszél a szexről, és annak legintimebb részleteiről is. Kinsey egy órán kereszül kérdezgette a szűzlányokat, azokat pedig, akiknek már volt szexuális tapasztalatuk, még egy további órán át vallatta élményeikről.
Ez a megkülönböztetés - szüzek és tapasztaltak - 50 évvel ezelőtt sokkal nagyobb súllyal esett latba, mint manapság. Az egyetemen tanuló fiatalemberek természetesen kilesték, kivel végez hamar Kinsey, és kit kérdezget tovább, s ebből nem volt nehéz levonni a megfelelő következtetést...
Vaskos, 842 oldalas, táblázatokkal és szakszerű, száraz tudományos leírásokkal zsúfolt könyv készült a női szexualitásról, vagyis Kinsey tanulmánya minden volt csak nem pikáns olvasmány. Ezúttal alaposan előkészítették a könyv médiabeli bevezetését is. Egy tucat újságírót hívtak meg a legnagyobb amerikai és világlapoktól Bloomingtonba egy négy napos kurzusra, amelynek során megismertették velük a kutatási jelentést. A privilegizált újságírók előzetesen egy megállapodásban kötelezték magukat, hogy a K-nap, vagyis 1953. .augusztus 14. előtt egy sort sem hoznak nyilvánosságra a jelentésről.
Aztán eljött a K-nap és az azt követő reggelen egész Amerika felbolydult, amikor kinyitotta kedvenc napilapját. Mai fogalmaink szerint nehezen érthető az a pánikkal határos felháborodás, ami kitört a női nézőpontból készült hálószobai beszámolók nyomán. Különösen a hűtlenségről, a házasság előtti szexről valamint az önkielégítésről szóló fejezetek borították ki - elsősorban a férfiakat, meg a "tisztességes" amerikai asszonyokat.
Kitiltották a könyvtárakból
Egy hónap alatt 300 ezer példány fogyott el a száraz nyelvezettel megírt könyvből, ami kizárólag a szex biológiájára összpontosított, lelki összefüggésekkel egyáltalán nem foglalkozott és különösebb következtetéseket sem vont le mindabból, amit kiderített. De önmagában a tény, hogy a női szexualitást a férfiéval azonos fontosságúnak kezelte, sokak, milliók számára elképesztő gondolat volt.
Akkora botrány kerekedett, vagy nevezzük inkább hisztériának, hogy az Európában állomásozó amerikai csapatok könyvtáraiból kitiltották a könyvet, a dél-afrikai vámosok kiemelt feladatként őrködtek azon, nehogy akár egy példány is bekerüljön belőle az országba, a papok szinte minden egyházban Kinsey ellen prédikáltak. Sőt, még a kutatást pénzügyileg támogató Rockefeller alapítvány is meghátrált, az amerikai kongresszus nyomására megszűntette a megítélt pénz folyósítását.
A Kinsey jelentés szakmai értékét azóta sokan vitatják. Felróják a szerzőnek, hogy figyelmen kívül hagyott jó néhány statisztikai mintavételi és interjúkészítési szabályt. A legnagyobb érdemét azonban senki nem vitatja: megtette az első lépést a férfiak és nők szexualitásának egyenjogúsítása irányába. A női orgazmusról a Kinsey jelentés óta beszélnek úgy, mint a férfi ejakulációjával azonos értékű és jelentőségű biológiai folyamatról.
