Kleopátra, az érzéki
Az ókor egyik legismertebb nőalakja, a diadalmas nőiség, a csáberő jelképe évezredek óta. A Kr. e. I. század egyiptomi királynője volt, 39 évet élt. Az egyiptomi uralkodóház (Ptolemaiosz-dinasztia) szokása szerint saját öccsével kötött házasságot, annak halála után egy másikkal, majd a saját fiával is frigyre lépett, de ezeknek a házasságoknak csak szokásjogi, formai jelentősége volt a dinasztia érdekében. Julius Caesar szeretőjeként öt évig élt Rómában, ahol a római előkelők gyűlölték és szenvedélyesen pletykáltak róla: egzotikus külsejéről, hajviseletéről, arcfestéséről, érzéki szájáról, ami mind kihívást jelentett az örök város világában. A feljegyzések szerint viszonylag alacsony, csinos, gondosan ápolt, hangsúlyozottan érzéki nő volt. Fennmaradt a hajviselete (az újra meg újra divatba jövő Kleopátra frizura), és az, hogy a szépségének megőrzéséért tejben fürdött. Szexuális viselkedéséről is legendák maradtak fenn: állítólag mestere volt az orális szexnek. A rómaiak "húsos ajkúnak", mohón falónak" gúnyolták emiatt. Fiatalon, 14 évesen szeretett bele a római lovasság parancsnokába, Antoniusba, akivel Julius Caesar halála után még körülbelül 12 éven át együtt élt, és ikreket szült neki.
Csábítók: Don Juan és Casanova
A kora reneszánsz idők egyik jellegzetes figurája. 1350 körül élt, konkrét alakja legendákba vész. Spanyol, kasztíliai származású, de az olaszok körében is ismert, Don Giovanni néven. A szexualitást, a nőket kielégíthetetlenül habzsoló, nyughatatlan férfi figurája. Az életben valószínűleg nem lehetett az a sármos, hódító, a nőket hízelgéssel elcsábító férfi, amilyennek - irodalmi feldolgozások hatására - a mai közvélekedés hiszi, inkább kegyetlen, gátlástalan, szadista viselkedésforma jellemezhette. A donhuánizmus kifejezést a szexológiai szakirodalomban a nimfománia férfi megfelelőjeként is használják.
Giovanni Giacomo Casanova (de Seingalt lovag) 1725-1798 élt. Kispap, jogot végzett, korának egyik legműveltebb embere: hét nyelven beszélt, filozófiai értekezéseket írt, mellette a szépirodalmi munkái (színdarabok, emlékiratok) emlékezetesek voltak, de sajátos módon nem ezek, hanem a férfias erényei, pontosabban a nőkkel való bánásmódja tette ismertté, és őrizte meg mindmáig a nevét. Sosem tartott ki egy nő mellett tartósan, viszont annál jobban szerette meghódítani őket: kifinomult udvarlási technikájával számtalan nőt levett a lábáról, potenciájáról, szexuális "szakértelméről" legendák keringtek. A női nemmel kapcsolatos tapasztalatairól, filozófiájáról szólnak emlékiratai. A neve az életet mindenekfelett élvező, csábító, könnyű flörtöt kedvelő, a kötelezettségektől irtózó férfi jelképe lett.
Fogalommá vált nevek
Donattien Alphonse Fracois de Sade márki francia író, erkölcsfilozófus, 1740-1814-ig élt. Műveiben élénken érdeklődött a különböző perverzitások iránt és ezek részletes leírását is adja. Fő művei a Filozófia a budoárban, Justine, avagy az erény meghurcolása.
Krafft-Ebing szexuális viselkedés kutatója az ő nevéből alkotta meg a szadizmus, Sacher Masoch nevéből pedig a mazochizmus elnevezést.
Leopold von Sacher-Masoch 1836-1885 osztrák író volt, híres műve A bundás Vénusz, amelyben a szenvedés erotikáját dicsőítette.
Királyi szeretők
A francia királyi udvart hosszú évszázadokon át tekintették a szerelem, az érzékiség, a kifinomult csábítás központjának, nem teljesen alaptalanul. A legismertebbeknek, a 16-18. századi francia királyoknak általában volt szeretőjük is a feleségük mellett, és ez annyira beleillett a kor szokásaiba, hogy ezen különösebben nem ütközött meg senki. Mivel a dinasztikus házasságokban csak rendkívül ritkán fordult elő szerelmi házasság, annál gyakrabban kiskorú, vagy kövér, csúnyácska, de rendkívül jó "hátterű" feleség, így nem csoda, hogy a királynővel jól-rosszul fenntartott házasélet mellett szívesen tartottak kedvükre való szeretőt is. Nem kell ebből túlfűtött szexualitásra következtetni: szerelemre, szeretetre vágyó emberek kerestek maguknak valami emberi örömöt vigasztalan, politikából kötött házasságuk elviselésére. II. Henrik nagy szerelme, évtizedekig szeretője például egy nálánál húsz évvel idősebb hölgy volt, akire kora kamaszkorában a nevelését bízták. Diane de Poitiers gyakorlatilag a nevelőnőjeként gondoskodott sokáig róla, majd a szeretője lett, és bár felesége Medici Katalin 11 gyermeket szült neki, ő haláláig Diane-t szerette, kényeztette, vele beszélte meg gondjait és örömeit.
A Napkirály esete a nevelőnővel
XIV. Lajos a fia számára írt emlékirataiban kifejtette ezekről a házasságon kívüli kapcsolatokról véleményét. Megbocsátható az effajta emberi gyöngeség, de az uralkodónak vigyáznia kell egyrészt arra, hogy szerelme sohase vonja el őt az államügyektől, másrészt arra, hogy a nőnek, aki meghódította a szívét, semmilyen beleszólást ne engedjen a politikába - vélte. XIV. Lajosnak több szeretője volt hosszú élete alatt, de őket igyekezett távol tartani az udvartól. Sok udvarhölgy, alkalmi viszony mellett három tartós kapcsolata volt a Napkirálynak: Louise de La Valličre hét évig volt a kedvese, négy gyermeket szült neki, majd Madame Montespan következett, akivel 15 évig élt együtt és ezalatt nyolc gyermekük született. A király házasságon kívül született gyermekeinek nevelője, Scarron nevű özvegyasszony futotta be a legelképesztőbb karriert. Noha idősebb volt nála három évvel, a király nem tudott ellenállni neki, beleszeretett. Maintenon néven márkinővé emelte. Első felesége, Marie Terese királyné halála után lemondott az újabb dinasztikus házasságról, sőt a további szeretőkről is, és 45 éves korában titokban feleségül is vette. A hosszú életű napkirály még 32 évet élt le Madame Maintenon-nyal, noha hivatalosan nem ismerték el kedvesét királynénak az alacsony származása miatt.
Szarvasok parkja
A Napkirály dédunokája nem volt ilyen tapintatos, nem csinált titkot a kalandjaiból. Feleségével, Mária királynéval eleinte jó házasságban éltek, de amikor a királynő a szülések után elfáradt, elhízott és visszavonult a társaságtól, a még mindig fiatal férj hűtlenné vált, szórakoztató szeretők után nézett. Érdekesség, hogy első szeretői testvérek voltak: négy nővér, majd őket a világtörténelem egyik leghíresebb szeretője, az okos udvarhölgy, Madame Pompadour követte. Nagy befolyása volt a politikára is, miniszterek kinevezése múlt rajta, keresték a kegyeit. Nem várta meg, amíg a csábereje megfakul: egy idő után baráttá vált, sőt, maga gondoskodott a király számára szeretőkről, ügyelve arra, hogy fiatalok és szépek, de buták legyenek, alacsony sorból származzanak, nehogy veszélyeztessék az ő befolyását. Így ezek között a nők között akadt nem egy igen kétes hátterű is, például az egyik leghíresebb, Du Barry sem nevezhető szeplőtelennek. A király magánéletéről szóló zaftos pletykák szélesebb körben terjedtek. Különösen színes történetek keringtek a Szarvasok parkjában történtekről. A Szarvasok parkja eredetileg a kastély vadasparkja volt, de később házak épültek a helyén. Itt szállásolta el a király a rövidebb-hosszabb viszonyra "használt" alkalmi szeretőit, azokat a fiatal lányokat, akiket többnyire Madame Pompadour választott ki a számára. Egy melléklépcsőn jutottak be a királyi lakosztály "madárfogónak" emlegetett szobájába. A név magáért beszél... A király "madárkáinak" többsége névtelen maradt, ezek a kapcsolatok nem tartottak tovább néhány hónapnál, majd, többnyire akkor, mikor teherbe estek, szépszerivel elküldték őket. A király kalandjait olcsó füzetkékben örökítették meg, egész pamfletek szóltak róla, természetesen erősen eltúlozva, lányrablással is megvádolva a bővérű királyt. A botrányok bizony, hozzájárultak a királyi ház tekintélyének összeomlásához is.
forrás: Múlt-kor, Rubicon 1994. Tóth István György http://www.mult-kor.hu/rubicon/cikk.php?id=497&ev=1994&szam= Erotika Nagylexikona, Budapest, 2002.
