"Egyre több tudományos bizonyíték támasztja alá, hogy a rák gyakoribb éjszakai műszakban dolgozó emberek körében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) rákkutatásért felelős nemzetközi ügynöksége (IARC) ezért is sorolta be az éjszakai műszakos munkarendet a lehetséges karcinogének közé. Mindazonáltal eddig nem volt tisztázott, hogy miért fokozza az éjszakai munkavégzés a rákkockázatot. Tanulmányunk erre igyekezett magyarázatot találni" - idézi a Washington Állami Egyetem honlapja Shobhan Gaddameedhit, a Journal of Pineal Research című tudományos folyóiratban megjelent tanulmány egyik szerzőjét.
Az egyetem Alvás- és Teljesítménykutató Központjának kutatói - együttműködésben az amerikai Energiaügyi Minisztérium Csendes-óceáni Északnyugati Nemzeti Laboratóriumával (PNNL) - az ember biológiai órájának szerepét vizsgálták a téma kapcsán. Voltaképpen ez testünk belső mechanizmusa, amely egy 24 órás ciklusra állítja be a szervezet működését. Bár az agyban létezik egy központi biológiai óra, ugyanakkor szinte minden sejt rendelkezik egy saját beépített órával is. Ez utóbbi olyan géneket, úgynevezett óragéneket foglal magában, amelyek ritmikusan fejeződnek ki, azaz aktivitásszintjük a napszaknak megfelelően változik. Az amerikai kutatók hipotézise az volt, hogy a rákkal összefüggésbe hozható gének kifejeződése szintén egy meghatározott ritmust követ, és e ritmust talán képes lehet megzavarni az éjjeli műszakos munkavégzés.
Megzavarodnak a test DNS-javító folyamatai
Elméletük tesztelésére lefolytattak egy laboratóriumi kísérletet, amibe 14 önkéntest vontak be. A résztvevők egyik fele három napig napi hét órát töltött el éjszakai beosztás szerint egy alváslaborban, míg a kontrollcsoport tagjai ugyanennyi időt töltöttek ott nappali beosztásban. Ezután mindannyiukat egy olyan állandó rutin protokollban tartották, amelynek alkalmazása bevett módszer az emberi belső biológiai ritmus tanulmányozása során, kizárva minden külső befolyásoló tényezőt. A protokoll részeként az önkénteseknek 24 óráig ébren kellett maradniuk félig hátradőlve, egyenletes megvilágítás és beltéri hőmérséklet mellett. Minden órában azonos ételt kaptak, illetve háromóránként vérmintát vettek tőlük.
A résztvevők vérmintáiból izolált fehérvérsejteket elemezve a kutatók felfedezték, hogy számos rákhoz kapcsolódó gén ritmusa különbözött éjszakai műszak mellett, összehasonlítva a nappali műszakkal. Pontosabban a DNS-javításért felelős gének vesztették ritmusukat éjszakai beosztás esetén. A kutatók ezt követően az is megnézték, milyen következményekkel járhatnak ezek a változások. A fehérvérsejteket ionizáló sugárzásnak tették ki két különböző napszakban: azok a sejtek, amelyek éjszaka kaptak sugárzást, nagyobb mértékű DNS-károsodást szenvedtek az éjszakai műszakos résztvevőknél, mint a kontrollcsoport tagjainál. Ezt azt jelenti, hogy az éjszakai műszakos alanyok fehérvérsejtjei sérülékenyebbek voltak a sugárzásból származó külső ártalommal szemben, márpedig az a DNS-károsodás és a rák egy ismert rizikótényezője.
"Összességében eredményeink arra engednek következtetni, hogy az éjszakai műszakos munkarend megzavarja a rákhoz kapcsolódó gének kifejeződésének időzítését, méghozzá olyan módon, hogy azáltal éppen akkor gyengíti a szervezet DNS-javító folyamatait, amikor azokra a leginkább szükség lenne" - magyarázta Jason McDermott, a PNNL számítástudósa, a tanulmány társszerzője. Következő lépésben a kutatók olyan valódi munkavállalókkal tervezik lefolytatni ugyanezt a kísérletet, akik hosszú évek óta éjszakai beosztásban dolgoznak. Céljuk, hogy így meghatározhassák, vajon hosszú távon összeadódik-e az éjszakázásokból származó DNS-károsodás, végeredményben megalapozva egy rákos megbetegedés kialakulását.
