A perinatális, azaz a gyermek fogantatásától az első születésnapjáig tartó időszak rendkívül sok stresszt és kihívást tartogathat a szülők számára. A kismamáknak nemcsak hormonális változásokkal kell szembenézniük, de alvásrutinjuk, hétköznapi életvitelük drasztikus átalakulásával is, nem beszélve arról a hatalmas felelősségről, amely egy apró csecsemő gondozásával és egy gyermek felnevelésével jár. Nem ritka, hogy mindez szorongást, depressziót idéz elő a szülést követően. Sok esetben a lelki gondok maguktól rendeződnek, ha azonban a szülés utáni szorongás elhatalmasodik az újdonsült anyukán (vagy apukán), fontos segítséget kérni. Az alábbiak az ausztrál ForWhen perinatális segítőszervezet gyűjtése alapján foglaljuk össze a legárulkodóbb tüneteket.
A szülés után szorongás tünetei
- Aggódás, stresszes gondolatok: nyilván nem szokatlan, ha valakiben az első gyermeke mellett újra és újra felmerülnek kérdések azzal kapcsolatban, hogy vajon megfelelően látja-e el őt, vagy hogy jó szülő-e. Akár olyan félelmek is felmerülhetnek, hogy vajon nem okozhat-e éppen a szülő kárt a kicsiben véletlenül, megint mások pedig attól tartanak, hogy ha nem tesznek meg bizonyos óvintézkedéseket elővigyázatosságból, akkor valami rossz történik majd újszülöttjükkel. Mindez aztán hétköznapi rituálék egész sorához vezethet. Mindebből akkor keletkezik probléma, ha a szülő lassanként nem tud már gondoskodni magáról vagy gyermekéről, vagy ha mentálisan annyira kimerül az aggódó gondolatoktól, hogy elkezdi kerülni a kicsivel való kontaktust, például a pelenkázást vagy a fürdetést.
- Levertség, gyakori sírás, düh, ingerlékenység, szorongás – csupa jel, hogy a kismama nincs jól, különösen, ha ezek az érzelmek több mint két hétig fennállnak. Ha egy szülő úgy érzi, nem akar a gyermeke közelében lenni, akkor ideje azonnal segítséget kérni.
- Alváshiány: minden újdonsült szülő szembesül azzal, hogy az éjszaka is fel kell kelni a babához, aki etetni kell és utána visszafektetni az ágyba. Ez persze az alvásminőséget is rendkívül negatívan érinti. Ha viszont a kismama akkor sem tud visszaaludni, ha a kicsi már álomba merült, és nem képes kikapcsolni, hanem csak ébren forgolódik azon morfondírozva, hogy gyermeke mikor fog ismét felébredni, akkor jó ötlet lehet szakemberrel konzultálni.
- Bűntudat: igen gyakori érzés újdonsült anyák körében. Sokakban támad bűntudat amiatt, mert nem esnek azonnal szerelembe babájukkal, vagy mert megbánták, hogy gyermeket vállaltak, vagy amiért fáradtnak, ingerültnek érzik magukat akár a kicsivel, akár partnerükkel szemben. Szintén bűntudatot generálhat, hogy úgy érzik, nincs eleget a gyermekkel a rengeteget házimunka miatt, vagy azért, mert néha magukra is szakítanak egy kis időt.
- Egyes anyák számára a szülővé válás folyamata rendkívül félelmetes módon indul, például egy traumatikus szülés okán, vagy azért, mert a baba újszülött intenzív osztályra került a szülést követően. Nehéz lehet erről beszélni, mert nem ritka, hogy a kismama környezetében lévők nem értik meg az érzelmeit, vagy igyekeznek relativizálni az élményeit olyan megjegyzésekkel, mint például „legalább a babád egészséges”. Ha a történtekkel kapcsolatos negatív érzelmek hosszabb távon sem enyhülnek, akár rémálmokat vagy elkerülő magatartást is kiváltanak, úgy javasolt szakemberhez fordulni.
Hogy segíthetünk hozzátartozóként?
Amennyiben a fenti tüneteket egy, a környezetünkben élő kismamánál tapasztaljuk, a helyes hozzáállással sokat segíthetünk neki. Fontos észben tartani, hogy nem a mi feladatunk megoldani a problémáit, illetve nem az a segítség, ha megmondjuk neki, mit kellene tennie vagy éreznie. Ehelyett törekedjünk arra, hogy nyitottan fogadjuk a panaszait. Megkönnyíthetik a beszélgetést az olyan mondatok, mint „mondj többet, hogy jobban megérthessem az érzéseid”, „mi a legnagyobb félelmed?”, vagy „mesélj nekem kicsit részletesebben a napodról”. Hallgassuk meg figyelmesen, mit válaszol, és ajánljuk fel a segítségünket, legyen szó akár a házimunkáról, akár arról, hogy segítünk neki megfelelő szakembert találni a nehézségeire. Semmi esetre se hasonlítgassuk viszont más szülőkhöz, ne árasszuk el kéretlen tanácsokkal, ne állítsunk fel öndiagnózist az állapotáról, illetve általában véve ügyeljünk arra, hogy ne lépjük túl a kapcsolatunk határait, ne legyünk túl indiszkrétek.
