A ciklus első felében a tüszőhormon hatására a tüsző érése és a méhnyálkahártya felépülése, a második felében a progeszteron hatására a méhnyálkahártya minőségi érése, valamint a megtermékenyített petesejt beágyazódása zajlik. Ha nem jön létre megtermékenyülés, akkor a méhnyálkahártya a menstruáció (havi vérzés) során lelökődik.
Mivel a ciklus súlypontja a tüszőrepedés, vagyis az ovuláció, a havi ciklus ovuláció előtti és utáni időszakokra osztható. A ciklus első napjának mindig a szabályos menstruáció első napja számít. A ciklus második fele szabályosan két hétig tart, a ciklus első fele azonban módosulhat. Ha a ciklus hossza változó, akkor mindig az első felének hossza változik. Ha azonban a tüszőrepedést követően kialakuló sárgatest működése elégtelen, a menstruáció előbb kezdődhet pecsételő vérzés vagy barnázás formájában. Ez minden esetben kóros, és a nők szempontjából alapvetően fontos progeszteron hormon hiányát jelzi. E napok tehát nem számítandók a menstruáció napjaiba.
Cickafark: A legtöbb gyógynövénykönyv a női bajokra, a havi vérzéskor jelentkező görcsös fájdalmakra ajánlja ezt a növényt. Emellett gyulladásgátló, sebhámosító és antibiotikus hatású.
A menstruáció (havi vérzés)
Ha nem következik be megtermékenyülés, vagy a beágyazódás nem jön létre néhány napon belül, a sárgatest elsorvad, és a progeszteron termelődése alábbhagy. Ennek hatására a feleslegessé váló méhnyálkahártya havi vérzés kíséretében lelökődik. A menstruáció általában 3-7 napig tart, amelynek első napjai erősebb vérzéssel járnak. Normális esetben nem jelentkezik erősebb fájdalom, ha igen, annak mindig oka van. A görcsök és egyéb menstruációval kapcsolatos problémák hátterében leggyakrabban az ösztrogéntúlsúly áll, amely a méhizomzat oxitocin-érzékenységét fokozva erős méhösszehúzódásokhoz vezet. A menstruációt megelőző napok hangulatváltozása szintén hormonális változások következménye, amely bizonyos mértékig természetes, egy határon túl azonban már kórosnak számít (premenstruális szindróma, PMS). A menstruáció befejeztével a méhnyálkahártya újra elkezd felépülni, miközben a soron következő tüsző érése is megindul, hogy egy újabb ciklus vehesse kezdetét.
A menstruáció zavarai közé tartozik:
- a rendszertelen menstruáció
- a görcsös, fájdalmas menstruáció
- a gyakori és nagymennyiségű menstruáció
- a túl ritka és/vagy kismennyiségű menstruáció
- a menstruáció elmaradása
- a menstruációt kísérő panaszok jelentkezése
A menstruációs zavarok nagy részénél az ok kiderítése aránylag egyszerű módon, a vérből vagy nyálból történő hormondiagnosztika révén lehetséges, amelyet a ciklus megfelelő napján kell levenni. Ennek alapján a menstruációs zavarok egy része kezelhető, egy részénél további vizsgálatok jönnek szóba. A görcsös vérzésre sok esetben alkalmazott fájdalomcsillapítók helyett a valódi ok kezelése jóval célravezetőbb lehetőség, amelyhez az egyszerűen elvégezhető hormon meghatározás képezheti az első lépést.
Az anti-ösztrogén diéta
Amennyiben a menstruációs zavarokat az első számú női hormon, vagyis az ösztrogén túlsúlya okozza, akkor - a csökkent progeszteron természetes pótlása mellett - az ösztrogénmennyiség csökkentésében az anti-ösztrogén diéta segíthet, amelynek lényege, az ösztrogéntartalmú táplálékok elkerülésével az ösztrogéntúlsúly okozta panaszok csökkentése. A probléma gyakorisága miatt az anti-ösztrogén diéta sokak számára jelenthet kiegészítő megoldást az oki kezelés (a természetes progeszteronpótlás) mellett.
A nagyobb mennyiségű ösztrogént tartalmazó növények a szója, a lenmag, a tökmag, néhány zöldség-, dió- és gyümölcsféle (például gránátalma) vagy a cickafark. Bár fogyasztásuk közel sem olyan súlyú, mint amit az állati táplálékok, a csapvíz, a napi használatú termékek (kozmetikumok, testápolók, tisztítószerek stb.) vagy fogamzásgátlók mesterséges (xeno-) ösztrogéntartalma jelent, túlzott mértékű bevitelük súlyosbíthatja a már eleve fennálló ösztrogéndominancia tüneteit. A komló, amely a sör készítéséhez nagy mennyiségben kerül felhasználásra, nemcsak ösztrogént, de védőprogeszteron termelését gátló anyagot is tartalmaz, amely főleg a sörfogyasztó férfiakat érinti hátrányosan (hasi elhízás, nemzőképesség-csökkenés).
Mivel az ösztrogéntúlsúly a nőgyógyászati daganatok kockázatát is növeli, a diétában fontos szerepet kell kapjanak a keresztesvirágzatú növények, amelyekben nagy mennyiségben található egy értékes anyag, az indol-3-karbinol. Ez az ösztrogénanyagcserét jobb útra terelve, azok lebontásakor nagyobb valószínűséggel keletkezik védő hatású metabolit. E táplálékok közé tartoznak a káposztafélék (fejes, vörös, kelkáposzta, kelbimbó , karalábé, karfiol és brokkoli ), valamint a torma és a retek is. A rosszindulatú folyamatok megelőzésében játszott szerepük miatt nagymértékben hozzájárulnak a női szervezet védelméhez, de rendszeres fogyasztásuk a szervezet egészsége szempontjából sem közömbös.
