Fájdalomvihar, előjelekkel
Az érintettek beszámolója szerint a migrén rohamokban jelentkezik, többnyire havi, sőt heti rendszerességgel, de olyan szerencsésebb beteg is akad, akinek az élete során csak ritkán, csupán néhány alkalommal kell elszenvednie. A betegek egy részénél (mintegy egyötödénél) a roham előtt szélsőséges hangulatingadozás (feldobottság, levertség, ingerlékenység, tompultság) figyelhető meg, majd látási, hallási vagy egyéb idegrendszeri tünetek jelzik a közelgő bajt - ezt a jelenséget a migrén aurájának nevezik, és azért van jelentősége, mert jelentkezésekor a felismerés, az időben alkalmazott gyógyszer, pihenés vagy egyéb mód elkerülhetővé teheti magát a rohamot. Az aurajelenséget egy órán belül követi maga a roham, az élesen hasogató, nagy intenzitású fejfájás.
A fájdalom hirtelen kezdődik, többnyire a fej egyik oldalát érinti, ritkábban mind a két oldalt. Nagy, lüktető, nehezen elviselhető fájdalommal jár, amelyet egyéb tünetek is kísérnek: émelygés, hányinger, hányás, látászavarok, nagyfokú fényérzékenység. A migrén hatása olyan, hogy a beteg többnyire nem képes munkavégzésre, nemegyszer le is kell feküdnie, nehezen viseli el még a nappali fényt és a szokott zajokat, szagokat is, émelygés, hányás környékezi. A roham órákig, sőt napokig is eltarthat, és lezajlása után egy ideig kimerültséget, fáradtságot, gyengeséget érez a beteg.
Titokzatos betegség
Bár nem ritka betegség - a népesség mintegy egytizedét érinti - a migrén oka máig ismeretlen, eredetét tekintve meglehetősen sok a feltételezés, kevés a bizonyosság. Vizsgálták az érintettek családját, és úgy tapasztalták, hogy kialakulásában szerepe lehet az öröklésnek, mivel megfigyelhető családi halmozódás. Migrén akkor jön létre, amikor az agyba vezető artériák először összeszűkülnek, később pedig kitágulnak, és ezenközben ingerlik a fájdalomérző receptorokat. Magának az érszűkületnek és tágulatnak az okát viszont - azt, hogy ezeket az agy milyen működészavara váltja ki - nem ismerik pontosan. Szerepet tulajdonítanak ebben a szerotoninszint ingadozásának.
A szerotonin ugyanis kezdetben felszaporodik a vérben és érösszehúzódást okoz - ekkor jelentkezik a migrént megelőző aura -, majd vérszintje csökken, emiatt az agyi artériák kitágulnak, és migrénes roham jelentkezik. A roham idején egyes agyi területeken vérszegénység alakul ki, ami a legkülönbözőbb idegrendszeri tünetekben nyilvánulhat meg, például felléphet zsibbadás, izomgyengeség, beszédzavar. Egyeseknél érfejlődési zavar okoz migrént - ez esetben mindig ugyanazon a területen, hasonló módon jelenik meg.
Hormonális okok is állhatnak a migrén hátterében, amint azt tapasztalhatták azok a nők, akiknél a menstruációval együtt fordul elő a roham, vagy akiknél a fogamzásgátló szedése idején gyakoribbá vált. (Ennek "köszönhető", hogy a migrén a nőknél kétszer - háromszor olyan gyakori, mint a férfiaknál.) Ugyanakkor a terhesség alatt és a menopauza beköszöntével többnyire megszűnik a migrénre való hajlam.
Egyes kutatók szerint az agyi, pontosabban agyalapi erek túlérzékenysége is kiválthat migrént: az idegrendszer bizonyos tényezőkre - stresszre, bizonyos ételekre, környezeti hatásokra - az agyalapon található, idegekben gazdag ütőerek görcsös összehúzásával reagál, ami miatt a vér agyi eloszlása megváltozik. Mások bizonyos anyagokra, körülményekre való túlérzékenységben keresik az okokat, mivel az érintettek tapasztalatai szerint egyes élelmiszerek (sajt, csokoládé, citrusfélék), élelmiszeradalékok (pl. nátrium-glutamát- vagy nitráttartalmú tartósítószerek), sőt bizonyos szagok is provokálhatják a migrén jelentkezését, de ezzel reagálhat a szervezetük az időjárási fronthatásra, a nyomasztó stresszre és az alvászavarokra is.
Orvosnál
Nincs olyan faktor, amelynek mérésével jelezhető lenne a migrénre való hajlam vagy annak közeledte. Az orvos a beteg beszámolója, a tünetek leírása alapján állítja fel a diagnózist. Alapos neurológiai vizsgálat azonban mindenképpen tanácsos, egyrészt, hogy kiszűrhetők legyenek esetleges más okok, szervi elváltozások a tünetek hátterében, illetve hogy szakorvos személyre szabottan ajánlhassa a lehető leghatékonyabb gyógyszert azokra. Enyhébb esetben ugyanis az acetilszalicilsav-, paracetamol-, ibuprofen- vagy diclofenac-tartalmú, szokásos fájdalomcsillapítók jó szolgálatot tehetnek, de erősebb fájdalom, illetve egyéb tünetekkel is együtt járó migrén esetében viszont a vény nélkül kapható, szokványos fájdalomcsillapítók már nem bizonyulnak eléggé hatásosnak. Ilyenkor speciális (ergotamin-, dihydroergotamin- vagy triptán-tartalmú) migrénellenes gyógyszerekre van szükség, amelyek azonban vénykötelesek, csak orvos írhatja fel ezeket.
A triptánok, köztük a húsz évvel ezelőtt bevezetett szumatriptán migrén-ellenes hatása többrétű: kiváltják az agyi erek összehúzódását, gátolják a neurogén (=idegrendszeri) gyulladást és a fájdalominger terjedését. Ha a rohamot hányás vagy hányinger kíséri, a tablettás forma nem a legszerencsésebb, ezért egyes speciális migrénellenes gyógyszereket kúp, orrspray és injekció formájában is kiszerelik. Ezek nemcsak gyorsabban hatnak, hanem hatékonyabbaknak is bizonyultak a rosszabb felszívódású tabletta formánál.
Megelőzhető?
Ha teljes biztonsággal nem is előzhető meg a migrénes roham kialakulása, a beteg bizonyos életmódot érintő változtatásokkal sokat tehet az elkerüléséért. Saját korábbi tapasztalatait is figyelembe kell vennie, megfigyelve, melyek azok a tényezők, amelyek az ő esetében nagy valószínűséggel provokálják a roham megjelenését.
Általánosságban elmondható, hogy a migrénre hajlamos betegnek kerülnie kell az azt kiváltó tényezőket, például a tiraminban gazdag sajtokat, a csokoládét, a nátrium-glutamát-tartalmú kínai ételeket és a nitrátokkal kezelt húsárut, törekednie kell a rendszeres, megfelelő idejű alvásra és a kiegyensúlyozott étkezésekre. A stressz kerülése is ajánlatos, de ha ez nem sikerül - hiszen a modern életmódunknak sajnos, ez szerves része - ajánlatos elsajátítani a különböző stresszoldó technikákat, mint például a relaxálást, az agykontrollt, a jógagyakorlatokat, a tai-chit.
Ha a roham különösen gyakran jelentkezik, például heti-kétheti rendszerességgel, akkor gyógyszeres megelőző kezelést is ajánlhat a szakorvos a rohamok számának és intenzitásának csökkentésére, személyre szabottan, az esetleges társbetegségekhez igazítva a lehetőségeket. Vérnyomáscsökkentő szerek, antidepresszánsok, görcsoldó szerek, magnézium vagy riboflavin jöhetnek szóba.
