A kérdésre nem lehet egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. Tény például, hogy jellemzően mai dolog a mozgáshiány, aminek a csontritkulás kialakulásában is van szerepe, ugyanakkor az is igaz, hogy magasabb a születéskor várható életkor, tovább élünk, mint elődeink. Mi ez, ha nem fejlődés?
Előbb-utóbb mégis mindnyájan megöregszünk, és ennek a folyamatnak része, hogy csontjaink, ahogy szervezetünk valamennyi alkotórésze, idővel leépül, elfárad. Az öregedés nem betegség, így a csontritkulás sem feltétlenül az, öregedvén ugyanis mindnyájan veszítünk csonttömegünkből. Kórosnak a folyamat akkor minősül, ha ennek mértéke súlyos panaszokat okoz, és még inkább, ha mindez idő előtt történik.
A csontritkulás a férfiaknál is előfordul, de a nőkre sokkal jellemzőbb. A menopauza - a klimaktérium azon időpontja, amikor a rendszeres havi vérzés végleg elmarad - átlagosan 51-52 éves korban következik be. Ezzel együtt jár, hogy tartósan lecsökken a szervezet ösztrogénszintje, melynek hiányában a csontok jobban fogynak mint épülnek.
Az elmúlt száz év alatt a menopauza időpontja csak elhanyagolható mértékben tolódott ki, ezzel szemben ma a nők sokkal tovább élnek, mint a XX. század elején, amikor várható átlagéletkoruk 51-52 év volt. Vagyis a változó kort és az azzal járó kisebb-nagyobb kellemetlenségeket sokan meg sem érték, a kóros csontritkulásnak nem volt ideje kifejlődni. A jó hír az, hogy mára már eléggé ismerjük a jelenséget, van mód a megelőzésre, a folyamat lassítására. Minél előbb gondolja át, valóban helyesen él-e ahhoz, hogy szép öregkort élhessen meg, és minél előbb változtat, ha szükséges, annál nagyobb az esélye, hogy időskori álmai valóra is váljanak!
