Amikor a csípőízület felújításra szorul

Erzsike nehéz döntése

A hatvannyolc éves Erzsikét mindenki energiabombaként ismeri a környezetében: korát meghazudtoló módon folyamatosan tevékenykedik, egymaga látja el a saját és a lánya háztartását, művel egy nagy kertet, megtermeli az egész családnak elegendő zöldséget, gyümölcsöt, baromfit. Néhány éve azonban nagyon megnehezült a számára mindez, mert minden lépését csípőtáji, combjába, lábszárába is kisugárzó fájdalom kísérte. Lelassult, nehéz lett a járása, és mivel a súlyát önkéntelenül próbálta a kevésbé fájós oldalára terhelni, sántítani is kezdett. Az orvosa fájdalomcsillapítókkal és gyulladáscsökkentőkkel, izomlazítókkal igyekezett enyhíteni a panaszait, gyógytornát, fürdőkezelést javasolt, de nem áltatta hiú reményekkel. Közölte vele, hogy állapotát, az előrehaladott csípőízületi artrózist gyógyszeresen és fizioterápiás módon meggyógyítani nem, legfeljebb stabilizálni, könnyebben elviselhetővé tenni lehet, és előbb-utóbb műtétre, csípőprotézis beültetésére lesz szükség.

Artrózis: a mozgást nehezítő kopás

A csontrendszer degeneratív elváltozásai elsősorban azokon az ízületeken jelentkeznek, amelyek nagy terhelésnek vannak kitéve, így például a csípőízület igen gyakran érintett. Mi történik ilyenkor? A medencecsont ízületei, amelyekhez a combcsontok csatlakoznak, viselik a teljes felsőtest súlyát, így fokozottabban igénybe vannak véve. A biológiai öregedés magában is okozhatja az ízület felszínén lévő porcréteg elvékonyodását, az alatta lévő csont deformálódását, az elsődleges ízületi kopást, amely szűkíti és fájdalmassá teszi a mozgást. Túlsúly, vagy a mozgásrendszer egyéb, korábbi sérülése, betegsége, elváltozása (csípőficam, reuma, ízületi sérülések, gyulladás, porcelhalás, csonttörés) esetén az ún. másodlagos ízületi kopás is bekövetkezhet, amely kevésbé kötődik életkorhoz. A mozgásterjedelem beszűkül, a beteg sántikál, sőt, előrehaladott folyamatnál mozgásra, önellátásra is képtelenné válhat. A mozgás közben jelentkező fájdalom egyre erősödik, később már nyugalmi állapotban is érződik. A gyógyszeres kezelés és a különböző fizioterápiás eljárások valamint a gyógytorna hosszú ideig elodázhatják a protézis beültetésének szükségessé válását, de ha ezek már nem segítenek, akkor a műtéti kezelés is felmerül a mozgás eredeti terjedelmének helyreállítására, a beteg fájdalmainak megszüntetésére.

Műtéti megoldás, kockázatokkal

lényege károsodott csípőízület helyére a műanyagból vagy fémből, kerámiából készült csípőprotézis beültetése és (egy speciális cementtel vagy anélkül való) rögzítése. A beavatkozás legtöbbször „nagy” műtét, az olyan, csak minimális beavatkozással járó operáció, amely kis bőrmetszéssel jár, és ahol nem vágják át, csak szétválasztják az izmokat, csak a betegek szűkebb körénél végezhető. A műtét után a betegek fájdalmai eltűnnek, visszanyerik eredeti mozgásképességük legnagyobb részét, újra aktív életet élhetnek. Természetesen, mint minden műtéti beavatkozás, a csípőprotézis műtét sem mentes a szövődmények kockázatától. A trombózis (és az ebből adódó esetleges embólia) veszélyét a beteg mozgatásával, az első hetekben adott véralvadásgátló injekcióval igyekeznek csökkenteni. A hosszas fekvés, mozgásképtelenség, különösen az időseknél az immunrendszer legyengülésével, a fertőzések és a tüdőgyulladás veszélyének növekedésével jár. Emiatt van szükség a műtétet megelőzően teljes körű vizsgálatokra, az esetleges gyulladásgócok lehetőség szerinti felszámolására, az operáció után pedig a gyógytorna mielőbbi elkezdésére.

Csak kíméletesen!

Erzsike néni a műtét mellett döntött, és egy évvel ezelőtt túl is esett rajta. Az első hetek, amíg csak mankóval, igen nehézkesen tudott járni, nagyon lassan teltek el a számára. Szerencsére a gyógyulását segítette az, hogy nem volt túlsúlya és az is, hogy korábban mindig aktív életet élt, egészséges, karbantartott izomzattal. Így csak az átmeneti lassúbb, nehézkesebb mozgás miatti türelmetlenségét kellett legyőznie. Ez alatt az idő alatt el is követett néhány hibát, amely újraéledő fájdalommal "büntette". Nehezen szokta meg például, hogy egy jó ideig vigyáznia kell a leülés módjára (keményebb, magasabb széken és a műtött oldalon nyújtott lábbal ajánlatos, hogy csökkentse a csípő terhelését). A családtagok teljes elképedésére a kerti munkáról is képtelen volt lemondani, pedig a guggolva gyomlálás, palántázás ebben az időben tényleg tilos tevékenység volt a számára.

Ő a saját tapasztalatából tanulta meg, hogy néhány egyszerű elővigyázatossági szabály betartásával lehet segíteni a gyógyulást, a mozgásképesség mielőbbi visszanyerését. Így például egy ideig kerülni kell a lábak terhelését, a 3-4 kg-nál nagyobb súly cipelését, a fizikai munkát, a nagyobb testmozgást, a túl alacsony (a térd magasságát el nem érő) ülőbútorokat, az első hetekben az autóvezetést is. Vigyázni kell a mozgás biztonságára, a szőnyegek alá csúszásgátló tappancsokkal, a fürdőszobába kapaszkodók felszerelésével, a téli útviszonyok között fokozott óvatossággal. A hajolgatást jobb kerülni (például cipőfelvételnél hosszú szárú cipőkanál használatával), a kerti munkát pedig egy ideig legfeljebb a nem műtött lábon térdelve, a műtöttet kinyújtva lehet megpróbálni. A gyógytornásszal végzett gyakorlatok megtanulása és rendszeres otthoni végzése rengeteget segíthet. Mindehhez pedig sok-sok türelemre van szükség, de az eredmény megéri, hiszen akár hosszú évtizedekre is visszanyerhető a mozgás, a tevékenység, az önellátás öröme.