Évente legalább ezer ember halálát lehetne megelőzni Magyarországon, ha az élelmiszerekhez nem adnának hozzá transzzsírokat. Ezért is kár, hogy az Európai Bizottság élelmiszer-címkézési javaslata nem teszi kötelezővé a transzzsírok feltüntetését - mondja Nagy András kardiológus, a Magyar Nemzeti Szívalapítvány elnöke.
S hogy miért olyan veszélyes a transzzsír? Mert alapvetően mesterséges molekula, amely nem bomlik le, hanem lerakódik a sejtekben, később az érfalakon - és végül a disznózsírnál ötször (!) jobban szűkíti ereket. A gyártók mégis előszeretettel alkalmazzák, mert a termék állaga jobb lesz tőle, a szavatossága meghoszszabbodik. Hazai szakértők szerint az évi ezer haláleset rendkívül óvatos becslés.
Mégsem teljesen elégedetlen a brüsszeli tervekkel a szívalapítvány, amelyet a Magyar Kardiológusok Társasága hozott létre. Előrelépés például, hogy feltüntetik bizonyos öszszetevők (zsír, telített zsír, szénhidrát, cukor, só) mennyiségét, száz grammra/milliliterre vagy egy adagra lebontva. Kedvező fejlemény a szénhidrát és cukor elkülönítése is, hiszen a túlzott cukorfogyasztás elhízást és cukorbetegséget idézhet elő. A sófogyasztás pedig a magas vérnyomás kialakulásával áll egyenes összefüggésben, ráadásul ki gondolná, hogy egyes termékek (chipsek, ropik) sótartalma a tengervízhez képest jóval magasabb?
Nem adja fel a harcot a Magyar Nemzeti Szívalapítvány, amely - az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesülettel közösen - felhívásban kérte a kormánytól, hogy lépjen fel a transzzsírok korlátozása érdekében. Az egészségügyi tárca illetékese jelezte ugyan, hogy egyetért a kezdeményezéssel, de közölte, hogy jelenleg nem ez a legfontosabb gondjuk. Az EU-ban eddig egyedül Dániában határoztak meg maximumszintet a transzzsírok felhasználásához.
Brüsszel tétovázását Nagy András azzal magyarázza, hogy az élelmiszeriparnak minden változás többletköltség, noha a transzzsírok kicserélése technológiailag megoldható. Magyarországon is akad olyan gyorsétterem-hálózat vagy süteménygyártó, amely már önként töredékére csökkentette e káros anyag mennyiségét. Talán mások is követnék a példát, ha tudnának a kockázatokról.
Még keményebb dió elérni, hogy a cégek visszafogják a termékek só- és cukortartalmát, ez ugyanis intenzívebb ízt ad, elősegítve a fogyasztást - elsősorban a gyermekeknél. Eredményt csak a fogyasztók további nyomásgyakorlásával lehetne elérni, ám ezt könnyebb mondani, mint megtenni.
Örülnek az orvosok annak is, hogy az uniós javaslat kiemeli az élelmiszercímkék olvashatóságát: a gyártók gyakran sportot űznek abból, hogy minél kisebbek legyenek a betűk. Szintén lényeges, hogy az információkat nem elrejtve, hanem a csomagolás elülső oldalán kell közzétenni.
Igaz, e téren is lehetne még hatékonyabb megoldást találni. Nagy-Britanniában például bevezették a jelzőlámpa-rendszert, és a termékeken zöld-sárga-piros színekkel jelzik a fontos összetevők mennyiségét; így a rohanásban lévő vagy a kevésbé iskolázott vásárló is jobban megérti, mennyire egészséges árut készül megvenni. A legtöbb európai élelmiszergyártó persze aligha szeretné ezt a módszert elterjeszteni - éppen elég nekik az Európai Bizottság legújabb ötletrohama.
Mi az, amit már most sem szabad?
A magas zsír- és cukortartalmú élelmiszereket az EU-ban nem szabad olyan felirattal ellátni, hogy "C-vitamint tartalmaz". Olyan állításokat, mint például "erősíti a szívet", csak akkor lehet feltüntetni, ha tudományosan megalapozottak. Nem lehet kedvező egészségügyi hatásra vonatkozó állítást feltüntetni magas só-, zsír- vagy cukortartalmú terméken. A következő állítások használata tilos:
- a termék alkalmas emberi betegség megelőzésére, kezelésére;
- a súlycsökkenés ütemére vagy mértékére utaló állítás;
- olyan állítás, amely bizonyos orvosokra hivatkozik. (europa.eu)
