A kombinációs kezelésről
A gyakorló orvosok gyakran szembesülnek azzal, hogy a magas vérnyomásban szenvedő pácienseik vérnyomása a kezelés ellenére sem áll vissza a normális tartományba. Ekkor a dózisnövelés vagy a gyógyszerváltás mellett a harmadik lehetőségük több vérnyomáscsökkentő szer együttes alkalmazása. Manapság már sok olyan gyógyszerkészítmény van forgalomban, amelyek kétféle hatásmechanizmusú vérnyomáscsökkentő hatóanyagot tartalmaznak egy tablettában. Ezeknél a szereknél olyan hatóanyagokat kombinálnak, amelyek vagy előnyösen egészítik ki egymás hatását, vagy pedig a kombinációs alkalmazás miatt az egyes hatóanyagok mennyiségét csökkenteni lehet, ezért a mellékhatások előfordulásának gyakorisága is csökken.
Nagyon fontos tudni, hogy nem mindegyik típusú vérnyomáscsökkentő szedhető együtt, ezért ne kezdjen öngyógyításba, ha azt érzi, hogy az orvosa által felírt szer nem csökkenti eléggé a vérnyomását. Sokan ugyanis a nem kielégítő hatás miatt a rokonok, ismerősök által szedett gyógyszereket is elkezdik használni az orvosuk által felírt mellett, bízván abban, hogy ha az ismerősének bevált, neki is használni fog.
Ez azonban nem feltétlenül a megfelelő stratégia, sőt akár veszélyes is lehet. Egyrészt azért, mert az ismerős gyógyszere ugyanazt a hatóanyagot tartalmazhatja, vagy ugyanabba a gyógyszercsoportba tartozhat, mint az öné - ekkor túladagolás veszélyének teheti ki magát, valamint mellékhatások és egyéb nemkívánatos események is kialakulhatnak. Másrészt egyes vérnyomáscsökkentő-kombinációk nem hatnak megfelelően, gátolják egymás hatását, vagy épp ellenkezőleg - túlzott mértékű hatást fejtenek ki. A következőkben azokra a kombinációkra hívjuk fel a figyelmet, amelyeket nem szabad együtt szedni.
Béta-blokkolók és alfa-blokkolók kölcsönhatásai
A béta-blokkolók (hatóanyagok: propranolol, sotalol, bopindolol, metoprolol, atenolol, betaxolol, bisoprolol, esmolol, nebivolol, carvedilol) vérnyomáscsökkentő hatása rendkívül összetett, ezek közül az egyik leglényegesebb, hogy lassítják a szív működését.
Az alfa-blokkolók (hatóanyagok: doxazosin, prazosin, urapidil) főként az ereken hatnak, tágítják mind a vénákat, mind az artériákat, így csökkentik a szív munkáját és a vérnyomást. Szedésük kezdetén óvatosság szükséges, mert nagyon erős értágító hatásuk következtében túl erős vérnyomáscsökkenés jelentkezhet. Ez az "első dózis jelenség", ami leggyakrabban szédüléssel jár. Béta-blokkolókkal együtt adva azonban a vérnyomáscsökkenés olyan nagymértékű lehet, hogy akár ájulás is bekövetkezhet, illetve folyamatos együttadásuk gyakori fejfájással, szédüléssel járhat.
Béta-blokkolók és verapamil vagy diltiazem kölcsönhatása
A verapamil és a diltiazem vérnyomáscsökkentő hatású, de inkább szívritmuszavar kezelésére alkalmazott hatóanyagok, amelyek lassítják a szív működését, így nem alakulnak ki ritmuszavarok; valamint kis mértékben az ereket is tágítják. Béta-blokkolókkal együtt adva viszont a szív működése túlzott mértékben lelassulhat, melynek tünetei a fáradékonyság és a szédülés, mivel a szív nem képes a testet megfelelő mértékben vérrel ellátni.
Béta-blokkolók és a központi hatású vérnyomáscsökkentők kölcsönhatásai
A központi hatású vérnyomáscsökkentők (hatóanyagok: guanfacin, rilmenidin, moxonidin) támadáspontja az agyban található, ezért központilag tudják az ereket tágítani, és a szív működését lassítani. Béta-blokkoló és központi hatású vérnyomáscsökkentő együtt adásakor túlságosan lelassulhat a szívműködés, fáradékonyság, szédülés jelentkezhet. Egyes súlyos esetekben az orvos mégis felírhatja ezeket együtt, azonban a kombináció nem hagyható el hirtelen, mert a vérnyomás nagyon megemelkedhet.
Vizelethajtók és ACE-gátlók valamint angiotenzinreceptor-blokkolók kölcsönhatásai
A vizelethajtók valamennyi más hatástani csoportba tartozó vérnyomáscsökkentő szer hatását fokozzák, ezért gyakran alkalmazzák kombinációs készítményekben. Viszont spironolakton, amilorid, triamteren, eplerenon hatóanyagot tartalmazó vízhajtókat nem lehet ACE-gátlóval (hatóanyagok: kaptopril, enalapil, fosinopril, benazepril, quinazepril, cilazapril, ramipril, perindopril, trandolaprin, lisinopril, spirapril), angiotenzinreceptor-blokkolóval (hatóanyagok: losartan, valsartan, candesartan, eprosartan, irbesartan, telmisartan, olmesartan) vagy káliummal együtt adni. Ezek a kombinációk ugyanis súlyosan megnövelik a vérben a kálium szintjét, ami pedig súlyos esetben akár szívmegállást is okozhat.
ACE-gátlók és angiotenzinreceptor-blokkolók kölcsönhatásai
Mivel az ACE-gátlók és az angiotenzinreceptor-blokkolók ugyanazon a rendszeren keresztül fejtik ki vérnyomáscsökkentő hatásukat, ezért ritkán ajánlott együttes szedésük, ráadásul a mellékhatásaik is hasonlóak, ami még jobban csökkenti a kombináció előnyeit.
A béta-blokkolók sokrétű vérnyomáscsökkentő hatásai közül az egyik beavatkozik abba a rendszerbe, amelyen keresztül az ACE-gátlók és az angiotenzinreceptor-blokkolók is hatnak, ezért a béta-blokkolók is részben hasonló hatással és mellékhatás-profillal rendelkeznek, ezért ezek kombinálása sem előnyös.
A vérnyomáscsökkentők nem megfelelő kombinációja veszélyes mellékhatásokat eredményezhet, ezért fontos, hogy ne kezdjünk velük öngyógyításba, kizárólag a kezelőorvos ajánlására szedjük azokat.
