Sokan hiszik azt például, hogy szülés után minden nőnél kialakul inkontinencia. Valójában azonban attól, hogy valaki szül, még nem biztos, hogy inkontinens lesz - mutatott rá a healthista.com-nak nyilatkozó dr. Gabrielle Downey nőgyőgyász. Hozzátette, ismert, hogy az inkontinencia kialakulásának kockázata a korral növekszik. Emellett a hüvelyi úton történő szülés is növelheti a rizikót, ahogy a genetika és az életmód is fontos szerepet játszik. A megelőzésében sokat segíthet az intim torna, akárcsak az is, ha a várandósság idején is aktívak maradunk.
Az sem igaz, hogy a vizelettartási problémák mindenkinél egyformák. Enyhe vizeletcsepegéstől a szinte teljes vizelettartási képtelenségig terjed a skála, és egyénenként változó, hogy kinél milyen fokozatban jelentkezik. Szintén tévhit, hogy az inkontinencia az öregedés elkerülhetetlen velejárója. Valójában szinte bármilyen életkorban kialakulhat, és bár tény, hogy időseknél nagyobb arányban fordul elő (különösen a menopauza után, amikor már csökkent az ösztrogénszint), de az nem igaz, hogy kizárólag ebben a korban kell vele számolni.
Téves az a feltevés is, hogy az inkontinenciára a gyógyszeres kezelés jelenti egyértelműen a legjobb megoldást. Tény, hogy a húgyhólyag túlműködését, illetve a vizelettartási problémákat gyógyszerrel is lehet kezelni, ugyanakkor a legtöbb túlműködő húgyhólyaggal küzdő embernek nincs szüksége gyógyszerekre. Érdemes helyette például monitorozni a folyadékbevitelt (mindenki folyadékigénye más, és a túlzott bevitel extra terhelést róhat a húgyhólyagra).
Sokat segíthet a medencefenék izomzatát erősítő torna, valamint a vizelettartásra is lehet tréningezni. Hasonlóképpen tévhit az is, hogy csak a műtét jelenthet végleges megoldást az inkontinenciára. Van, amikor valóban ez a legjobb terápiás eszköz, ugyanakkor a legtöbb esetben az inkontinencia jól reagál a kevésbé invazív kezelési módokra is. A vizelettartási problémák kezelésében segítséget nyújt az egészséges testsúly megőrzése és a rendszeres testmozgás.
Legjobban: