HáziPatika.com: Mennyire viseli meg a betegsége, mennyire nehéz vele együtt élni?
Andrea: Már nem visel meg annyira, de csak amióta elhiszem, hogy nincs súlyos bajom. Sokáig vizsgáltak, mire ezt kimondták, gyakorlatilag orvostól orvosig jártam. A vizsgálatok után mindegyikük azt mondta, nem lehet semmi problémám, minden rendben van velem. Ehhez képest volt, hogy napokig ki sem mertem mozdulni otthonról, annyira súlyosak voltak a tüneteim. Szinte minden étkezés után és sokszor étkezéstől függetlenül is rohannom kellett a mosdóra. És mivel gyakorlatilag minden vizsgálat eredménytelen volt, valamilyen rejtett betegségtől rettegtem. Hogy valamilyen daganatom van, amit nem képesek felfedezni. Legalább másfél év eltelt azzal, hogy csak vizsgálgattak, a legdurvább beavatkozásokat - gondolok itt a tükrözésekre - végezték el rajtam, és csak azt hajtogatták, hogy makkegészséges vagyok. Aztán találtam egy orvost, aki elmondta, mi bajom, mi az IBS lényege . Akkor tudtam csak megnyugodni. Azóta tudom, hogy ugyan nem gyógyítható, hogy valószínűleg életem végéig megmarad, és ugyan a pontos okát nem tudják, de a folyamatos kellemetlenségeken kívül más veszélyt nem jelent.
HáziPatika.com: Mik a panaszai?
A.: Gyakran küszködök puffadással , étkezés után szinte mindig gázosodok, néha pedig elég sürgetően kell toalettre mennem. Tudom, én még szerencsés vagyok, hiszen vannak olyan betegek, akiknek szó szerint minden étkezés után rohanniuk kell a mosdóba. Amúgy, ha valahova utazom, én is figyelek arra, hogy előtte ne egyek. Illetve igyekszem olyan helyekre járni, ahol pontosan tudom, hol a mellékhelyiség. Ez nem akkora probléma, lévén szinte mindig ugyanazokba az irodaházakba járok. De tény az is, hogy új helyen, egy bevásárlóközpontban, vagy például egy színházban vagy moziban az első dolog az, hogy felmérem a terepet, és megnézem, merre van a mosdó. Anélkül ideges vagyok.
HáziPatika.com: Gyógyszert szokott szedni?
A.: Amennyire lehet, kerülöm az ilyesmit, viszont mivel már attól feszült leszek, ha nincs otthon hasmenésre való készítmény, mindig tartok otthon ilyet, akkor is, ha hetekig nincs tünetem. Amit rendszeresen szedek, az a probiotikum és a puffadásgátló szer, úgy vettem észre, sokat segít. Az orvosom ajánlott nyugtatókat is, de úgymond csak vészhelyzetekre. Szóval ilyesmi is van nálam, de nem szedem rendszeresen. Inkább megpróbálom kerülni a stresszt , nem beszélni olyan emberekkel, akik idegesítenek. Tudom, jót tenne, ha járnék pszichológushoz, néhányszor már voltam is, de rendszeresen nem tudom rászánni magam erre. Inkább csak akkor keresem föl, ha krízishelyzet áll elő. Azt amúgy észrevettem, hogy a panaszaimat a nagy stressz jobban provokálja. Ha ilyen időszakomat élem, gyakorlatilag minden ételre érzékeny leszek.
HáziPatika.com: Amúgy milyen ételeket kell mellőznie?
A.: Az alkoholt és a csípős ételeket amennyire csak lehet, kerülöm, ezek szinte mindig problémát okoznak. Korábban rengeteg erőset ettem, és nem nagyon fordult elő, hogy baráti összejöveteleken ne ittam volna. Viszont amióta beteg vagyok, alkoholt egyáltalán nem fogyasztok, maximum belekortyolok egy pohár sörbe, de csak akkor, ha az különleges. De pár éve még ezt sem mertem. Az alkoholtól a rossz tapasztalatok miatt már olyannyira tartok, hogy egy pohár bornál többet otthon sem fogyasztok. Az már változó, hogy a csípős ételeket mennyire bírom, otthon azért merek ilyesmit fogyasztani, de társaságban vagy rendezvényen lemondok róluk, nem éri meg, hogy félnem kelljen miattuk.
HáziPatika.com: A barátok megkérdezik, miért nem iszik soha? Illetve hogy Ön, aki korábban imádta a csípőset, miért utasítja el az ilyesmit?
A.: Persze, de nem mennek sokra vele. Mindezt azzal indoklom, hogy "van egy ritka gyomorbetegségem, ami miatt nem bírom az alkoholt". Részletekbe nem megyek bele, az ismerősök pedig rendszerint beérik ennyivel. Vicces, de talán azért, mert az emberek már annyira hozzászoktak a különböző allergiákhoz és érzékenységekhez, hogy már semmilyen diétán vagy étkezési szokáson nem lepődnek meg. Az alkohol és a csípős étel pedig még nem is olyan érdekes, mintha azt mondanám, hogy mondjuk nem ehetek banánt. Annak lehet, hogy tovább firtatnák az okát. De így annyira nem kérdezősködnek, úgyhogy még a betegségem nevét is csak az igazán közeli barátoknak árulom el, de konkrétumokat nekik sem mondok, csak annyit, hogy néhány étel nem tesz jót a gyomromnak. Ha akarnak, úgyis utánanéznek, mi ez. Magyarázkodni pedig nem akarok.
