Élet egy élőből
A biológusok parazitizmusnak nevezik két, különböző fejlettségű élő szervezetnek azt a fajta együttélését, amikor az egyik, az élősködő a másiknak, a gazdaszervezetnek kárára van, táplálékát annak rovására szerzi. A parazita az életének jelentős részét egyetlen gazdaszervezetben éli le, sőt, nem ritkán több generációja is váltja egymást ugyanott. Többnyire ezek az élősködők nem ölik meg a gazdát (ez nem is áll érdekükben...), de mindenképpen gyengítik ellenálló-képességét, rontják annak egészségét, túlélési, szaporodási esélyeit, és szövődményes betegségeket okozhatnak. A gazdaegyed szerint megkülönböztetünk növényi (ilyenek például a levéltetvek) és állati, valamint emberi szervezetben élősködőket (mint például a bélférgek). Nagy rendszertani változatosságot mutatnak, hiszen ismerünk egysejtű (például az Amoebiasis, vagy a Giardiasis) és magasabb fejlődési szinten élő parazitákat is. A megtelepedésük és kártételük helye szerint külső és belső paraziták vannak. Külső, ún. ektoparaziták például a bolhák, rühatkák, tetvek, belsők, endoparaziták pedig például a bélférgek.
A parazitizmus formái
A paraziták kártétele többféle lehet, történhet közvetlenül vagy közvetetten. Közvetlen kártételt okoznak például az állatok és az ember bélrendszerében élősködő bélférgek a táplálék elvonásával, a belső szervek mechanikai károsításával, vagy a tetűk és a bolhák a vérszívással, illetve az egyes belső élősködők az anyagcseréjük során termelődő toxinok által. Közvetett kártevés viszont például az egyes vérszívók csípése nyomán kialakuló allergiás bőrgyulladás.
Élősködők az emberi szervezetben
Közismert, hogy az emberi test milliárdnyi mikroszkopikus kórokozónak, baktériumnak, gombának az élettere, de ritkábban beszélünk arról, hogy magasabb fejlődési szinten lévő élőlények, például féregparaziták is gyakran megtalálhatók benne. A leggyakrabban az emésztőcsatorna fertőződik meg ilyenekkel, de nemcsak a bélrendszerben, hanem más szervekben is megtelepedhetnek, így a tüdőben, a májban, a bőrben, a vérben, sőt a szemben és az agyban is előfordulhatnak. A fertőzés útja lehet a fertőzött víz, a nem megfelelően tisztított, talajjal szennyezett zöldség, a mosatlan gyümölcs, vagy a helytelen technikával elkészített, rosszul átsütött húsétel. A paraziták egy része pedig élő állatok közvetítésével kerül az emberi szervezetbe: a házi kedvencek vagy haszonállatok szőre, ürüléke, esetleg élősködői átvihetik a fertőzést az emberekre is.
Állati bajok
Zoonózisoknak nevezzük a paraziták okozta, állatról emberre terjedő betegségeket. A WHO 150 ilyet tart nyilván, és korántsem csak egzotikus ritkaságokról van szó: ezek egy része bizony Európában, a mérsékelt éghajlati övön is elterjedt. A zoonózisok terjesztői között vannak mikroszkópikus kórokozók (például a toxoplasmosis okozója, amely főleg a várandós anyákra és magzataikra jelent veszélyt), vírusok, gombák, baktériumok is, de akad jó néhány féregparazita is. Ezekkel bárki megfertőződhet, aki a velük fertőzött állat nyálával, ürülékével, húsával érintkezik.
Az orvosok becslése szerint a magyar lakosság mintegy egyötöde hordozhat parazitás zoonózis fertőzöttséget. Az állattenyésztők mellett a kisállattartók is érintettek lehetnek, hiszen nemcsak a vadon élő vagy házilag tenyésztett nagytestű állatok, hanem madarak, rágcsálók, kutyák, macskák, más, hobbiból tartott kisállatok is átadhatják az élősködők szaporítóanyagait, hacsak nincsenek gondosan kezelve ellenük. Az állatok tulajdonosai sok esetben azért nem törődnek ezzel a problémával, mivel nem látják állatukat betegnek, így eszükbe sem jut, hogy őket is megfertőzheti. Van ugyanis nem egy olyan élősködő, amelyik állati gazdaegyedben semmi bajt nem okoz, de ha onnan emberi szervezetbe kerül, súlyos problémákat válthat ki. Ilyen például több bélféreg, amely a húsevő kutyák-macskák esetében nem okoz semmilyen tünetet, viszont emberben jelentős egészségromlás, súlyos betegség lehet a következménye.
Veszélyes kutyaürülék
Leggyakoribb háziállataink, a kedvtelésből is tartott macskák és kutyák is többféle zoonózissal fertőzhetik meg gazdáikat. Ilyenek a bélférgek, amelyek között a legjelentősebbek az orsóférgek (például a gyakori Toxocara canis, a kutya orsóféreg) és a galandférgek, mint például az uborkamagképű galandféreg (Dipylidiosis) és a háromtagú galandféreg (Echinococcus granulosus). Gyakoriságukról elég egy ijesztő adatot említeni: az állatorvosok szerint a felnőtt ebek egyharmada, a három hónapnál fiatalabb kölyökkutyáknak pedig gyakorlatilag száz százaléka fertőzött orsóféreggel.
A paraziták egy részét az állatok egyéb élősködői, bolhái terjesztik, így a szaporítóanyagai, a petéi jelen vannak az állat szőrszálain, nyálában, a legnagyobb tömegben pedig az ürülékével kerülnek az állat testén kívülre. Ez a veszélyforrás nem elhanyagolható, hiszen a nagyvárosokban iszonyatos mennyiségben „termelődik” naponta kutyaürülék, és az ezekben lévő féregpete akár évekig életképes maradhat. A fertőzöttség változatos tünetekkel jelentkezhet, hiszen a bélféreg szinte bármelyik szervet megbetegítheti, és az arra a szervre jellemző tüneteket okozhatja. Például a Toxocara canis lárvájának vándorlása az emberi szervezetben kiválthat emésztési panaszokat, étvágytalanságot, gyengeséget, fejfájást, a koncentrálóképesség zavarát, bőrtüneteket, légzőszervi panaszokat, de akár epilepsziára jellemző tüneteket vagy látászavart is.
