Férgek a nyirokrendszerben
Az elefántkór kórokozói a Fonálférgek osztályába tartozó, élősködő Filaria - általában a Filaria (Wuchereria) brancrofti - férgek. Az ember nyirokrendszerében telepednek meg, amit lárváikkal árasztanak el. A nyirokkeringéssel a szervezet valamennyi pontjára eljutnak, és gyulladásos ödémákat okoznak. Az ödémák létrejöttének oka, hogy a nyirokkeringés útja elzáródik, amiben többen több olyan tényező is szerepet játszik: A férgek elszaporodásával férgek alkotta gombolyagok jönnek létre, a nyirokcsomókban kórosan elszaporodnak a kötőszövetek, melyek a gyulladás nyomán hegesednek. Mindennek csúnya látható jelei a végtagok és a külső nemi szervek hihetetlen mértékű megnagyobbodása és deformálódása. Megjelenése alapján igen bizarr betegségről van szó. A betegek azonban nem csak kinézetük miatt szenvednek, a duzzanatok igen fájdalmasak, és sokszor lehetetlenné teszik az egyszerű mozgásokat is, veszélyeztetik a normális életvitelt.
Hol kell tőlük tartani?
A Filária fonálférgek az északi félteke mérsékelt övén ismeretlenek, a trópusokon azonban mindenhol megtalálhatók. Így a fertőzés mintegy 80 trópusi ország egymilliárd lakóját érintheti. 120 millióra becsülhető a fertőzöttetek száma, közülük 40 millióan kénytelenek súlyosan eldeformálódott testtel élni. A betegek harmada Afrikában, harmada Afrikában él.
Afrikában a Filaria Wuchereria bancrofti a legelterjedtebb, ez szinte minden trópusi területen megtalálható, míg a Brugia malayi Dél-Kelet-Ázsiában jellemző, a Brugia timori elnevezésű pedig kizárólag Indonéziában fertőz. Az érintett területeken a növekvő, ám nem megfelelő infrastruktúrával ellátott városaiban kiváló tenyészhelyei vannak a fertőzést terjesztő rovaroknak, így a betegség egyre nagyobb számban szedi áldozatait. A veszélyeztetett területeken élő férfiak 10-50, a nők valamivel több mint 10 százaléka küzd a fertőzéssel. A fertőzöttek között sok a gyermek, de ők többnyire tünetmentesek. Ám a kór nem kíméli testüket, alattomosan pusztulnak belső szerveik.
Pusztítás kívül, belül
A betegség egy ártatlan szúnyogcsípéssel kezdődik, amikor fertőzőképes féreglárvák kerülnek a szervezetbe, majd ott felnőtt férgekké fejlődnek. Fajtól függően a kifejlett Filaria fonálférgek testhossza 2 és 10 cm között mozog. A féreg nőstényei valamivel nagyobbak, mint a hímek. Petékkel vagy lárvákkal szaporodnak. Lárváik is féregszerűek, ám sokkal apróbbak, mint a kifejlett férgek; mikrofiláriáknak is hívják őket. Az élősködők az emberben töltött 4-6 évnyi életük során fajtól függően akár a tíz centiméteres testhosszat is elérhetik, és eközben sokmillió éretlen féreglárvát hoznak világra a gazdaszervezetben. Ezek azután akkor kerülnek az őket terjesztő rovarokba, amikor azok megcsípik az embert, majd bennük 7-21 nap alatt továbbfertőzni képes lárvákká fejlődnek, és egy következő csípéskor jutnak egy másik parazitagazdába.
A fertőzés többnyire még gyermekkorban bekövetkezik, amikor a látható tünetek nem jellemzőek. A fertőzés külső riasztó jelei még nem látszanak ugyan, de a belső szervek károsodása talán még nagyobb veszéllyel jár. A tipikus tünetek nélküli állapotra jellemző, hogy a vérben hemzsegnek az éretlen lárvák, a nyirokszövet pedig már ott rejti a felnőtt férgeket. Közben az immunrendszer és a vesék súlyos rejtett károsodást szenvednek. Az új féreglárvák a tüdőben, szemben és más szervekben is megtelepedhetnek. A legszörnyűbb tünetek csak felnőtt korban jelennek meg. Az első limfödémás duzzanatok a fertőzés után fél évvel, a tipikus elefántiázisos deformációk pedig egy évvel a fertőzés után jelennek meg. A férgek a gyógyszeres kezelés hatására elpusztulnak ugyan, az érintett szervek és szövetek rendes működését azonban akadályozzák. A szemben például a szaruhártya károsításával akár vakságot is okozhatnak. A tünetek súlyosbodását és a borzasztó gyulladásos ödémás csomók kialakulását nem egyszer nem maga a parazita fertőzése, hanem a rossz higiénés körülmények között bekövetkező bakteriális vagy gombás felülfertőződés okozza.
Hol remélhető segítség?
A betegség súlyossága attól függ, mennyi kórokozó parazita került a szervezetbe, és mennyi ideig rombolhatnak akadálytalanul a parazitagazda szervezetében. A hagyományos féregirtó kezelések csupán rontanak a helyzeten, melynek okára csak 2005-ben derült fény. A parazitológusok ugyanis ekkor felfedezték, hogy a férgek baktériumokkal élnek szimbiózisban, amelyek pont a féregirtó kezelések hatására szabadulnak ki az elpusztuló férgekből. Ez pedig inkább fokozza a gyulladásos csomók kialakulását. Nem elegendő tehát a férgekkel fölvenni a harcot, a baktériumokat is ki kell irtani. A szimbionta baktériumok ellen bevált antibiotikum a doxycyclin, egyben a férgek irtására is alkalmas, mivel a férgek baktériumok nélkül képtelenek szaporodni. A hatékony antibiotikumok sikeresen csökkentik a féreglárvák mennyiségét a szövetekben, ám az adagolásnál nagy körültekintés szükséges, mivel a hirtelen nagy mennyiségű gyógyszer allergiás reakciót válthat ki a szervezetben, valamint a nagy mennyiségű parazita tömeges pusztulása is komplikációkat okozhat. Ezért a kezelést rendszerint kórházi megfigyelés mellett végzik, ahol a gyógyszer-koncentrációt lassan emelik a szükséges mennyiségig.
Tettenérés, avagy diagnózis
A betegség gyanúja esetén kikérdezik a beteget, a nem állandó lakosokat főként arról, mely trópusi területen tartózkodtak. Majd megpróbálják kimutatni a parazitákat a bőrben, vérben, vizeletben, szemben. A betegség egyik jellemzője a vérszegénység. A legpontosabb bizonyíték a férgek jelenlétére, ha a vérben megtalálhatók a fertőzésre utaló speciális antitestek. Felnőtt férgeket a tüdőből és bőrből vett szövetmintákban is ki lehet mutatni mikroszkóp segítségével. Érdekes, hogy a vérvétel ideje sem közömbös a kimutathatóság szempontjából, mivel az afrikai Wuchereria bancrofti az éjszaka vett vérből mutatható ki a legnagyobb eséllyel. Nemrég ez a tény még igen nehezítette a diagnózist, ám ma egy egyszerű lapkateszttel egy csepp vérből bármely napszakban laborháttér nélkül is kimutathatók a vérben keringő antigének. Így immár sem a diagnózis, sem a kezelés eredményességének követése nem okozhat problémát. Megfelelő lehet a nyirokpályákba juttatott kontrasztanyagos röntgenfelvételes diagnózis, az úgynevezett limfangiográfia is.
Megelőzhető?
Akár a hazai szúnyogoknál, a megfelelő ruházat fontos, hiszen a fedetlen bőrön éri az embert e legtöbb szúnyogcsípés. Sűrű szövésű ruha, riasztó sprayk és krémek használata ajánlható, amelyeket érdemes a napvédelmet nyújtó krémek után felvinni a bőrre. A világos ruhán a támadni készülő rovarok jobban felfedezhetők és lecsaphatók. Éjszakára feltétlenül érdemes szúnyoghálót alkalmazni. A helyi szúnyogfajok ellen bevethető riasztókészülékek és füstölők is szóba jöhetnek.
Ha valaki hosszabb ideig tartózkodik a trópusokon a gyógyszeres kezelés megelőzésként is hatékonyan működhet. A kór ugyanis megfelelő hatóanyag-keverék segítségével megelőzhető. Két megfelelőnek bizonyult hatóanyag az albendazol és a DEC (dietil-karbamazin) vagy ivermectin egyetlen adagjának keveréke 99 százalékos hatékonysággal távolítja el a vérből a mikrofiláriákat, de a felnőtt férgek ellen is hatékonynak bizonyult. A parazitaciklus megszakításával elérhető volna a cél, hogy amennyiben minél többen kapják meg a szert, amivel a szervezet egy évre kórokozómentessé tehető, kevesebb volna a továbbfertőződést okozó beteg, így a többi veszélyeztetettre is kisebb valószínűséggel terjedne át a kór. A parazitaféreg életciklusából következik, hogy 4-6 évig évente egyszer kellene adni a gyógyszert az érintett lakosságnak a siker érdekében. A szakemberek szerint ily módon a nyűgös betegség csaknem kiirtható lenne, mivel a férgekre nem jellemző, hogy ellenállókká válnának a féregellenes szerekkel szemben. Nemzetközi szervezetek, többek között az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is dolgozik a megelőzésen.
