Irvine-ban a Kaliforniai Egyetem tanára, Wayne B. Hayes feltalálta a jeges mellényt, amely szerinte napi egy órás viselése alatt durván 250 kalória elégetését kényszeríti ki. Hayes az ötletet a NASA egykori anyagkutatója, Ray Cronise munkáiból merítette, aki a hidegnek való kitettség előnyeit vizsgálja. Cronise figyelmét felkeltették a híradások, amelyek arról számoltak be, hogy 2008-as olimpiai győzelme idején Michael Phelps úszófenomén naponta 12 000 kalóriát fogyasztott - írja a The Atlantic magazin. Phelps energiabevitele ötször annyi volt, mint egy átlagemberé, és több ezer kalóriával meghaladta, amennyire a legtöbb élsportolónak szüksége van. A maratoni táv lefutása is csak mintegy 2500 kalóriát éget el. Akkor mindenki azt gondolta, hogy Phelpsnek rettenetesen agresszív módon kellett úsznia, hogy ne hízzon meg. De aztán Chronise - akinek elég ismerete volt a hőátadásról, hiszen az asztronautákat kellett életben tartania az űr rettenetes hidegében - rájött, hogy az extra kalóriaégetés akkor kezdődik, amikor Phelps a hideg vízbe merül.
Hogy elméletét igazolja, Cronise télen bevezette a hideg tusolást, a póló nélküli sétákat, és végül hat hét alatt mintegy 13 kilót adott le. Elkezdte mérni az anyagcseréjét a hidegnek való kitettség alatt, illetve után, és megállapította, hogy teste hatalmas mennyiségű energiát éget. Ahelyett, hogy az energiát zsírként tárolná, teste a maghőmérséklet fenntartásához használta el a kalóriákat. A kutató úgy véli, hogy nem szabad a helyes táplálkozástól elvonni a figyelmünket. Pusztán arról van szó, hogy hozzászoktunk az állandó plusz 20 Celsius fok feletti hőmérséklethez, ez a környezet pedig akkor is változatlan, ha a szabadban éppen mínusz 20 fok van. Egy kicsivel alacsonyabb hőmérsékleten, 12-18 fok között a kalóriaégetés magasabb szintre kerül, 10 fok alatt pedig még magasabbra, de ezt az emberek nem vállalják, mert kényelmetlennek érzik - legfeljebb akkor fogadnának el ilyen munkahelyeket, ha meg volnának győződve róla, hogy az jó nekik.
Anyagcsere és hőmérséklet
Már a 18-ik századi francia kémikus, Antoine Lavoisier kiderítette, hogy a termikus környezet hatással van az emberi anyagcserére. De érdekes módon egészen mostanáig nem gondoltunk rá, hogy az anyagcsere-betegségekhez (például a cukorbetegséghez) a környezet hőmérsékletének is köze lehet. Az általános eljárás az, hogy ha a hideg miatt diszkomfortérzetünk támad, feltekerjük a fűtést, vagy belebújunk egy pulóverbe. Emiatt nem tapasztaljuk meg a hőmérséklet szezonális változásait, ahogy a természettel sokkal közelebbi kapcsolatban élő őseink tették.
Chronise másik két kutatóval, Andrew Bremerrel a Vanderbilt Egyetemről és David Sinclairrel a Harvardról kidolgozta a "metabolikus tél" elméletét, amely szerint az elhízás nem pusztán a mozgáshiány, sokkal inkább a "krónikus táplálkozás és a krónikus meleg" eredménye. Szerintük ugyanis az emberi evolúció hétmillió évét két kihívás uralta: az élelmiszerhiány és a hideg. Ezt a kettőt sikeresen megoldottuk. Mivel pedig más fajok egyedei között nem fordul elő annyiszor az elhízás és a vele kapcsolatos krónikus betegségel, talán az a problémánk, hogy soha nem jön el a tél - vetették fel.
Aki melegebb tájon él, könnyebben elhízik
Az elméletet más kutatások is megerősítik. Például a Cell Metabolism című folyóirat arról számolt be, hogy Francesco Celi közegészségkutató megállapította , hogy amikor az emberek 24 helyett 18 fokra állítják be a hálószobájuk hőmérsékletét, szervezetük metabolikusan aktív barna zsírt termel, amely kalóriákat éget el, hogy hőt termeljen. Egy 2014-es Spanyolországban készült tanulmány szerint pedig az étrend, az életmód és más tényezők kiszűrése után kiderült, hogy nagyobb valószínűséggel híznak el az ország melegebb részein élő emberek, mint a hűvösebb tájakon élők.
Wouter van Marken Lichtenbelt, a Maastrichti Egyetem professzora pedig a "nem didergő termogenezis" súlycsökkentő hatásairól tett közzé információkat. E jelenséget a tudomány az enyhe hideg által kiváltott hőtermelő anyagcsere-jelenség néven ismeri. Lichtenbelt és munkatársai kifejtették, hogy "az enyhe hidegérzés növeli a testenergetikai ráfordításokat anélkül, hogy dideregnénk , és hogy ez veszélyeztetné értékes kényelmünket". Ez az a jelenség, amelyet Phelps esetében is megfigyeltek.
Chronise jelenleg azt vizsgálja önmagán, hogy alacsony kalóriatartalmú diétával és hűvös környezetben fenntartja-e az egészséges testsúlyt és az alacsony testzsírarányt anélkül, hogy edzőterembe járna. Kell-e például fűtés a lakásban, vagy szükséges-e takaró az alváshoz. Szerinte ugyanis ezekhez csak a megszokások miatt ragaszkodunk, de ha túl tudunk lépni a tanult viselkedésen, alkalmazkodhatunk az egészségesebb környezeti feltételekhez.
A korábban említett jeges mellény pedig ezen is túlmegy, hiszen aktívan von el hőt a szervezettől. Hogy e módszereknek milyen hatásuk van a betegségekre, például a megfázásra, a tüdőgyulladásra vagy a szívproblémákra, esetleg más típusú betegségek kialakulására, azaz biztonságosak-e, arról nem szólnak a híradások. Ezért nem javasoljuk, hogy bárki felcsapjon a "hideggel fogyasztás" követőjének - kivéve, ha van otthon egy high tech önvizsgáló laboratóriuma, és a vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen szaktudása, mint Ray Cronise-nak.
