Úgy érzem, hálás lehetek orvosaimnak és az egészségügyi rendszernek, hogy ezeket a kezeléseket és a drága kontrollvizsgálatokat évek óta rendszeresen elérhetővé teszi a számomra. Ez a protokoll azonban kizárólag a test gyógyítására irányul. A lélekkel nem foglalkozik. Léteznek ugyan onkopszichológiai kezelések - de csak opcionálisan. A páciens igénybe veheti ezeket (bizonyos részben az egészségbiztosítás rendszerén belül), ám vagy felhívják a lehetőségre a figyelmét, vagy nem.
Megnyugtató a folyamatos ellenőrzés
Egyik előző írásomban elmeséltem, hogy az első, kissé megkésett CT-vizsgálatomban talált elváltozásoktól hogyan ijedt meg az onkológus, noha azok - ma már úgy tűnik - egy régi betegség következményei voltak. Miután egészséges embernél ritkán végeznek CT-vizsgálatokat, akkor nem lehetett az eredményeket korábbi vizsgálatokéival egybevetni. Ma más a helyzet ebben a tekintetben.
A folyamatos ellenőrzések - ha nem találnak semmilyen elváltozást - megnyugtatóak, de tagadhatatlanul stresszel járnak. Aki csak egyszer is szembesült már egy súlyos betegségről hírt adó lelettel, a továbbiakban aligha tud belső feszültség nélkül részt venni kontrollvizsgálatokon. És amikor kezében tartja az eredményt, amelyben egy felkiáltójelet vagy egy mondatot aggályosnak érez, a feszültség fokozódik. Ha lehetőség van rá, ilyenkor szakemberhez fordulunk magyarázatért. A rendszer azonban egyre kevésbé teszi lehetővé az azonnali konzultációt, így a legtöbb beteg ilyenkor egyértelműen az internethez fordul.
Hiába kerültem áldozatos, elkötelezett orvosokhoz, velem sem tudtak mindig azonnal konzultálni, amikor tanácstalanul szorongattam a kezemben a titokzatos értékekkel és ismeretlen latin szavakkal megtűzdelt dokumentumokat. Gyakorlott internetezőként azonnal a digitális világban kerestem a megfejtést. Az így megtalált válaszok azonban az esetek többségében nem csökkentették, inkább erősítették bennem a szorongást. Még akkor is gyakran eltévedtem az információk útvesztőiben, amikor ismert szakemberek tanulmányait, betegeknek adott válaszait sikerült megszereznem az adott témákban.
Az internetes kereséseknél is érdemes tudatosnak lenni
Nem biztos, hogy az olvasó valóban a megtalált cikk célközönsége - még akkor sem, ha látszólag érteni véli a tartalmat. Egy szakmailag hibátlan cikket is lehet részben vagy teljesen félreértelmezni. A szerzők többsége bizonyos tényanyagot tudottnak feltételez, ezért ezeket nem vagy csak elnagyoltan említi. Ráadásul nem minden szakember képes és akar a témában járatlan többség számára érthetően elmagyarázni jelenségeket, ok-okozati összefüggéseket. A hiányos vagy félreértett információk pedig sok álmatlan éjszakát okozhatnak.
Könnyen kialakulhat egyfajta függőség is, amelyet a szakirodalom kiberchondriának nevez (a kiber és a hipochondria összevonásából). Kétségtelen, hogy aki egyszer végigéli a nehezen vagy egyáltalán nem gyógyítható betegség tudatából fakadó traumát, sok esetben nem szívesen szánja rá magát, hogy szakemberhez forduljon. Helyette vadul fogyasztja a kibertér nyújtotta információkat.
Mivel mindig találni olyan leírást, amelynek bizonyos részeit a szörfölő a saját tüneteivel azonosít, egy idő után olyan betegségeket is felfedez magán, amelyekhez valójában semmi köze nincs. És minél jobban beleássa magát ezekbe az információkba, annál messzebb kerül a valóságtól, és annál könnyebben válik depresszióssá. Ördögi kör ez, amelybe bárki könnyen betéved, de amelyből egyre nehezebb kikeverednie, hiszen az okostelefonja ott lapul a zsebében vagy a táskájában, így bármikor útra kelhet a betegségek és tünetek megismerésének kanyargós ösvényein.
Így jutottam el a Tűzmadár Alapítványhoz
Az utóbbi időkben inkább a pozitív példák és megküzdési stratégiák érdekelnek, és az interneten is ezeket keresem. Így jutottam el a Tűzmadár Alapítványhoz, amelyet 2005-ben hoztak létre a daganatos betegek és családjuk megsegítésére. Mint honlapukon írják, a "Tűzmadár az újrakezdés, az újraszületés univerzális szimbóluma, a nap, a nemesség, az egyediség és a gyengédség hordozója. Fény, szépség és béke, győzelem a halál felett, hit és állandóság tartozik jelentései közé."
A patetikusnak hangzó szavak mögött az alapítvány szakemberei a hétköznapok harcait vívják. Az onkopszichológia mellett sokféle helyről, szakmából érkeztek, hogy válaszokat és lehetőségeket nyújtsanak a szorongásokkal teli pácienseknek és családjuknak. A megközelítés multidiszciplináris, komplex, testre és lélekre egyaránt irányul. Hogy pontosan miképpen, azt a következő cikkemben mutatom majd be.
