Jelenleg a világon 350 millió cukorbeteg él, és a számuk 2030-re akár a félmilliárdot is elérheti. Egyes típusú cukorbetegeknél , illetve a kettes típus előrehaladott stádiumában alapvető a kieső inzulinfunkció pótlása, azonban a napi többszöri injekciók kényelmetlenséggel járnak a betegek számára.
Nekik jelenthet új reményt Sanyog Jain és az indiai Nemzeti Farmakológiai Intézet 2012-es fejlesztése, az inzulin tabletta , melyek hatását már állatkísérletes körülményekben igazolták.
Inzulin szájon át: nem egy mai ötlet
Az inzulintabletta ötlete már a 30-as években felmerült. Maga a molekula egy fehérje típusú hormon, és mivel mérete 30-szorosan meghaladja az acetilszalicilsavét, ezért a kutatók sokáig nem tartották reálisnak a szájon át történő szedést. A nagyméretű anyag nehezen szívódik fel a bélrendszerből, ráadásul a gyomorsav és az emésztő enzimek is bontják az anyagot.
Az indiai kutatók két cselt alkalmazva próbálták meg kivédeni a felmerült akadályokat: a hormont lipidmembránba csomagolták, és B9-vitaminnal (folsav) látták el. Így a molekula nem bomlik szét azelőtt, hogy a felszívódás helyére érne, a folsav pedig a megkötődés folyamatát hivatott segíteni. A módszer másik előnye, hogy hosszabb ideig stabilizálja az inzulin szintjét, míg egy hagyományos injekció hatása gyorsan kialakul, és 6-8 óráig tart, addig patkányokban az új formula 18 órán keresztül kontrollálta a vércukor szintjét.
Mindazonáltal, az indiai nem rendelkezik azzal az anyagi háttérrel, ami a klinikai vizsgálatok finanszírozásához szükséges, így a kutatók már megkezdték a gyógyszerpiaci résztvevőkkel való tárgyalást.
Az inzulinról
Az inzulin a hasnyálmirigy belső elválasztású részében, az ún. Langerhans-szigetek béta-sejtjeiben termelődő fehérjetermészetű hormon, amely sokirányú anyagcserehatással rendelkezik, melyek egyaránt érintik a szénhidrát-, a fehérje- és a zsíranyagcserét. A szénhidrát-anyagcserét érintő hatásai összességében vércukorcsökkenést eredményeznek. Elválasztásának elsődleges ingere a vércukorszint emelkedése, de fokozzák azt a táplálék egyes aminosavai és a bélhormonok, az ún. inkretinek étkezéseket követő termelődése is. Nyugalmi, bazális elválasztása folyamatosan, táplálkozási szünetekben is zajlik, feladata a vércukorszint élettani szinten tartása és ezen keresztül a központi idegrendszer tápanyagellátásának biztosítása. Az idegszövet elemei ugyanis energiaszükségletüket kizárólag a cukor, azaz a glukóz égetésével képesek biztosítani. Olvasson tovább a témáról itt!
