Az Magyar Azbesztmentesítők Szövetségének idei szakmai rendezvénye.
Mivel az azbeszt okozta egészségkárosodás nem azonnali (a lappangási idő 10-40 év is lehet), mint más toxikus anyagok esetén, így egészségromboló hatásainak tudományos bizonyításához több évtized kellett. A kutatások arra mutattak rá, hogy az azbeszt belélegzése sok egyéb tényező összhatásából adódóan már kis mennyiségben és rövid kitettség esetén is súlyos, többnyire gyógyíthatatlan betegségek kialakulásához vezet: azbesztózis, tüdőrák, gégerák, mesothelioma.
Tekintve, hogy az azbeszt egyébként kiváló tulajdonságai és költséghatékony alkalmazhatósága miatt számos iparágban alapanyagként szerepelt (építőipar, járműgyártás, szigetelő anyagok, fékrendszerek, füstszűrők), a tűzvédelemben pedig előírásszerűen alkalmazták, így ez a veszélyes anyag szinte bárhol fellelhető a környezetünkben.
Az iparban és a középületekben főleg a 70-es évek után terjedt el a szórt azbeszt használata, így gyárépületekben, valamint bezárt és még működő erőművekben napjainkban is jelentős mennyiségben van jelen. Lakossági felhasználását tekintve a panellakások a legveszélyeztetettebbek. Országos szinten a beépített mennyiség, mintegy 400-450 ezer négyzetméterre becsülhető, ebből a lakóépületek mintegy 176 ezer négyzetmétert tesznek ki.
2005. január 1-jével Magyarországon is hatályba lépett a ’98-as rotterdami egyezmény, melynek értelmében az azbeszt mindennemű felhasználását megtiltották , mely kiterjed a feldolgozott állapotú azbesztre, illetve az azbeszttartalmú termékekre is.
A fejlett országok szakmai szervezetei reagálva a megbetegedések egyre növekvő számára, azt a célt tűzték maguk elé, hogy az Európai Unió tekintélyének felhasználásával nyomást gyakoroljanak az egyes tagállamok kormányaira, párbeszédet kezdeményezzenek szakmai szervezetekkel, munkáltatókkal, egészségügyi és megelőzésben szerepet játszó intézményekkel, és 2023-ig azbesztmentessé tegyék Európát.
